„Ügyetlen” megoldás a dohányzással szemben
Elképzelhetőek olyan dohányzás-visszaszorító stratégiák, melyek bár bizonyos szempontból „ügyetlenek”, mégis jól járhat velük a társadalom. Egyes szakértők szerint a dohány- és nikotintermékek egyre szélesedő választéka és határokat átívelő elérhetősége mellett nem szükséges, (és nem is lehetséges) kizárólag a tökéletes megoldást megtalálni és alkalmazni a dohányzás elleni fellépésben.
Sanjay Agrawal, mint a pulmonológia professzora és a Leicesteri Egyetemi Kórház dohányzással kapcsolatos stratégiák kialakításában részt vevő különleges tanácsadója képviselte ezt az álláspontot az Egyesült Királyságban megrendezett E-Cigarette Summit konferencián. Az ún. „ügyetlen megoldások” (clumsy solutions) megközelítést az előadó már korábban is képviselte. A koncepció lényege, hogy egy olyan összetett társadalmi problémára, mint a dohányzás és a dohányzási ártalom, nem érdemes népegészségügyi zéró toleranciával válaszolni: egy „arany középút” meghatározásával szignifikánsan kedvezőbb eredmények érhetőek el.
A dohányzás olyan komplex probléma, amit egyre több változó befolyásol: ilyenek többek közt a dohány- és nikotinfüggőség, az alternatívák megjelenése, a környezeti hatások, a fogyasztói igények, illetve a változó piaci körülmények. Fontos megjegyezni azt is, - emelte ki az Agrawal -, hogy a különböző intervenciók hatása eleinte értelemszerűen nem megjósolható. Az viszont már több vizsgálatból is látszik, hogy a szigorú tiltó intézkedéseknek nem kívánt következményei is vannak (lásd például). Hogy egy még „éppen életképes” köztes megoldás milyen fő elemekből áll, azt az előadó 5 pontban részletezte::
- Kockázattal arányos szabályozás
- Füstmentes alternatívák használatának bátorítása a leszokástámogatás részeként
- Nemdohányzók megszólítása, hogy se dohányhoz, se nikotinhoz ne nyúljanak
- Környezeti terhelés csökkentése
- Független, tudományalapú szakpolitikai döntéshozatal
A professzor ismertette azt a spektrumot, mely a jelenlegi ismereteink szerint a nikotin különböző beviteli módjainak valószínű egészségügyi kockázataival jár. Ezek sorában a valószínűsíthetően legalacsonyabb kockázattal az orvosi nikotin, valamint a nikotinpárnák jellemezhetőek, míg középmezőnyben szerepelnek a nikotinos oldatokat porlasztó e-cigaretták és a szájban alkalmazandó dohány (pl. rágható dohány és snüssz), amit a hevített – szintén füstmentes – dohánytermékek követnek. A legnagyobb ártalommal természetesen az éghető, hagyományos cigaretta használata jár. Agrawal kiemelt egy igen fontos pontot: ahhoz, hogy a kockázat mértéke a valósághoz hűen becsülhető legyen, szükség van olyan longitudinális biztonságossági vizsgálatokra, amelyek a nikotint önálló tényezőként mérik fel, nem pedig szorosan a dohányfogyasztáshoz kapcsolódóan. A jelenleg elérhető tudományos bizonyítékok nagy részének korlátja a témában, hogy a nikotinfogyasztás történetileg a cigaretta-ártalmakkal együtt került értékelésre.
Az előadó a füstmentes alternatívák kapcsán elmondta, hogy azok független egészségügyi vizsgálatára és validációjára van szükség. Emellett – hasonlóan a hagyományos dohánytermékekhez – a csomagolást, valamint az ízek leírását is standardizálni kell, hogy azok minél kevésbé vonzó formában jelenjenek meg. Továbbá – amennyiben a független egészségügyi vizsgálatok már rendelkezésre állnak – ajánlott olyan jelölések bevezetése, melyek a függőségi potenciált, a relatív biztonságosságot/kockázatot, esetleg a leszokástámogató potenciál mértékét jelzik az emberek felé. Az ízesítés kapcsán pedig ebben az előadásban is elhangzott, hogy a kínálatot oly mértékben kell engedélyezni, amely még éppen elegendő a leszokásban motivált fogyasztók számára.
Összességében elmondható, hogy minél aktívabban vesz részt egy népegészségügyi szerv ezen eszközök hatásának megvizsgálásában, és az azt követő felhasználásban, annál valószínűbb a potenciális társadalmi előnyök kiaknázása a káros hatásokkal szemben. Erre az aktív „mediátor” szerepre már csak azért is szükség van, mert világszerte egyre több helyen látszik, hogy a tiltás és zéró tolerancia kommunikációja nem állítja meg az alternatív dohánytermékek terjedését sem – azokat akár szürke és fekete piaci körülmények közt is beszerzik a fogyasztók, ami egyben fokozott kockázatot is jelent.
Agrawal az olyan hagyományos szabályozásokat is szorgalmazta, mint az akciók lehetőségének korlátozása, a kiskorúak felé történő értékesítésért járó büntetőtételek jelentős emelése, az értékesítői engedélyek szigorú ellenőrzése, tesztvásárlások stb.
Az előadó külön említést tett arra vonatkozóan, hogy az árkeresztező jelenségeket meg kell előzni, mint mondta, az igazoltan károsabb hagyományos cigaretta nem maradhat „olcsóbb” alternatíva a füstmentes eszközökkel szemben, mivel azok, akik számára például egy e-cigaretta nem megfizethető, nem váltanak vagy idővel visszaváltanak éghető cigarettára. Így ezen a téren is a kockázattal arányos árképzés ajánlott.
Agrawal a Royal College of Physicians által jegyzett legfrissebb szakirodalmi és klinikai tapasztalatokat összegző „E-cigaretták: a bizonyítékok áttekintése” című jelentés vezető szerkesztője, mely kiadvány 50 ajánlást tartalmaz (köztük a fent említett tételeket) a dohányzás-visszaszorításban alkalmazandó szabályozásokra vonatkozóan.
Forrás: Agrawal, S. (2024) Part 2: Complex problems, clumsy solutions and the court of public opinion. E-Cigarette Summit 2024 UK, https://www.e-cigarette-summit.co.uk/previous-summit-videos-presentations/
A cikk társadalmi felvilágosítás céljából létrejött, reklámcélokat nem szolgáló tájékoztatás, megrendelője a Philip Morris Magyarország Kft.
Kapcsolódó hasznos anyagok:
A dohányzásról való leszokás támogatásáról >>
Emberi Erőforrások Minisztériuma – Egészségügyért Felelős Államtitkárság terápiás irányelve
