A Cushing-szindróma modern megjelenése, etiológiája és előfordulási aránya
Egy wisconsini tercier centrumban végzett retrospektív elemzés szerint az endogén Cushing-szindróma nemcsak gyakoribbnak tűnik a korábbi becsléseknél, hanem etiológiája és klinikai megjelenése is eltolódhatott: a kezelt esetek többségét az adrenalis eredetű hypercortisolismus adta, amely sokszor nem klasszikus Cushingoid fenotípussal, hanem enyhébb biokémiai eltérésekkel jelentkezett.
Az etiológiai mintázat átrendeződése
A tanulmány célja annak vizsgálata volt, hogy egyetlen nagy forgalmú amerikai centrum beteganyagában miként alakul az endogén, neoplasztikus Cushing-szindróma etiológiája, a hypercortisolismus súlyossága és az esetgyakoriság. A szerzők 2017. május 1. és 2022. december 31. között azonosították azokat a wisconsini lakosokat, akiknél újonnan diagnosztizáltak és ugyanott kezeltek Cushing-szindrómát; a beválasztás feltétele a biokémiailag megerősített diagnózis és a kezelés, műtét vagy cortisolcsökkentő gyógyszeres terápia volt.
A vizsgálatba összesen 185 beteg került be. Közülük 111-nél, az esetek 60%-ában adrenalis eredetű Cushing-szindróma igazolódott, 68 betegnél, 36,8%-ban Cushing-kór, 6 esetben, 3,2%-ban ectopiás ACTH-szindróma állt fenn. A teljes kohorsz 73%-a nő volt, az átlagéletkor a diagnózis idején 52,4 évnek adódott. A betegek döntő többsége, 94%-a műtéti kezelésben részesült, míg 6%-uknál kizárólag gyógyszeres kezelés történt.
Enyhébb hypercortisolismus, kevesebb klasszikus jel
A szerzők egyik legfontosabb megfigyelése, hogy az adrenalis eredetű esetek nemcsak gyakoribbnak bizonyultak, hanem klinikai és biokémiai szempontból enyhébbnek is. A klasszikus fizikális jelek – így a jellegzetes arc, a truncalis obesitas, a dorsocervicalis és supraclavicularis zsírfelszaporodás, a cutan atrophia, a livid striák, a hirsutismus vagy a myopathia – összességében a betegek 63%-ában voltak jelen a diagnóziskor, de az egyes alcsoportok között számottevő eltérés mutatkozott.
Adrenalis eredetű Cushing-szindrómában a betegek csupán 44%-a mutatott klasszikus Cushingoid megjelenést, szemben a Cushing-kórban észlelt 91%-kal; ectopiás ACTH-szindrómában minden betegnek voltak ilyen jegyei. Ezzel párhuzamosan a biokémiai eltérések is fokozatos súlyossági sorrendet rajzoltak ki: az ectopiás ACTH-szindrómában mért késő esti nyál-cortisol-, dexamethason-szuppressziós teszt-, vizelet-szabad cortisol- és ACTH-értékek voltak a legmagasabbak, ezeket követte a Cushing-kór, míg az adrenalis eredetű forma alacsonyabb átlagértékekkel járt.
Azoknál a betegeknél, akiknél klasszikus fizikális jelek is jelen voltak, a késő esti nyál-cortisol, a dexamethason-szuppressziós teszt utáni cortisol és a vizelet-szabad cortisol átlaga egyaránt magasabb volt, mint a nem Cushingoid megjelenésű csoportban. A modellvizsgálatok alapján a magasabb késő esti nyál-cortisol- és dexamethason-szuppressziós tesztérték növelte a klasszikus fizikális jelek megjelenésének valószínűségét; további korrekció után a dexamethason-szuppressziós teszt eredménye és a nem önálló összefüggést mutatott a jellegzetes fenotípussal.
A gyakoriság a korábbi becsléseknél magasabb lehet
A szerzők hangsúlyozzák, hogy egycentrumos vizsgálatukból incidencia nem számítható, ezért relatív esetgyakoriságot becsültek. A beteganyag Wisconsin 72 megyéjéből 27-et fedett le; ezek együttes népessége a 2020-as népszámlálás alapján 4 512 001 fő volt, ami az állami népesség 76,6%-ának felel meg. E populációra vetítve a neoplasztikus Cushing-szindróma relatív esetgyakorisága 7,2 eset/millió lakos/év volt.
Mivel az államban más intézmények is ellátnak ilyen betegeket, a szerzők piaci részesedési adattal korrigált becslést is készítettek. Ennek alapján az intézmény a 2019 és 2023 közötti időszakban a Cushing-szindrómához kapcsolódó elsődleges diagnózissal járó kórházi elbocsátások 48,6%-át adta Wisconsinban, így a korrigált relatív esetgyakoriság 11,4 eset/millió lakos/év lett. Etiológiák szerint az adrenalis eredetű forma korrigált gyakorisága 6,8, a Cushing-kóré 4,2 eset/millió lakos/évnek adódott.
A közlemény ezt a különbséget több tényezővel magyarázza. A szerzők szerint a modernebb, érzékenyebb szűrőtesztek, mindenekelőtt a késő esti nyál-cortisol és az 1 mg dexamethason-szuppressziós teszt szélesebb alkalmazása, továbbá az enyhébb, de klinikailag releváns cortisoltöbblet fokozott felismerése hozzájárulhat ahhoz, hogy ma több eset kerül diagnózisra és kezelésre.
A klinikai üzenet és a korlátok
A tanulmány egyik lényegi üzenete, hogy a kezelést igénylő hypercortisolismus jelentős része nem a tankönyvi Cushing-képpel jelenik meg. Az adrenalis eredetű esetek között sok beteg nélkülözte a klasszikus fizikális tüneteket, miközben a laboratóriumi eltérések és a kezelés szükségessége egyértelműen fennállt.
A szerzők ugyanakkor részletesen ismertetik a korlátokat is. A vizsgálat retrospektív, egyetlen intézmény adatain alapul, nem minden beteg esett át azonos diagnosztikus kivizsgáláson, és a betegforgalmat referral bias is befolyásolhatta, különösen az adrenalissebészeti profil erőssége miatt; ezért az adatok nem tekinthetők valódi állami incidenciának, inkább hipotézisteremtő becslésnek. A COVID–19-pandémia átfedése a vizsgálati periódus második felével ráadásul alábecslés irányába is hathatott.
A közlemény összességében azt valószínűsíti, hogy a mai gyakorlatban az endogén Cushing-szindróma gyakoribb lehet, mint amit a régebbi populációs közlések sugalltak, és hogy az adrenalis eredetű forma a korábban feltételezettnél nagyobb arányt képviselhet. Ezzel együtt a szerzők szerint további, valódi populációalapú vizsgálatok szükségesek annak meghatározására, mekkora ma ténylegesen a kórkép incidenciája.
Matoska T, Findling JW, Wang TS és mtsai. The Modern Presentation, Etiology, and Rate of Occurrence of Cushing Syndrome Differs when Compared to Prior Population-Based Studies. AACE Endocrinology and Diabetes. 2026;13:341–346.
