Az intenzív osztályos fertőzések közel harmada multirezisztens kórokozóhoz kötődött egy hazai vizsgálatban
Magyar szerzők egy szabolcs-szatmár-beregi oktatókórház három intenzív osztályán gyűjtött, egyéves adatsor alapján elemezték az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések előfordulását és az antimikrobiális rezisztencia mintázatait. A betegek 16,9%-ánál igazoltak ilyen fertőzést.
Egyéves intenzív osztályos adatsor
Magyar szerzők egy szabolcs-szatmár-beregi oktatókórház három intenzív osztályának egyéves adatait elemezték az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések és az antimikrobiális rezisztencia szempontjából. A vizsgálatba a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Oktatókórház 12 ágyas sebészeti, valamint két, egyaránt 10 ágyas belgyógyászati intenzív osztályán 2023. május 1. és 2024. április 30. között kezelt valamennyi beteg, összesen 1002 fő került be.
A betegek átlagéletkora 66,8 év volt, 58,2%-uk férfi; a legnépesebb csoportot a 61–75 évesek adták, 43,1%-os aránnyal. Az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések meghatározása a CDC/NHSN-kritériumok szerint történt, az eseteket a kezelőorvosok egyedileg is értékelték. A multirezisztens izolátumokat nemzetközileg elfogadott definíciók alapján sorolták be, a Clostridioides difficile-fertőzést pedig glutamát-dehidrogenáz-szűrést követő toxin A/B enzimimmunoassay-vizsgálattal igazolták.
A vizsgálatban részt vevő 1002 beteg közül 169-nél, vagyis 16,9%-nál dokumentáltak egészségügyi ellátással összefüggő fertőzést. A fertőzött betegeknél összesen 236 különálló fertőzés fordult elő, tehát egyes esetekben több infekció is kialakult. A fertőzött csoportban a kórházi tartózkodás medián ideje 33 nap volt, míg a fertőzésmentes betegeknél 9 nap; a halálozás ugyancsak szignifikánsan magasabbnak bizonyult.
A kórházban szerzett alsó légúti fertőzések 94 esetet, az összes dokumentált fertőzés 39,2%-át adták, a lélegeztetéshez társuló pneumonia pedig további 43 esetben, 20,7%-os arányban fordult elő. A fertőzések csaknem 60%-a így légúti eredetű volt.
A húgyúti fertőzések 41 esetet, 14,7%-ot tettek ki. Valamennyi húgyúti fertőzés katéterhez társuló fertőzésnek minősült, ami összhangban állt azzal, hogy az intenzív osztályos tartózkodás alatt minden betegnek állandó hólyagkatétere volt. Clostridioides difficile-fertőzés 27 esetben jelentkezett, ez az összes fertőzés 12,7%-ának felelt meg. Primer szepszist 10, szekunder szepszist 11 esetben rögzítettek; a szekunder szepszisek leggyakoribb kiindulópontja a lélegeztetéshez társuló pneumonia volt.
A készülékhasználathoz igazított mutatók közül a lélegeztetéshez társuló pneumonia incidenciája 9/1000 lélegeztetőgép-nap, a katéterhez társuló húgyúti fertőzésé 4,5/1000 katéternap, a centrális kanülhöz társuló véráramfertőzésé 2,5/1000 centrális kanülnap volt. A második belgyógyászati intenzív osztályon a lélegeztetéshez társuló pneumonia értéke 19,6/1000 lélegeztetőgép-napra emelkedett. A szerzők összevetése szerint az összesített 9/1000-es VAP-érték közel állt a 2023-as hazai 11/1000-es és a 2021-es európai 8,5/1000-es értékhez. A CAUTI aránya meghaladta a hazai 2,7/1000-es átlagot, míg a CLABSI aránya az európai 4,1/1000-es adat alatt maradt.
Gram-negatív kórokozók és rezisztencia
A 207 izolátum között a Pseudomonas aeruginosa volt a leggyakoribb, 49 izolátummal és 23,7%-os aránnyal. Ezt a Clostridioides difficile és a Klebsiella pneumoniae követte egyaránt 27–27 izolátummal (13,0%), majd az Enterococcus faecalis 24 izolátummal (11,6%). Acinetobacter baumannii 19, Escherichia coli 12 esetben szerepelt. Légúti fertőzésekben a P. aeruginosa dominált; a húgyúti fertőzésekben elsősorban E. faecalis és K. pneumoniae fordult elő. A szepszisek mikrobiológiai képe változatosabb volt: primer szepszisben a koaguláznegatív staphylococcusok, szekunder szepszisben az E. faecalis és a K. pneumoniae jelent meg gyakrabban.
Az izolátumok 30,9%-a, 64/207 multirezisztens volt. A rezisztenciatípusok között az ESBL-termelő Enterobacterales 15, a vankomicinrezisztens enterococcus 14, a karbapenemrezisztens A. baumannii 12 és a karbapenemrezisztens K. pneumoniae 11 esetben szerepelt. A multirezisztens kórokozók a két belgyógyászati intenzív osztályon gyakoribbak voltak, mint a sebészeti részlegen. A VRE-izolátumok időbeli és térbeli halmozódása kórházi járvány lehetőségét vetette fel.
A szerzők hangsúlyozzák, hogy az intézményi és országos, illetve európai vagy amerikai adatok összevetését eltérő definíciók és mutatók nehezítik. A pneumonia prevalenciája a vizsgálatban 13,5% volt, az ECDC-adatbázisban 6,6%, a hazai NNSR 2023-as jelentésében 21,8%. Véráramfertőzés esetén 2,0%-os helyi érték adódott, szemben a 3,6%-os európai és 14,8%-os hazai adattal; húgyúti fertőzésnél az arányok rendre 3,8%, 1,5% és 6,7% voltak.
Kedvezőtlen klinikai kimenetel
A fertőzött betegek halálozása 31,4% (53/169), a fertőzésmenteseké 22,8% (190/833) volt. A különbség statisztikailag szignifikánsnak bizonyult; az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzéshez társuló halálozási relatív kockázat 1,37 volt. A medián ápolási idő a fertőzött csoportban 33, a fertőzésmentes csoportban 9 nap volt, a különbség szintén szignifikáns.
A vizsgálat egyetlen intézmény retrospektív adataira épült, ezért eredményei más betegösszetételű vagy eltérő infekciókontroll-gyakorlatú intézményekre nem általánosíthatók teljes körűen. A szerzők szerint a helyi, folyamatos surveillance, az osztályszintű visszajelzés, a készülékhez társuló fertőzések megelőzésére alkalmazott intézkedéscsomagok követése, valamint az antibiotikum-használat rendszeres felülvizsgálata segítheti a célzott infekciókontrollt. Kiemelt területet jelent a VAP, a CAUTI és a CLABSI megelőzése, továbbá a multirezisztens kórokozók észlelésekor alkalmazott gyors intézkedések következetes végrehajtása.
Forrás: Csörnyei-Kelemen A, Repasi LM, Leszkoven J, Misak V, Balogh Z. One-year epidemiological analysis of nosocomial infections and antimicrobial resistance in a Hungarian intensive care unit. Infection Prevention in Practice. 2026;8:100505. doi:10.1016/j.infpip.2025.100505.
Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.
