Egy új „szuperantibiotikum” alacsony dózisban is hatékony a veszélyes bélbaktériumokkal szemben

A kutatás összefoglalója a Nature Communications című folyóiratban jelent meg.

A C. difficile egy makacs bélbaktérium, amely súlyos betegséget okozhat, különösen idősebbeknél és legyengült betegeknél. A baktérium egy toxint termel, amely súlyos hasmenést okoz. A jelenlegi kezelések nem mindig hatékonyak, mivel a fertőzés gyakran visszatér.

Az orális vankomycin régóta az első vonalbeli kezelés a Clostridioides difficile fertőzés (CDI) esetén, de alkalmazása magas kiújulási arányokkal jár. Azok az antibiotikumok, amelyek szelektívebben célozzák a C. difficile-t, miközben megkímélik a védő bélbaktériumokat, potenciálisan megelőzhetik a kiújuló CDI-t (rCDI).

Egy validált rCDI egérmodellben az alacsony dózisú orális EVG7 (0,04 mg/ml ivóvízben) hatékonyabban kezelte a primer CDI-t és előzte meg a kiújulást, felülmúlva a vankomycin tízszer nagyobb dózisát. A későbbi mikrobiomelemzés és az in vitro érzékenységi vizsgálatok azt mutatják, hogy az EVG7 megőrzi a Lachnospiraceae baktériumcsaládot, amely a C. difficile kolonizációja elleni védelemmel van összefüggésben.

„A meglévő antibiotikumok mellett a C. difficile néha már hetekkel a kezelés után újra megjelenik” – mondja Elma Mons kutató és a tanulmány vezető szerzője. Ez részben azért történik, mert a baktérium spórákat hagy maga után, amelyekből új baktériumok fejlődhetnek ki, ami a fertőzés kiújulását okozhatja.

A visszatérő CDI elleni védelemhez az antibiotikum-kezelés során a bélmikrobiom megfelelő megőrzése szükséges. A Lachnospiraceae a Clostridia XIVa83 klaszterbe tartozó obligát anaerob Gram-pozitív baktériumok családja, és azon mikrobiális taxonok közé tartozik, amelyek az egerekben és az emberekben a C. difficile elleni védelemmel hozhatók összefüggésbe.

Sokkal alacsonyabb dózis, mégis hatékonyabb

Mons és csapata az EVG7 C. difficile-re gyakorolt ​​hatását vizsgálta. Mivel az új antibiotikum sokkal erősebb, mint a vankomycin, egy egereken végzett vizsgálatban sokkal kisebb dózist adtak be. Az eredmények meglepőek voltak: a C. difficile baktériumok sokkal kisebb valószínűséggel tértek vissza.

A jelenség megértése érdekében a kutatók megvizsgálták a kezelt egerek mikrobiomját. Azt találták, hogy az alacsony EVG7 dózissal kezelt egerekben sokkal több hasznos baktérium (a Lachnospiraceae családból) volt jelen. „Ezek a baktériumok védelmet nyújtanak a C. difficile ellen” – mondja Mons.

Ezek a jótékony baktériumok segítenek megelőzni a fertőzés kiújulását azáltal, hogy megakadályozzák, hogy a maradék spórák C. difficile baktériumokká növekedjenek. „Ez a megközelítés illeszkedik az orvosok körében egyre növekvő trendhez, hogy a lehető legnagyobb mértékben megőrizzék a mikrobiomot” – magyarázza Mons.

Elméletileg az alacsonyabb antibiotikum-dózisok alkalmazása elősegítheti a rezisztencia kialakulását. „Ez akkor történik, ha nem pusztítjuk el teljesen a baktériumokat, hanem csupán irritáljuk őket” – mondja Mons. Az EVG7 esetében ez nem így van: még az alacsony dózis is elég erős ahhoz, hogy hatékonyan elpusztítsa a C. difficile-t, sőt, az EVG7 kevésbé hajlamos a rezisztencia kiváltására.

Elma Mons et al, Experimental glycopeptide antibiotic EVG7 prevents recurrent Clostridioides difficile infection by sparing members of the Lachnospiraceae family, Nature Communications (2025). DOI: 10.1038/s41467-025-64067-w