A kardiovaszkuláris prevenció ABC-je a kockázatbecsléstől a pitvarfibrillációig
A közlemény a kardiovaszkuláris prevenció 2026-os tudásanyagát egy gyakorlatias, klinikai használatra szánt ABC-rendszerbe rendezi. A szerzők üzenete egyértelmű: a rendelkezésre álló eszközök és terápiák bővülése ellenére a vérnyomás-, diabétesz- és elhízáskontroll népegészségügyi szinten továbbra is elégtelen, ezért a korszerű ajánlások következetes alkalmazása minden ellátási szinten kulcskérdés.
A prevenció új szerkezete
Az American Journal of Preventive Cardiology állásfoglalás-jellegű összefoglalója a kardiovaszkuláris betegségek megelőzését egy tömör, jól memorizálható rendszerben tárgyalja, amely eredetileg 2001-ben jelent meg, legutóbb pedig 2021-ben frissítették. A mostani verzió azokat a bizonyítékokat rendezi egységes keretbe, amelyek 2026-ra a mindennapi gyakorlat számára a leginkább relevánssá váltak: a kockázatbecslés korszerűsítését, a rizikófokozó tényezők beemelését, az új lipid- és kardiometabolikus terápiák helyét, továbbá az idősödő és egyre nagyobb obesitas-terheléssel élő populáció sajátosságait.
A szerzők szerint a kardiovaszkuláris prevenció központi problémája már nem pusztán a bizonyítékhiány, hanem az implementáció elégtelensége.
A cikk abból indul ki, hogy a szív-érrendszeri kockázat életkorokon átívelően felismerhető és befolyásolható, mégis stagnál vagy romlik több kulcsfontosságú rizikófaktor kontrollja; ezért az ajánlások egyszerű, vizitenként áttekinthető, különböző szakterületeken egyaránt használható rendszerezése önmagában is preventív jelentőségű.
Kockázatbecslés, vérnyomás, testsúly
Az „A” betű első eleme a kockázat felmérése. A közlemény kiemelten kezeli a PREVENT-egyenletek alkalmazását, amelyek a korábbi Pooled Cohort Equations modellhez képest nagyobb és korszerűbb adathalmazokon alapulnak, nem tartalmazzák a rasszt, ugyanakkor figyelembe vesznek új változókat, például a szociális deprivációt és a cardiovascularis-kidney-metabolicus szindróma tényezőit.
A szerzők hangsúlyozzák, hogy a számszerű becslést minden esetben egyéni rizikófokozó tényezőkkel kell finomítani, ilyen az emelkedett lipoprotein(a), a magas érzékenységű C-reaktív protein, a tartósan magas LDL-koleszterin, a korai familiáris ASCVD, egyes gyulladásos állapotok, női specifikus kockázati helyzetek, cardio-onkológiai expozíciók vagy a frailty. Határesetben a coronaria-kalciumscore további reklasszifikációs eszközként javasolt.
Ugyanehhez a blokkhoz kapcsolódik a Life’s Essential 8 koncepció, amely a cardiovascularis egészség nyolc alapvető doménjét foglalja össze: táplálkozás, fizikai aktivitás, nikotinmentesség, megfelelő alvás, egészséges testtömeg, valamint a lipidek, a glükóz és a vérnyomás kedvező tartományban tartása. A cikk ezt nem egyszerű ellenőrzőlistaként, hanem személyre szabott prevenciós terv alapjaként értelmezi, amely a betegségek kezeléséről a cardiovascularis egészség aktív fenntartására helyezi át a hangsúlyt.
A vérnyomáskezelésnél a közlemény a 130/80 Hgmm alatti célértéket tekinti irányadónak, különösen klinikai cardiovascularis betegség, diabétesz, krónikus vesebetegség vagy emelkedett PREVENT-alapú kockázat esetén.
A gyógyszeres kezelés indítását nemcsak a vérnyomásértékhez, hanem az összkockázathoz köti; a szerzők szerint a megfelelő kontroll eléréséhez teamalapú gondozásra, otthoni vérnyomásmonitorozásra és 2-es stádiumú hypertoniában lehetőleg fix kombinációs készítményekre van szükség. Rezisztens hypertonia esetén másodlagos okok, köztük az obstruktív alvási apnoe és a primer hyperaldosteronismus irányú kivizsgálás szükséges.
A testsúlyt a cikk önálló cardiovascularis kockázati tengelyként kezeli. Az obesitas diagnosztikájában a testtömegindex mellett a derékkörfogat és a klinikai szövődmények felmérését is lényegesnek tartja, összhangban azzal az újabb szemlélettel, amely elkülöníti a klinikai és a preklinikai obesitast. A legalább 5%-os testsúlycsökkentés már klinikailag értékelhető célnak számít, 10%-os fogyás pedig a major cardiovascularis események és az alvási apnoe kockázatának mérséklődésével járhat. A GLP-1-receptoragonisták alkalmazását a szerzők szelektíven, klinikai obesitas és meglévő vagy magas cardiovascularis kockázat esetén emelik ki.
Lipidek, thrombocyta-gátlás, diabétesz és CKM
A lipidkezelésről szóló fejezet egyik legerősebb állítása, hogy az LDL-koleszterin csökkentését korán kell elkezdeni, és tartósan alacsony szinten kell tartani. A cikk a lipidszintek életkorhoz igazított, korai és rendszeres ellenőrzését javasolja, az Lp(a) legalább egyszeri élethosszig történő meghatározásával együtt. Az új megközelítés a kockázat kiszámítására, személyre szabására, coronaria-kalciummal történő reklasszifikációjára és az ismételt újraértékelésre épül; magasabb kockázat vagy elégtelen célérték-elérés esetén korai kombinációs lipidcsökkentés kerül előtérbe nagy intenzitású statinnal, ezetimibbel, szükség esetén PCSK9-gátlóval vagy más újabb szerekkel.
A thrombocyta-gátló kezelés a szerzők szerint ma már kifejezetten szelektív döntést igényel.
Primer prevencióban aszpirin csak a legnagyobb cardiovascularis kockázatú, 40–70 év közötti, fokozott vérzésveszély nélküli betegek esetében mérlegelendő, és ebben a coronaria-kalciumscore jelentős segítséget nyújthat. Szekunder prevencióban ezzel szemben a kezelés individualizálása az ischaemiás és vérzéses kockázat együttes mérlegelésén alapul: akut coronariaszindróma miatti PCI után a kettős thrombocyta-gátlás általában legfeljebb 12 hónapig javasolt, de magas vérzésveszélynél rövidíthető, alacsony vérzéskockázat és korábbi infarctus esetén pedig meghosszabbítható.
A diabétesz és a CKM-szindróma fejezete a glucoseanyagcsere-zavar és a vesebetegség cardiovascularis jelentőségét egy közös patofiziológiai keretbe rendezi. A szerzők a HbA1c, az eGFR és az UACR rutinszerű meghatározását, valamint az egyénre szabott HbA1c-célértékek használatát hangsúlyozzák. A CKM-stádium meghatározása szerintük nem pusztán klasszifikációs gyakorlat: ez irányítja a célzott terápiaválasztást is, beleértve az SGLT2-gátlók, a finerenon és egyes esetekben a GLP-1-receptoragonisták korai bevetését.
Életmód és időskori prevenció
A táplálkozásról szóló rész a mediterrán, a DASH- és a növényi alapú étrendet emeli ki mint olyan mintázatokat, amelyek kedvezően befolyásolják a cardiovascularis kockázatot, a vérnyomást, a glykaemiás kontrollt, a lipidszinteket és a testsúlyt. Ezzel szemben a feldolgozott élelmiszerek, a finomított szénhidrátok és a telített zsírok fogyasztása kedvezőtlen kimenetekkel társul. A fogyás támogatásában a cikk nem egyetlen „optimális” diétát nevez meg, hanem a fenntartható adherenciát tartja elsődlegesnek; ehhez a napi 500–750 kcal energiadeficitet, valamint a porciókontrollt javasolja.
A fizikai aktivitásnál a heti legalább 150 perc közepes intenzitású vagy 75 perc intenzív aerob mozgás szerepel alapcélként. A közlemény fontos gyakorlati megállapítása, hogy a kedvező hatás dózisfüggő, tehát a teljes ajánlás alatt maradó aktivitás is értékes. Az ellenállásos tréning legalább heti két alkalommal ajánlott, mivel nemcsak az izomerőt és a testösszetételt javítja, hanem az alvásra, hangulatra és a cardiovascularis morbiditásra is kedvező hatással van. Szívesemény, krónikus coronariabetegség vagy szívelégtelenség után a kardiológiai rehabilitációt a szerzők alapvető, mégis alulhasznált beavatkozásnak tekintik.
Az időskori prevenció terén a szerzők abból indulnak ki, hogy a cardiovascularis egészségben eltöltött évek növelése önálló prevenciós cél, ezért az idősebb betegek gondozásában a fizikai és kognitív funkció szűrése nem perifériás, hanem központi jelentőségű. Rövid, validált eszközök alkalmazását javasolják a funkcionális státusz, a frailty és a kognitív teljesítmény becslésére, mert ezek érdemben befolyásolják a gyógyszeres és invazív döntések haszon-kockázat arányát. Ebben a populációban a közös döntéshozatal, a Life’s Essential 8, az otthoni monitorozás, a rehabilitáció és a szociális egészségdeterminánsok feltárása együtt alkotja a személyre szabott prevenció gerincét.
Szívelégtelenség és pitvarfibrilláció
A szívelégtelenség megelőzésében a cikk különösen nagy hangsúlyt ad a B stádiumú, még tünetmentes pre-szívelégtelenség felismerésének. Ide sorolhatók azok a betegek, akiknél strukturális szívbetegség, emelkedett töltőnyomás, emelkedett natriureticus peptid- vagy troponinszint, illetve releváns kockázati tényezők állnak fenn. A szerzők szerint ebben a stádiumban van az egyik legnagyobb lehetőség a progresszió lassítására: a társbetegségek következetes rendezésével, valamint a neurohormonális és kardiometabolikus terápiák időben történő alkalmazásával.
A tünetes, C stádiumú szívelégtelenségben az irányelvek alapján végzett kezelés gyors indítását és felépítését támogatják. A cikk az SGLT2-gátlókat és a mineralokortikoidreceptor-antagonistákat valamennyi szívelégtelen beteg kezelésének pillérei között említi, HFrEF esetén pedig ehhez társulnak a béta-blokkolók és az angiotenzinreceptor-neprilizin-inhibitor, illetve ACE-gátló vagy ARB alapú kezelések. A folyadékretenció kezelése diuretikummal, valamint a multidiszciplináris gondozás a hospitalizáció és a mortalitás csökkentésének fontos elemei.
A pitvarfibrilláció fejezet a stroke-prevenció és a ritmuskontroll kettős jelentőségét emeli ki. A thromboemboliás kockázat becslésére validált pontrendszer, például a CHA2DS2-VASc alkalmazását írja le, és rögzíti, hogy a megfelelő küszöb felett orális antikoaguláció indokolt, előnyben részesítve a direkt hatású készítményeket azoknál, akiknél nincs középsúlyos-súlyos rheumás mitralis stenosis vagy műbillentyű. A ritmuskontrollal kapcsolatban a közlemény az egyre korábbi beavatkozás felé mozdul: a korai sinusritmus-helyreállítás antiarrhythmiás gyógyszerrel vagy katéterablatióval kedvezőbb lehet, különösen korai pitvarfibrilláció vagy társuló szívelégtelenség esetén, mert mérsékelheti az atrialis remodellinget, a stroke-ot, a szívelégtelenséget és a pitvarfibrillációhoz köthető halálozást.
Forrás: Goren LR, Peng AW, Razavi AC, Blaha MJ, Blumenthal RS, Troy AL. The ABCs of cardiovascular disease prevention: communicating what we know in 2026. American Journal of Preventive Cardiology. 2026;27:101570. doi:10.1016/j.ajpc.2026.101570.
Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.
