A koronavírussal kapcsolatos legfrissebb kutatási eredmények

Egy új kutatás szerint a vörösvértestek szétesése, nem pedig véralvadás okozza az érelzáródást koronavírus-fertőzésben

A Sydney-i Egyetem kutatócsoportja a COVID-19-ben kialakuló mikrovaszkuláris elzáródás elsődleges mozgatórugójaként azonosította a vörösvértestek ruptúráját az elhaló endothelszakaszokon a fibrin- és vérlemezkerögök feltételezett szerepével szemben.

A trombózis standard modelljei, azaz a fibrin és vérlemezkék által képzett mikrovaszkuláris vérrögök képződése alapján nehezen volt megmagyarázható a kapilláris diszfunkció mértéke. Az antikoaguláns terápiák csak szerény előnyöket mutattak, ami felveti annak a lehetőségét, hogy a COVID-19 mikroangiopátia más mechanizmust követ.

A képalkotó vizsgálatok az endothel felszíni markereinek és a sejtek integritásának széles körű elvesztését mutatták ki. A sejthalál leggyakrabban a súlyos szövetkárosodásban szenvedő szervekben, különösen a szívben, a májban és a vesékben jelent meg. Az erek akár 50%-ánál is mutatkoztak endothel leválás jelei.

A szétesett sejtekből származó töredékek fizikai tömítést képeznek a sérült érfalakon, megakadályozva az intersticiális vérzést olyan körülmények között, amikor a vérlemezkék és a fibrin károsodott. Amikor azonban ez a válasz eltúlzott, ugyanaz az anyag obstruktív aggregátumok formájában halmozódik fel, amelyek elzárják a véráramlást.

Az eredmények arra utalnak, hogy a nekroptózis és a komplement együttesen egy vörösvértest-alapú mikrovaszkuláris szabályozási mechanizmust alkot, amely a klasszikus véralvadási útvonalaktól függetlenül működik. Az MLKL vagy a komplement gátlása csökkentette az érrendszeri elzáródást és javította a szöveti perfúziót, ugyanakkor növelte a vérzés kockázatát is.

A vérlemezkék által kiváltott trombózistól eltérő folyamat azonosításával a tanulmány magyarázatot adhat arra, hogy az antikoagulánsok miért nem tudják gyakran helyreállítani a mikrovaszkuláris áramlást COVID-19 esetén. A lehetséges terápiás megközelítések közé tartozhat a nekroptózis blokkolása, a terminális komplement gátlása vagy a szabad hem megkötése – bár a szerzők megjegyzik, hogy e rendszer megzavarása a védőfunkcióját is károsíthatja.

„Ennek a hemolitikus folyamatnak a terápiás megcélzása csökkentheti a mikrovaszkuláris elzáródást COVID-19-ben és más, szervi ischaemiával összefüggő súlyos betegségekben.”

A Parkinson-kórhoz hasonló tüneteket okozhat a long-Covid

Kutatók megállapították, hogy a hosszú Covid nem egyszerűen kellemetlen állapot, hanem súlyos teher és korlát is egyben. A csapat 121 felnőttet vizsgált meg, akik 2020 és 2022 közepe között fertőződtek meg, majd megfeleltek a WHO által utóbb megalkotott hosszú Covid-definíciónak. Az alanyokat állapotuk mértékéről, mindennapi funkcionalitásukról és megélt életminőségekről kérdezték. Mint kiderült, a hosszú Covid drasztikusan ront az életminőségen és az alapvető feladatok ellátásához szükséges képességeken. A szakértők szerint a résztvevők mintegy 86 százaléka klinikailag jelentős fogyatékosságot tapasztalt, sokan akár évekkel a megfertőződés után is küzdöttek a korábban természetesnek tűnő mindennapi tevékenységekkel. A csapat szerint a hatások súlyosabbak lehetnek azoknál, akik meglévő társbetegséggel élnek. A szakértők a friss eredmények tükrében komolyabb erőfeszítéseket szorgalmaznak az érintettek támogatásában.

Nemzetközi kutatás vizsgálta a Covid-19 világjárvány más halálozási okokra gyakorolt hatását

A kutatók 24 országban elemezték a halálozási okokat a Covid19-világjárvány előtt és alatt. A kutatók azt találták, hogy a várható élettartam 2020-ban a 24 ország közül négy kivételével mindegyikben csökkent, és a legnagyobb, 2,1 éves csökkenés az Egyesült Államokban a férfiak esetében volt tapasztalható. 2021-ben a legtöbb országban tovább csökkent a várható élettartam, Bulgáriában a nők, Lettországban pedig a férfiak szenvedték el a legnagyobb csökkenést több mint két év alatt.

Antonino Polizzi, a Leverhulme Centre for Demographic Science kutatója elmondta: „Ez a tanulmány feltárja a Covid-19 világjárvány mortalitásra gyakorolt közvetlen és közvetett hatásait világszerte, és kiemeli, hogy a várható élettartam csökkenése számos országban 2022-re sem tért vissza a járvány előtti szintre.”

A tanulmány megállapította, hogy a Covid-19 halálesetek mellett a világjárvány első két évében a szív- és érrendszeri betegségeknek tulajdonított megnövekedett halálozás jelentősen hozzájárult a várható élettartam csökkenéséhez, különösen Oroszországban és Kelet-Európában.

2020-ban a szív- és érrendszeri betegségekkel kapcsolatos halálozás gyakorisága Oroszországban volt a legmagasabb, 5,3 hónapos élettartam-veszteséggel. Bulgáriában 2021-ben 5,5 hónapos szív- és érrendszeri betegségekkel kapcsolatos veszteségeket tapasztaltak. A szerzők szerint ez a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésének vagy kezelésének elmaradása, vagy a Covid-19 okozta halálesetek alulbecslése miatt lehetett.

Jennifer Dowd professzor, a Leverhulme Center for Demographic Science és az Oxford Population Health's Demographic Science Unit igazgatóhelyettese, a cikk társszerzője elmondta: „A világjárvány több országban megfordította a szív- és érrendszeri halálesetek csökkentésének tendenciáját, ami a várható élettartam növekedésének egyik legnagyobb forrása volt a 2015-2019-es időszakban. Ezek a veszteségek 2022-ig folytatódtak.”

Japánban és Dél-Koreában minimális volt a várható élettartam csökkenése a pandémia alatt, és a legtöbb ilyen tendencia alól kivételt képeztek. Japánban ugyanakkor a nők 2020-ban viszonylag nagy élettartam-veszteségeket szenvedtek el a magas öngyilkossági halálozás miatt.

Pozitív eredmény, hogy a daganatos halálozás általában tovább csökkent a legtöbb országban. A szerzők azt feltételezik, hogy a járvány idején a vártnál kevésbé szenvedett zavart az onkológiai ellátás, vagy hogy a daganatos betegek hajlamosabbak voltak a COVID-19 miatti halálozásra, amelyet aztán nem számítottak daganatos halálesetnek.

A tanulmány azzal zárul, hogy hangsúlyozza, hogy szilárd egészségügyi rendszerekre van szükség, amelyek képesek kezelni a válságokat anélkül, hogy veszélyeztetnék az egyéb betegségek ellátását. Kiemeli továbbá a célzott közegészségügyi beavatkozások fontosságát a különböző országokra és korcsoportokra jellemző eltérő hatások kezelése érdekében.

A covid felgyorsítja az érrendszer öregedését, főként a nőknél

Bebizonyosodni látszik, hogy a SARS-CoV-2 vírus fertőzése kapcsolatban áll a szív- és érrendszeri problémák kialakulásával a nők esetében. A francia Université Paris Cité kutatója, Rosa Maria Bruno és csapata 2020 szeptembere és 2022 februárja között készítettek kutatást 2390 ember bevonásával; a Covid-19 okozta érrendszeri szövődmények felméréséhez 16 országból, vontak be átlagosan 50 év körüli személyeket. A résztvevők közül néhányan igazoltan is átestek a SARS-CoV-2-fertőzésen, a többiek negatívat teszteltek minden alkalommal.

Az érmerevség számszerűsítéséhez a kutatók megmérték a nyaki verőér és a femorális artériák között áthaladó nyomáshullám gyorsaságát. Bár az erek merevebbé válása egy természetes öregedési folyamat, a covidot okozó vírussal kórházban kezelt nők ereinek biológiai kora öt évvel volt idősebb azokénál, akik soha nem kapták el a fertőzést. Azoknál a nőknél, akiket intenzív osztályon kezeltek a vírus okozta megbetegedéssel, az erek életkora 7,5 évvel volt magasabb az ideális állapothoz képest. A férfiaknál azonban nem figyeltek meg szignifikáns változást.

Nem a Covid-oltások állnak a hirtelen szívmegállás esetek mögött

Az elmúlt évek során világszerte számos aggodalom merült fel a Covid-19 elleni vakcinák esetleges mellékhatásaival kapcsolatban, különösen a hirtelen fellépő szívhalálesetek vonatkozásában. Az Indiai Orvosi Kutatási Tanács (ICMR) és az Indiai Orvosi Tudományok Intézete (AIIMS) közös tanulmánya most egyértelmű következtetésre jutott, miszerint nem találtak bizonyítékot arra, hogy az oltások és a szívrohamok között összefüggés lenne.

Dr. Sudheer Arava, az AIIMS Patológiai Tanszékének munkatársa, aki maga is aktívan részt vesz a kutatásban, az IANS hírügynökségnek adott nyilatkozatában öntött tiszta vizet a pohárba. „Eddig rendelkezésünkre álló adatok alapján az oltás semmilyen hatással nincs a halálesetek okaira, legyen szó az első, második vagy harmadik dózisról, semmilyen különbség nem mutatható ki.” A kutatás indíttatását az adta, hogy a pandémia után Indiában megnőtt az olyan esetek száma, amik során 18 és 45 év közötti személyek szenvedtek szívrohamot, sokszor látszólag minden előzmény nélkül. A vizsgálat során a szakértők különös figyelmet fordítottak arra, hogy összevessék a halálozási mintákat a Covid előtti időszak adataival is.

„Megállapítottuk, hogy a fiatal felnőttek halálozási aránya a pandémia előtti időszakban hasonló mintát mutatott, mint a Covid-járvány idején. Nem találtunk arra utaló jelet, hogy a vakcina hirtelen halált okozna fiataloknál.” A kutatás egyik fontos eredménye, hogy az esetek mintegy 50 százalékában a halál oka szívroham volt, a fennmaradó eseteknél viszont a halál oka nem volt egyértelműen meghatározható, ezeket az eseteket a szakirodalom „megmagyarázhatatlan halálként” tartja számon.

Az ICMR és az AIIMS eredményeit megerősítve, Dr. Rajiv Narang, az AIIMS Kardiológiai Tanszékének vezetője kiemelte, a szívroham nem egyszerű jelenség. „A vakcinák előnyei messze felülmúlják az esetleges, rendkívül ritka mellékhatásokat. Az embereknek tudniuk kell, hogy a szívroham nem egyszerű jelenség. A hirtelen szívleállásnak számos oka lehet.” – idézte az NDTV.

A vakcinák biztonságosságát illetően nyilatkozatot adott ki az Indiai Vakcinagyártók Szövetsége (IVMA) is, amelyben hangsúlyozták, hogy az országban fejlesztett és gyártott Covid-19 elleni oltóanyagok megfeleltek minden nemzetközi és hazai biztonsági előírásnak.