Őssejt-terápia hozhat előrelépést a végstádiumú vesebetegség kezelésében
A Mayo Klinika kutatói azt találták, hogy a betegek saját zsírsejtekből származó őssejtjeinek átültetése segített megelőzni a gyulladást és a vénák szűkületét.
Világszerte több mint 4 millió végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegnek van szüksége hemodialízisre arteriovenózus fisztulán (AVF) keresztül. Az AVF-ek az esetek körülbelül 60 százalékában a vénás neointimális hiperplázia (VNH) miatt kudarcot vallanak, ami vénás szűkület kialakulásához vezet. Kutatók egy I. fázisú, randomizált vizsgálatot végeztek felső végtagi AVF behelyezésen átesett betegekkel, hogy értékeljék az autológ zsírszövetből származó mezenchimális őssejtek (MSC-k) biztonságosságát és hatékonyságát az AVF funkciójának javításában.
Az MSC-k hatásmechanizmusát allogén MSC-kkel kezelt egerekben és sertésekben létrehozott AVF-ek, valamint CD1-Foxn1nu egerekbe történő beteg MSC-k felhasználásával végzett xenotranszplantáció segítségével vizsgálták. 42 hónapos medián követési idő után az MSC-vel kezelt AVF-ekkel rendelkező betegeknél a kontrollcsoporthoz képest csökkent az érési idő, és nőtt a véna átmérője.
42 hónapos medián utánkövetési idő után az MSC-vel kezelt AVF-ekkel rendelkező betegeknél a kontrollcsoporthoz képest csökkent az érésig eltelt idő, és a véna átmérője is nőtt. Az egerekben és sertésekben allogén MSC-kkel kezelt AVF-ekben az M2- és M1-szerű makrofágok száma nőtt, a VNH pedig csökkent. Az allogén MSC-kkel kezelt AVF-ek transzkriptomikai elemzése egér- és MSC xenotranszplantátumokban sikeres AVF-fel kezelt betegek AVF-jeinek transzkriptomikai elemzése a peroxiszóma proliferátor-aktivált receptor gamma (Pparγ) és a leptin receptor (Lepr) csökkenését, valamint a látens transzformáló növekedési faktor-béta-kötő fehérje 2 (Ltbp2) növekedését mutatta.
A PPARγ csökkent a sikeres AVF-ekből és az allogén MSC-vel kezelt egér AVF-ekből származó CD68 (+) sejtekben. Az immunsejtekben a Pparγ ablációval csökkenthető volt a vénás szűkület és a VNH-képződés. A reagálók és a nem reagálók MSC-iből származó kondicionált táptalaj csökkent gyulladáskeltő géneket, öregedéssel kapcsolatos fehérjéket és a forbol-12-mirisztát-13-acetát által indukált monocita-makrofág differenciálódást mutatott. Az MSC-k AVF-ekbe történő periadventitiális beadása a gyulladásos válaszok csökkentésén keresztül elősegítette a pozitív érrendszeri átépülést.
A kutatók specifikus gyulladáscsökkentő génfaktorokat azonosítottak azoknál, akik jól reagáltak az őssejtekre. Ezek a genetikai biomarkerek segíthetnek megjósolni, hogy mely betegek profitálhatnak a legnagyobb valószínűséggel ebből az őssejt-alkalmazásból, és segíthetnek a személyre szabott kezelési lehetőségek kidolgozásában.
„Meglepődtünk a mezenchimális őssejtekre adott válaszokban mutatkozó különbségeken. Ez arra ösztönzött minket, hogy tovább mélyítsük kutatásainkat, és preklinikai modelleket és RNS-szekvenálási technológiát is alkalmazzunk” – mondja Sreenivasulu Kilari, a tanulmány vezető szerzője.
„Ez a megközelítés több millió veseelégtelenségben szenvedő beteg kimenetelét javíthatja, csökkentheti az egészségügyi költségeket, és – amennyiben nagyobb klinikai vizsgálatokban validálják – új klinikai irányelvek kidolgozását teheti lehetővé a dialízishozzáférés kezelésére vonatkozóan.”
