Rejtett nátriumterhelés a parenterális antibiotikumokban – klinikai szempontok a krónikus vesebetegek ellátásában

Egy friss nemzetközi áttekintés rámutat: egyes, korszerű antimikrobiális készítmények számottevő nátriumterhelést jelenthetnek, amelynek klinikai következményei lehetnek a nátriumérzékeny betegek körében.

A nátrium szerepe krónikus vesebetegségben

A nátrium-homeosztázis zavara a krónikus vesebetegség (CKD) patofiziológiájának egyik központi eleme. A csökkent glomeruláris filtráció és a tubuláris funkciók károsodása következtében a szervezet nátrium-kiválasztó képessége romlik, ami folyadékretencióhoz, hypertoniához és a kardiovaszkuláris kockázat növekedéséhez vezethet.

Ennek megfelelően a klinikai irányelvek hangsúlyosan ajánlják a diétás nátriumbevitel korlátozását. A mindennapi gyakorlatban azonban a figyelem döntően az étrendi forrásokra összpontosul, miközben a parenterálisan alkalmazott gyógyszerek nátriumtartalma gyakran kívül esik az értékelés körén.

A vizsgálat háttere és célkitűzése

A tárgyalt áttekintő tanulmány célja annak feltárása volt, hogy az elmúlt években bevezetett, illetve szélesebb körben alkalmazott intravénás antibiotikumok milyen mértékben járulnak hozzá a napi nátriumbevitelhez. A szerzők különös hangsúlyt fektettek a krónikus vesebetegségben szenvedő, valamint dialízisre szoruló betegek klinikai kockázataira.

Az elemzés során a készítmények hivatalos alkalmazási előírásaiban szereplő adatokat vették alapul, és a standard felnőtt dózisok alapján becsülték meg a potenciális napi nátriumterhelést.

Jelentős különbségek az antibiotikumok között

Az áttekintés egyik legfontosabb megállapítása, hogy az intravénás antibiotikumok nátriumtartalma széles spektrumon mozog, és nem csupán a hatóanyag, hanem az alkalmazott sóforma és a hígító oldat is meghatározó szerepet játszik.

Magas nátriumterheléssel járó készítmények

Egyes antibiotikumok standard adagolás mellett a napi nátriumbevitel több grammos növekedését okozhatják. Ezek a mennyiségek már önmagukban meghaladhatják a krónikus vesebetegek számára javasolt napi nátriumlimit jelentős részét.

A legmagasabb nátriumterheléssel összefüggésbe hozott szerek között szerepelnek bizonyos széles spektrumú, súlyos fertőzések kezelésére fenntartott készítmények.

Közepes nátriumbevitel – a hígító oldat szerepe

Számos modern antibiotikum esetében a nátriumterhelés mértéke jelentős részben az alkalmazott infúziós oldattól függ. Amennyiben a készítményt nátrium-klorid-oldatban oldják fel, a napi nátriumbevitel elérheti vagy meghaladhatja az 1,5–3 grammos tartományt.

Ezzel szemben glükóz alapú hígító oldatok alkalmazása esetén a nátriumterhelés számottevően csökkenthető, ami különösen releváns lehet nátriumérzékeny betegek kezelésekor.

Alacsony közvetlen nátriumtartalmú antibiotikumok

Az áttekintés számos olyan parenterális antibiotikumot is azonosított, amelyek önmagukban nem tartalmaznak jelentős mennyiségű nátriumot. Ezeknél a készítményeknél a teljes nátriumbevitel döntően a vivőoldat összetételétől függ, és megfelelő oldatválasztással a napi terhelés viszonylag alacsony szinten tartható.

Klinikai jelentőség a nefrológiai gyakorlatban

Rejtett kockázati tényező a mindennapi ellátásban

A vizsgálat rámutat arra, hogy a parenterális antibiotikumok nátriumtartalma gyakran „láthatatlan” kockázati tényezőként van jelen a klinikai döntéshozatalban. Ez különösen problematikus lehet olyan betegek esetében, akiknél:

• krónikus vesebetegség áll fenn,

• szívelégtelenség vagy volumenérzékeny állapot igazolt,

• intenzív osztályos ellátásra szorulnak, és többféle infúziós terápiát kapnak párhuzamosan.

A hígító oldat tudatos megválasztása

A szerzők hangsúlyozzák, hogy a nátriumterhelés csökkentése sok esetben nem igényel terápiaváltást. Már az infúziós oldat megváltoztatása – amennyiben az adott készítmény stabilitása ezt lehetővé teszi – mérsékelheti a nem kívánt nátriumbevitelt anélkül, hogy az antimikrobiális hatékonyság csorbulna.

Antibiotikum-stewardship új nézőpontból

Az antibiotikum-stewardship programok hagyományosan a rezisztencia, a spektrum és a költséghatékonyság kérdéseire koncentrálnak. A tanulmány alapján indokoltnak tűnik a nátriumterhelés mint további szempont integrálása, különösen nefrológiai és intenzív terápiás környezetben.

Gyakorlati javaslatok

Az áttekintés szerzői több gyakorlati megközelítést is felvetnek:

• a parenterális antibiotikumok nátriumtartalmának rutinszerű figyelembevétele,

• a kezelések összesített nátriumterhelésének becslése komplex terápiák esetén,

• multidiszciplináris együttműködés nefrológusok, infektológusok és klinikai farmakológusok között.

Összegzés

Az intravénás antibiotikumok nátriumtartalma eddig kevéssé hangsúlyozott, ugyanakkor klinikailag releváns tényező lehet a krónikus vesebetegek ellátásában. A vizsgált adatok alapján egyes készítmények és alkalmazási módok számottevő mértékben növelhetik a napi nátriumbevitelt, ami kedvezőtlen hemodinamikai és kardiovaszkuláris hatásokkal járhat.

A tudatos gyógyszerválasztás, valamint az infúziós oldatok körültekintő megválasztása hozzájárulhat ahhoz, hogy a fertőzések hatékony kezelése mellett a vesebetegek komplex kockázatprofilja is megfelelő figyelmet kapjon.

Sudano, F., Maccarrone, R., Leonardi, G. et al. Sodium load of novel antibiotics: considerations for nephrologists and clinicians. Int Urol Nephrol (2025). https://doi.org/10.1007/s11255-025-04954-9