Világszerte jellemző a vesebetegségek kezelésének elhanyagolása
Annak ellenére, hogy a Föld népességének 10 százaléka szenved krónikus vesebetegségben, a Nemzetközi Nefrológiai Szövetség által összeállított és a Nefrológiai Világkongresszuson bemutatott friss, globális jelentés szerint óriási hiányosságok vannak a vesebetegek gondozásában és a prevenció terén mind a fejlett, mind a fejlődő országokban, és sok ország egyáltalán nem fektet hangsúlyt a vesebetegségekre.
Krónikus veseelégtelenséget okozhat magas vérnyomás, diabétesz, elhízás, dohányzás és más kockázati tényezők. A teljes népesség egyharmadánál fennáll a krónikus vesebetegség emelkedett kockázata, és a teljes népesség közel 10 százaléka szenved krónikus veseelégtelenségben, de ezeknek a betegeknek a 90 százaléka nem is tud a betegségéről.
A magas jövedelmű országok között Szaúd-Arábiában és Belgiumban a legmagasabb a krónikus vesebetegség prevalenciája (24%), Lengyelországban ez az arány 18%, Németországban 17%, Angliában és Szingapúrban pedig 16%. Norvégiában és Hollandiában a legalacsonyabb, 5% százalék a becsült prevalencia. Az Egyesült Államokban a krónikus vesebetegek aránya a becslések szerint 14 százalék, míg Kanadában és Ausztráliában 13 százalék. Globális szinten a krónikus vesebetegség becsült prevalenciája 7 százalék (Dél-Ázsia), 8 százalék (Afrika), 11 százalék (Észak-Amerika) és 12 százalék (Európa) között mozog.
A kezeletlen vesebetegség jelentős kockázati tényezőt jelent a veseelégtelenség, illetve az annak következtében kialakuló kardiovaszkuláris megbetegedések szempontjából, ami az esetek nagy részében halálozást vagy végstádiumú vesebetegséget eredményez. Világszerte mintegy 1 millió ember hal meg kezeletlen veseelégtelenség következtében évente a becslések szerint. A krónikus vesebetegség emellett közel 20-szorosára növeli az egyéb okból (jellemzően szívinfarktus vagy stroke következtében) történő elhalálozás kockázatát is még jóval az előtt, hogy a beteg eljutna a dialízisig vagy transzplantáció lehetőségéig.
„A krónikus vesebetegség korai fázisaiban lévő betegek általában jól kezelhetők vérnyomáscsökkentő szerekkel, étrendi módosítással, és viszonylag jó életminőséget tudnak fenntartani” – mondta a Nemzetközi Nefrológiai Szövetség elnöke. „Ezért létfontosságú, hogy minden ország javítsa a korai fázisban történő diagnosztizálás arányát és a kezelés hatékonyságát. Ugyanakkor az elemzésünk az igazolja, hogy a legtöbb országban szinte egyáltalán nem foglalkoznak kormányzati szinten a vesebetegségek megelőzésével és kezelésével. Ez így teljesen értelmetlen, mivel a végstádiumú veseelégtelenség költségei óriásiak, nem beszélve a hatásról, amivel a beteg és a családja életére van."
Az elemzés kiemeli, hogy milyen alacsony a vesegondozás prioritása annak ellenére, hogy rendkívül súlyos egészségügyi következményekkel és hatalmas költségekkel jár. Például a dialízis és a transzplantáció költségei a teljes egészségügyi költségvetés 2-3 százalékát teszik ki a magas jövedelmű országokban, viszont 1000 emberből 1-2 kap ilyen kezelést vagy új vesét. Minden dializált vagy szervátültetett betegre közel 100 olyan beteg jut, aki a krónikus vesebetegség korai fázisában van, és akiknél megfelelő diagnózissal és kezeléssel a veseelégtelenségig tartó progresszió kockázata csökkenthető lenne.
Az alacsonyabb GDP-jű országokban még rosszabb a helyzet, mivel korlátozott a vérnyomáscsökkentő szerekhez való hozzáférés és a kockázati tényezők ellenőrzése, gyakran egyáltalán nem áll rendelkezésre a dialízis kezelés vagy a transzplantáció lehetősége sem. "A fejlődő országokban rendkívül sürgősen elérhetővé kell tenni a veseműködés értékelésére szolgáló vér- és vizeletvizsgálati teszteket, az alacsonyabb költségű - peritoneális - dialízist és transzplantációs hálózatot" - tette hozzá professzor Johnson.
Medical Xpress
