A megfelelő antibiotikum kiválasztása krónikus vesefunkciós zavarokban szenvedő betegek számára nem mindig egyszerű, heidelbergi orvosok ezért összefoglalták az antiinfektív terápia megtervezésének általános elveit.
Egy új kutatás szerint az enyhe-közepesen súlyos veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a daganatkockázat kis mértékben emelkedett lehet, különös tekintettel a nem melanoma típusú bőrrákra és az urogenitális daganatokra.
A krónikus vesebetegség világméretű közegészségügyi probléma, amelynek veseelégtelenség és a korai halál lehet a következménye. A krónikus vesebetegség világszerte körülbelül 195 millió nőt érint, és jelenleg a nyolcadik vezető halálok a nőknél, évente közel 600 000 halálesettel.
Először hoztak létre működő, vagyis vizelettermelésre képes emberi veseszövetet élő szervezetben kutatók, akik szerint eredményeik mérföldkövet jelentenek a vesebetegségek kezelésének fejlesztésére irányuló kutatásokban.
Bizonyos széles körben alkalmazott gyomorsav-csökkentő szerek hosszú ideig való szedése súlyos vesebetegségeket, illetve krónikus veseelégtelenséget okozhat. A hirtelen jelentkező veseműködési zavar vészjelzőként szolgál a kezelőorvos számára, hogy le kell állítani a beteg protonpumpa-gátlókkal történő kezelését.
Annak ellenére, hogy a Föld népességének 10 százaléka szenved krónikus vesebetegségben, a Nemzetközi Nefrológiai Szövetség által összeállított és a Nefrológiai Világkongresszuson bemutatott friss, globális jelentés szerint óriási hiányosságok vannak a vesebetegek gondozásában és a prevenció terén mind a fejlett, mind a fejlődő országokban, és sok ország egyáltalán nem fektet hangsúlyt a vesebetegségekre.
