A szövődményteher mértéke rontja az életminőséget diabéteszben, de a hatás kisebb lehet a korábban becsültnél
Svájci longitudinális kohorszvizsgálat alapján a diabéteszes szövődmények súlyosbodása egyértelműen együtt jár az életminőség romlásával, ugyanakkor a becsült életminőség-veszteség kisebbnek adódott, mint a korábbi, döntően keresztmetszeti vizsgálatokban. A 2-es típusú diabéteszben a myocardialis infarctus, az 1-es típusú diabéteszben pedig a veseelégtelenség, az amputáció és a stroke mutatta a legmarkánsabb kapcsolatot a betegek által jelzett egészségi állapottal.
Longitudinális adatokkal vizsgálták a szövődmények és az életminőség kapcsolatát
A SwissDiab regiszter 2015 és 2022 közötti adatain alapuló elemzés célja annak meghatározása volt, hogy a diabéteszes szövődményteher változása miként függ össze az életminőség alakulásával 1-es és 2-es típusú diabéteszben. A szerzők az adaptált diabétesz Complications Severity Indexet (aDCSI) használták a szövődmények súlyosságának számszerűsítésére, míg a betegek által jelzett egészségi állapotot az EQ-5D-3L kérdőív és a vizuális analóg skála (VAS) alapján értékelték.
Az elemzésbe 896 beteg került be, közülük 422-en 1-es, 474-en 2-es típusú diabéteszben szenvedtek. A résztvevők átlagos követési ideje 3,25 év volt, és a kohorsz 75%-ának legalább három vizitje állt rendelkezésre.
A 2-es típusú diabéteszhez nagyobb kiindulási szövődményteher társult
A vizsgálat kezdetén a betegek 83%-ánál már fennállt legalább egy diabéteszes szövődmény. A 2-es típusú diabéteszben szenvedők idősebbek voltak, magasabb BMI-vel rendelkeztek, és náluk lényegesen gyakoribb volt több fontos társbetegség és szövődmény, így a nephropathia, a neuropathia, a hypertonia, a myocardialis infarctus, a perifériás érbetegség és az ischaemiás stroke is.
A követés során a legtöbb beteg szövődményterhe összességében stabil maradt, ugyanakkor a 2-es típusú diabéteszben gyakoribb volt a magasabb aDCSI-kategóriákba való eltolódás. A szerzők azt is kiemelték, hogy a követési idő alatt új szövődmény mindössze a betegek 4,9%-ánál alakult ki.
Jobb életminőséget jeleztek az 1-es típusú diabéteszes betegek
Az összesített EQ-5D hasznossági érték 0,92, az átlagos VAS-pontszám 78,5 volt. A kevesebb szövődménnyel élő betegek mindkét mérőszámban kedvezőbb eredményt mutattak, mint azok, akiknél a szövődményteher nagyobb volt.
Az 1-es típusú diabéteszben szenvedők következetesen jobb életminőséget jeleztek, mint a 2-es típusú betegek: az EQ-5D-érték 0,96 volt szemben a 0,88-cal, míg a VAS 82,1-nek, illetve 75,5-nek adódott. Ez a különbség a szövődményteher szerinti alcsoportokban is fennmaradt.
A szövődmények súlyosságának növekedésével meredeken csökkent azok aránya, akik tökéletes egészségi állapotot jeleztek. Alacsony szövődményteher mellett az EQ-5D alapján a betegek 68,4%-a számolt be tökéletes egészségi állapotról, míg a legsúlyosabb kategóriákban ez az arány 5,3%-ra esett vissza; hasonló mintázat rajzolódott ki a VAS esetében is.
A fájdalom és a diszkomfort vált a leginkább érintett dimenzióvá
Az EQ-5D egyes dimenzióinak elemzése szerint a fájdalom/diszkomfort bizonyult a leggyakrabban érintett területnek. Ennek előfordulása az enyhe szövődményterhelésű csoportban mért 23,4%-ról a legsúlyosabb kategóriában 84,2%-ra emelkedett.
A mobilitási zavarok 4,9%-ról 63,2%-ra, a szokásos napi tevékenységek nehezítettsége 4,2%-ról 52,6%-ra, az önellátási probléma 1,0%-ról 21,1%-ra nőtt a súlyosbodó szövődményteherrel párhuzamosan. A szorongás/depresszió gyakorisága mérsékeltebben emelkedett, 14,0%-ról 26,3%-ra.
Eltérő mintázat rajzolódott ki az 1-es és a 2-es típusú diabéteszben
2-es típusú diabéteszben az aDCSI-vel mért szövődménysúlyosság önállóan is rosszabb életminőséggel társult. Az EQ-5D hasznossági érték csökkenése aDCSI-4 mellett −0,05, aDCSI-10 mellett pedig −0,11 volt, míg a VAS-pontszám csökkenése −3,33 és −19,10 pont között mozgott. Ugyanebben a csoportban a női nem és az inzulinterápia szintén alacsonyabb EQ-5D- és VAS-értékekkel járt együtt.
A specifikus szövődmények közül 2-es típusú diabéteszben egyedül a myocardialis infarctus mutatott szignifikáns kapcsolatot az EQ-5D-romlással, mégpedig −0,05 pontos csökkenés formájában. A VAS esetében az egyedi szövődmények nem adtak szignifikáns összefüggést, ugyanakkor az inzulinkezelés itt is alacsonyabb pontszámokkal társult.
1-es típusú diabéteszben az aDCSI elsősorban a VAS romlásával mutatott kapcsolatot, miközben az EQ-5D-ben nem rajzolódott ki egyértelmű, szignifikáns kapcsolat minden elemzett szinten. A részletes komplikációs elemzés alapján a VAS-t legkedvezőtlenebbül a veseelégtelenség, az amputáció és a stroke befolyásolta, rendre −19,24, −14,14 és −11,15 pontos csökkenéssel.
A becsült életminőség-veszteség kisebb a korábbi irodalomban közöltnél
A szerzők értelmezése szerint a most kapott, kisebb mértékű életminőség-csökkenés részben abból adódhat, hogy a longitudinális módszertan jobban elkülöníti a szövődmények tényleges hatását a betegek állandó egyéni jellemzőitől. A vizsgálatban azt sem találták, hogy az életminőség a követési idő alatt önmagában, az idő előrehaladtával szignifikánsan tovább romlott volna.
A közlemény korlátai között szerepel, hogy az EQ-5D-3L mennyezeti hatása csökkentheti a finomabb változások kimutathatóságát, a medián 3 éves követés viszonylag rövid lehet a teljes szövődményprogresszió megragadásához, továbbá az eredmények svájci, tercier ellátási környezetből származnak, ezért általánosíthatóságuk korlátozott.
Hofer G, Goode S, Renström F, Brändle M, Cavelti-Weder C. diabetes mellitus complications and their association with patient-reported outcome measures: a longitudinal study of the SwissDiab cohort. Diabetes Research and Clinical Practice. 2026;236:113263. doi: 10.1016/j.diabres.2026.113263.
