Akut és krónikus fájdalomcsillapítás a kórházi gyakorlatban: Valós adatokon alapuló elemzés
Egy friss, átfogó osztrák vizsgálat rávilágít arra, hogy a kórházi osztályokon kezelt akut és krónikus fájdalommal küzdő betegek terápiájában továbbra is a gyógyszeres kezelés dominál, míg a nem farmakológiai módszerek integrációja korlátozott. A több mint 2100 beteg bevonásával készült elemzés jelentős eltéréseket mutatott ki a két betegcsoport demográfiai jellemzői, társbetegségei és ápolási szükségletei között.
A fájdalomcsillapítás világszerte a fekvőbeteg-ellátás egyik legnagyobb kihívása. A nemzetközi irányelvek a személyre szabott, multimodális megközelítést szorgalmazzák, amely magában foglalja az opioid és nem-opioid fájdalomcsillapítókat, valamint a nem gyógyszeres beavatkozásokat egyaránt. Ennek ellenére viszonylag kevés empirikus adat áll rendelkezésre arról, hogy a napi klinikai gyakorlatban ténylegesen milyen különbségek mutatkoznak az akut és a krónikus fájdalommal küzdő betegek kezelésében. Egy osztrák keresztmetszeti kutatás – amely a Pain Management Nursing folyóiratban jelent meg – ezt a hiányosságot célozta pótolni az "Austrian Nursing Quality Measurement 2.0" adatbázis 2021 és 2023 közötti adatainak elemzésével.
A betegcsoportok jellemzőinek összehasonlítása
A kutatók összesen 2118, aktuálisan fájdalmat tapasztaló kórházi beteg adatait elemezték, akiket az ICD-11 definíciója alapján akut (kevesebb mint 3 hónapja fennálló, n=1163) vagy krónikus (több mint 3 hónapja tartó, n=955) fájdalomcsoportba soroltak. Az eredmények szignifikáns demográfiai és klinikai különbségeket tártak fel a két kohorsz között.
A krónikus fájdalommal élő betegek átlagéletkora szignifikánsan magasabb volt (73 év), mint az akut fájdalommal küzdőké (66 év). Míg az akut fájdalomcsoportban a férfiak aránya kismértékben, de szignifikánsan magasabb volt (46,8% vs. 42,4%), a krónikus fájdalom szorosan összefüggött az életkorral összefüggő társbetegségek halmozódásával.
A leggyakoribb diagnózisok a szív- és érrendszeri megbetegedések, a daganatok és a légzőszervi betegségek voltak. Kiemelendő, hogy a kardiovaszkuláris kórképek (46,1% vs. 33,3%) és a neopláziák (24,5% vs. 19,9%) előfordulási gyakorisága szignifikánsan magasabb volt a krónikus fájdalommal kezelt páciensek körében.
Ápolási függőség és funkcionalitás
Bár mindkét csoport tagjai többségében önállóak voltak az ápolási szükségletek (Care Dependency Scale - CDS) tekintetében, a krónikus fájdalommal élők körében nagyobb volt az ellátásra szorulók aránya. Ez alátámasztja azt a klinikai megfigyelést, hogy a tartós fájdalom jelentősen ronthatja a betegek funkcionális kapacitását és függetlenségét, különösen az olyan területeken, mint a kontinencia, a testtartás, a higiénia és a napi aktivitás.
Különbségek a gyógyszeres terápiában
Az elemzés rámutatott, hogy a fájdalomcsillapítás alapját mindkét csoportban egyértelműen a farmakoterápia képezte, de a felhasználás mintázata eltérő volt. Az akut fájdalomban szenvedők több mint 90%-a, míg a krónikus fájdalommal élők 86%-a részesült gyógyszeres kezelésben.
Az akut fájdalom csillapítására a klinikai gyakorlatban leggyakrabban nem-szteroid gyulladáscsökkentőket (NSAID) és paracetamolt alkalmaztak, amely megfelel a hatályos terápiás irányelveknek. Ezzel szemben a krónikus fájdalom kezelésében – amely komplexebb, a neurokémiát is moduláló megközelítést igényel – szignifikánsan magasabb volt az antidepresszánsok, az antiepileptikumok, valamint az opioidok alkalmazásának aránya.
Különös figyelmet érdemel, hogy a krónikus fájdalommal küzdő betegek több mint 41%-a kapott opioid típusú készítményeket, elsősorban erős hatású opioidokat. Ez az adat rávilágít a gondos klinikai monitorozás szükségességére, figyelembe véve a hozzászokás, a túladagolás és a szisztémás mellékhatások kockázatát, valamint ezen szerek korlátozott hosszú távú hatékonyságát.
A nem farmakológiai beavatkozások korlátozott szerepe
Bár a nemzetközi ajánlások a multimodális fájdalomcsillapítást preferálják, a valós adatok alapján a nem gyógyszeres beavatkozások alkalmazása kifejezetten alacsony a kórházi gyakorlatban.
A fizioterápia volt a leggyakrabban alkalmazott nem farmakológiai módszer, amely mindkét csoportban a betegek körülbelül 40%-ánál képezte a kezelés részét. A hideg- és melegterápiát mindkét kohorsz mintegy 10%-ánál alkalmazták.
Az egyéb alternatív terápiás modalitások (például pszichológiai/viselkedésterápia, relaxációs technikák, akupunktúra) igénybevétele marginális volt, az esetek kevesebb mint 10%-ában fordult elő. Bizonyos beavatkozásoknál azonban megfigyelhetők voltak eltérések a két csoport között: az ergoterápiát és az immobilizációt gyakrabban alkalmazták az akut fájdalom esetén, míg a krónikus betegeknél a zeneterápia és (alacsony esetszám mellett) az akupunktúra fordult elő gyakrabban.
Következtetések a klinikai gyakorlat számára
A vizsgálat eredményei megerősítik, hogy a kórházi gyakorlatban az akut és krónikus fájdalom eltérő menedzsmentet igényel. Míg az akut fájdalom kezelése gyors és célzott gyógyszeres beavatkozásokra épül a fiatalabb, önállóbb betegeknél, addig a krónikus fájdalom egy idősebb, jelentős komorbiditásokkal terhelt populációt érint, amely hosszú távú, multimodális stratégiákat követelne meg.
A kutatás legfontosabb üzenete az egészségügyi szakemberek számára, hogy bár az analgetikumok használata széleskörű és protokollszerű, a nem farmakológiai alternatívák integrációja jelenleg nem éri el az optimális szintet. Ezen valós adatok kiindulópontként szolgálhatnak a minőségfejlesztési kezdeményezésekhez. A jövőbeli protokolloknak nagyobb hangsúlyt kellene fektetniük a nem gyógyszeres módszerek elérhetőségének javítására, valamint a multimodális fájdalomcsillapítás intézményi és betegszintű akadályainak felszámolására a fekvőbeteg-ellátásban.
Forrás: Lazzarin, T., Ballarin, R.S., do Nascimento Pereira, D. et al. (2026). Acute and Chronic Pain Management in Hospital Patients Based on Real-World Data. Pain Management Nursing.
Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.
