GLP-1-receptoragonisták elhízott, de nem diabeteses betegeknél: szisztematikus áttekintés és metaanalízis
A GLP-1-receptoragonisták (GLP-1 RA-k) diabetes nélküli elhízásban/túlsúlyban is érdemi testsúlycsökkentő hatást mutatnak egy szisztematikus áttekintés és metaanalízis szerint: a randomizált vizsgálatok összesített eredménye alapján a testtömeg százalékos változása átlagosan -12,79% volt a kontrollhoz képest. A kedvező antropometriai és vérnyomásváltozások mellett a tolerálhatóságot elsősorban a gastrointestinalis mellékhatások, valamint a mellékhatás miatti kezelésmegszakítás magasabb kockázata szabja meg.
Vizsgálati cél és módszertan
A Cureusban megjelent közlemény célja az volt, hogy diabetes mellitus nélküli, elhízott vagy túlsúlyos felnőttekben összesítse a GLP-1 RA-kezelések testsúlyra és kardiometabolikus paraméterekre gyakorolt hatását. A szerzők PRISMA-elvek szerint végeztek szisztematikus irodalomkutatást (PubMed, Scopus, Web of Science, Embase), a tanulmányválogatást PICOS-keretrendszerben rögzítették, és a protokollt PROSPERO-regisztrációval is jelezték. A bevont randomizált, kontrollált vizsgálatok minőségét a Cochrane RoB 2 eszközzel értékelték; az összkép többnyire alacsony kockázatú torzítást valószínűsített.
A statisztikai elemzéseket random-hatású modellben végezték. Folytonos kimeneteknél átlagkülönbséget (MD), dichotóm kimeneteknél kockázati arányt (RR) számoltak 95%-os konfidenciaintervallummal. A heterogenitást az I²-statisztika jellemezte; több végpontnál magas I²-értékek jelentkeztek, ezért a szerzők előre rögzített alcsoport-elemzéseket is alkalmaztak (főként a vizsgált GLP-1 RA típusa szerint), valamint „leave-one-out” érzékenységi elemzéssel ellenőrizték az eredmények stabilitását.
Bevont vizsgálatok és készítmények
A metaanalízis 13 randomizált, placebo-kontrollált vizsgálatot foglalt össze. A fő vizsgált hatóanyagok a semaglutid (többnyire 2,4 mg hetente, szubkután; egy vizsgálatban orális semaglutid 50 mg naponta), a tirzepatid (különböző, hetente adott dózisok), valamint egy vizsgálatban a noiiglutid voltak. A vizsgálatok közös jellemzője volt, hogy a résztvevőknek nem volt diabetesük, ugyanakkor a beválasztási kritériumok eltérhettek; a követési idők is különböztek (a 24 hetestől a több éves, eseményvezérelt vizsgálatig).
Hatásosság: testsúly, BMI, derékkörfogat, vérnyomás
A primer elemzésben a GLP-1 RA-kezelés a kontrollhoz képest szignifikáns átlagos testsúlycsökkenéssel járt: a testtömeg százalékos változásának átlagkülönbsége -12,79% volt (95% CI: -15,12 – -10,46; P<0,0001), jelentős heterogenitással (I² = 97,3%). A gyógyszercsoportok szerinti alcsoport-elemzés szignifikáns különbséget jelzett: semaglutid (7 vizsgálat) -11,37% (95% CI: -12,73 – -10,02), tirzepatid (4 vizsgálat) -17,03% (95% CI: -20,27 – -13,78), noiiglutid (1 vizsgálat) -5,44% (95% CI: -7,06 – -3,82). A szerzők értelmezése szerint a tirzepatid átlagosan nagyobb testsúlycsökkenést adott, mint a semaglutid.
A klinikailag releváns testsúlycsökkenési küszöbök elérését vizsgálva a GLP-1 RA-kezelés markánsan növelte a ≥10%, ≥15% és ≥20% testsúlycsökkenés valószínűségét: RR 5,56; RR 9,50; illetve RR 15,00. A ≥20%-os végpontnál a heterogenitás hiányát jelezték (I² = 0,0%). A szerzők megjegyezték, hogy a kategóriás küszöbök esetén a semaglutid és a tirzepatid közötti különbség tesztjei nem minden elemzésben voltak szignifikánsak.
A BMI összesített átlagkülönbsége -4,80 kg/m² volt (95% CI: -6,24 – -3,36; P<0,0001), a derékkörfogat pedig -9,78 cm-rel csökkent (95% CI: -11,47 – -8,09; P<0,0001). A szisztolés vérnyomás átlagosan -6,32 Hgmm-rel (95% CI: -7,92 – -4,72), a diasztolés vérnyomás -1,95 Hgmm-rel csökkent (95% CI: -3,21 – -0,69). A szerzők szerint a vérnyomás-végpontoknál a gyógyszerek közötti alcsoportkülönbségek nem voltak egyértelműen szignifikánsak.
Biztonságosság és korlátok
A metaanalízisben a GLP-1 RA-kezeléshez több nemkívánatos esemény magasabb kockázata társult, különösen gastrointestinalis mellékhatások formájában: hányás (RR 4,15), hányinger (RR 2,85), hasmenés (RR 2,85), székrekedés (RR 2,29) és étvágycsökkenés (RR 2,65). Emelkedett az epehólyaggal összefüggő kórképek kockázata (RR 1,32), és gyakoribb volt a mellékhatás miatti kezelésmegszakítás (RR 2,04). Ugyanakkor a súlyos mellékhatások előfordulása nem különbözött szignifikánsan a placebóhoz képest (RR 1,08; P=0,43).
A szerzők „kardiovaszkuláris zavarok” kategóriában védő hatást jeleztek (RR 0,77), miközben a biztonságossági kimeneteknél a hatóanyagok közötti alcsoportkülönbségek tesztjei összességében nem mutattak szignifikáns eltérést. Korlátként kiemelték a több antropometriai végpontnál észlelt jelentős heterogenitást, továbbá azt, hogy a noiiglutidra vonatkozó bizonyíték többnyire egy vizsgálatból származott. Az utánkövetési idők és végpontok változatossága miatt a hosszú távú kimenetek értelmezése és az általánosíthatóság a szerzők szerint óvatosságot igényel.
Elbashir RMA, Elbashir A, Basake RU, Mohieldin AZA, Elhaj NIA, Ebrahim FEME, Ahmed WG, Mahgoub OAM. Glucagon-Like Peptide-1 (GLP-1) Receptor Agonists in Obese Patients Without Diabetes: A Systematic Review and Meta-Analysis. Cureus. 2025;17(11):e95938. doi:10.7759/cureus.95938.
