A prosztatarák epidemiológiája és szűrési stratégiák globális áttekintése – 2026-os frissítés
Nemzetközi urológus- és epidemiológuscsoport frissítette a prosztatarák incidenciájára, halálozására, kockázati tényezőire, populációs egyenlőtlenségeire és szűrési ajánlásaira vonatkozó ismereteket.
A betegségteher globális növekedése
A GLOBOCAN 2022 adatai szerint a prosztatarák világszerte a negyedik leggyakrabban diagnosztizált daganat. Közel 1,5 millió új esetet és 400 ezer halálesetet regisztráltak, az ötéves prevalencia 5,03 millió fő volt. Európában 473 011 új esetet és 115 182 halálesetet jelentettek, Ázsiában 386 424-et és 120 485-öt, Afrikában 103 050-et és 55 744-et.
A Lancet Commission előrejelzése szerint az éves új esetek száma 2020 és 2040 között 1,4 millióról 2,9 millióra nő. A halálozás 85%-kal, közel 700 ezerre emelkedik, leginkább az alacsony és közepes jövedelmű országokban. Az IARC Cancer Tomorrow becslése alapján 2045-re 2 626 735 új eset (+79,0%) és 822 918 haláleset (+107,1%) várható. A növekedés döntően demográfiai eredetű: a 75 év feletti férfiak évi új esetszáma 2022 és 2045 között hozzávetőleg 478 ezerről 1,10 millióra emelkedhet. Afrikában 129,1%-os, Európában 29,8%-os növekedés valószínű.
Az Egyesült Államokban 2025-re 333 830 új esetet és 36 230 halálesetet vártak. Az incidencia 2007–2014 között évi 6,4%-kal csökkent, 2014–2021 között viszont évi 3,0%-kal nőtt. Az utóbbi öt évben a lokalizált stádiumban évi 2,4%-os, a regionálisban 4,6%-os, a távoli áttétes formában 4,8%-os emelkedést mértek. Az ötéves relatív túlélés 98%, a tizenöt éves 97%, így 2022 elején nagyjából 3,5 millió férfi élt prosztatarák-anamnézissel.
A szerzők hangsúlyozzák, hogy az előfordulási mutatókat a PSA-szűrés intenzitása, az MR-használat, a biopsziás küszöbök és a regiszterek teljessége legalább annyira befolyásolja, mint a daganatok biológiája. A túlélők számának növekedése részben a korai, érzékenyebb felismerés és az túldiagnosztizálás következménye lehet. A korstandardizált halálozás ugyanakkor az elmúlt három évtizedben jelentősen csökkent Észak-Amerikában, Európában és más magas jövedelmű országokban.
Kockázati tényezők
A legerősebb és legkövetkezetesebb tényezők nem módosíthatók: az életkor, a családi anamnézis, az etnikai háttér és a germinális hajlam. A módosítható expozíciók többségének hatása gyengébb és ellentmondásosabb. Értelmezésüket zavarja a PSA-tesztelési szokások okozta torzítás, a mérési hiba, a fordított oksági viszony, valamint a randomizált vagy genetikai bizonyítékok hiánya.
Az IMPACT vizsgálatban a BRCA2-hordozók évente PSA-vizsgálatot kaptak öt körön át (biopszia PSA > 3,0 ng/ml esetén). A klinikailag szignifikáns daganat (GG ≥2) incidenciája 3,1% volt a hordozók és 1,3% a nem hordozók között (p = 0,039). Áttétes betegséget és prosztatarák okozta halálesetet nem észleltek.
A BARCODE1 vizsgálatban a poligénes kockázati pontszám (PRS) legmagasabb decilisébe tartozó férfiak 40%-ánál találtak daganatot MR és biopszia után. Több mint felüknél közepes vagy magas kockázatú formát igazoltak az NCCN-kritériumok szerint. A komparátor útvonal (emelkedett PSA és pozitív MR) a közepes vagy magas kockázatú daganatok 71,8%-át elnézte volna. A PRS jelenleg kiegészítő eszköz. Az európai ancestryben fejlesztett pontszámok más csoportokban gyengébben teljesítenek, ezért validálatlan alkalmazásuk növelheti az egyenlőtlenségeket. A TRANSFORM vizsgálat várhatóan választ ad a szerepére.
A metabolikus szindróma enyhén növelte a kockázatot (OR 1,17). A klinikailag szignifikáns daganat esélye egy fekete férfiakat vizsgáló kohorszban 1,73 volt (95% CI 1,21–2,48), de a PSA-ra és a prosztatatérfogatra történő korrekció gyengítette az összefüggést. A Mendeliánus randomizációs elemzés nem igazolt ok-okozati kapcsolatot. Az egészséges, növényi alapú étrend (HR 0,84) és a mediterrán diéta (HR 0,74 a prosztatarák-halálozásra diagnózis után) kedvezőbb kimenetellel járt. A hiperinzulinémiás étrend a fatális daganat kockázatát növelte (HR 1,09). A bizonyítékok inkább a progresszió lassítását, mint a megelőzést támogatják.
A MAST randomizált vizsgálatban a metformin aktív surveillance alatt nem javította a progressziómentes túlélést (HR 1,09). Az elhízott alcsoportban a patológiai progresszió gyakoribb volt (HR 2,36). Az 5-alfa-reduktáz-gátlók nem függtek össze a prosztatarák-specifikus halálozással (HR 1,02), ami a BPH miatt kezelteknél megnyugtató. A GLP-1-receptor-agonisták esetében egy ötvizsgálatos metaanalízis alacsonyabb kockázatot jelzett (0,72), de ez megfigyeléses adat, a prevenciós szerep igazolatlan. A 41 randomizált vizsgálatot összesítő metaanalízis szerint a tesztoszteronpótlás szűrt, hipogonadális férfiaknál nem növelte a prosztatarák-események kockázatát (OR 0,88). A környezeti tényezők (NO₂: RR 1,04 10 μg/m³-enként; 22 peszticid ökológiai asszociációja) inkább foglalkozási anamnézis felvételét és szabályozási lépéseket indokolják.
Egyenlőtlenségek a betegúton
Az Egyesült Államokban a fekete férfiak incidenciája 191,5/100 000, 67%-kal magasabb a fehérekénél. Halálozásuk 36,9/100 000, közel kétszerese bármely más csoporténak. Az őslakos amerikai és alaszkai férfiaknál 12%-kal magasabb a halálozás alacsonyabb incidencia mellett.
Egységes ellátást nyújtó vizsgálatokban és egyetemes lefedettség mellett a stádiumra illesztett prosztatarák-specifikus mortalitás a fekete és fehér betegek között hasonló volt. A kaliforniai regiszterben a halálozási többlet (HR 1,61) a stádium, a kezelés, a grade és a társadalmi-gazdasági státusz korrekciója után megszűnt. A hátrányos helyzetű lakókörnyezet a prosztatarák-specifikus halálozást több mint kétszeresére emelte (HR 2,37). A modellezés ugyanakkor a többletet főként a gyakoribb megbetegedésnek, az agresszívebb stádiumnak és grade-nek, valamint a rosszabb túlélésnek tulajdonítja. A szerzők szerint a két megközelítés a betegút más szakaszait írja le, ezért a beavatkozás minden szakaszban szükséges.
Szűrési politika, képalkotás, ajánlások
A rutinszerű PSA-szűrést ellenző ajánlások után több országban eltolódás látszik az előrehaladottabb stádium és az áttétes megjelenés felé. A halálozás ennek ellenére viszonylag stabil. Ez a szűrés késői hatásának, a javuló áttétes kezeléseknek (ARASENS, PEACE-1) és más tényezőknek az együttes következménye lehet, ezért nem tulajdonítható egyetlen okra.
Az ERSPC 23 éves követése 13%-os relatív és 0,22 százalékpontos abszolút halálozáscsökkenést mutatott. Egy prosztatarák okozta haláleset megelőzéséhez 456 férfit kell meghívni szűrésre. A CAP vizsgálatban a szűrés mérsékelt, de statisztikailag szignifikáns csökkenését igazolta. A PLCO vizsgálat nem mutatott ki szignifikáns előnyt, az eredmény megítélését azonban korlátozza a kontrollcsoport jelentős kontaminációja.
A diagnosztikai útvonal átalakult. A PROMIS vizsgálatban az MR-triázs a férfiak mintegy negyedénél tette szükségtelenné a biopsziát. A PRECISION és az STHLM3-MRI vizsgálatban az MR-vezérelt biopszia megtartotta a klinikailag szignifikáns daganatok kimutatását, miközben csökkentette az indolens formákét. Ehhez azonban MR-kapacitás és gyakorlott radiológus szükséges. A DRE-t a 2026-os AUA/SUO-frissítés nem javasolja elsővonalú szűrőtesztként. Az aktív surveillance az alacsony kockázatú betegség standard ellátása. A proPSMA vizsgálatban a PSMA PET/CT pontossága 92% volt a konvencionális CT és csontszcintigráfia 65%-ával szemben. Ez stádiumeltolódást (Will Rogers-effektus) okozhat, de populációs szűrésre nem alkalmas.
A szervezett programok a jogosult férfiakat előre meghatározott protokoll szerint hívják be. Ezért nyomon követhető a részvétel, az ellátás minősége, a túldiagnosztizálás mértéke és az esélyegyenlőség. Ilyen az európai PRAISE-U kezdeményezés, és ilyen a svéd szervezett prosztatarák-szűrés is. A kockázatbecslő eszközök, vagyis az MRI-ERSPC- és a Rotterdam-modell, valamint a Stockholm3-, a 4Kscore- és a Prostate Health Index-teszt, pontosabban mutatják ki a klinikailag jelentős daganatot. Alkalmazásuk szélesebb körben azonban csak akkor indokolt, ha a mai, MR-vizsgálatot is alkalmazó gyakorlatnak megfelelő, különböző származású férfiakat is magukban foglaló populációkban is igazolják őket.
Következtetés
A szerzők szerint a kérdés már nem az, hogy szűrjenek-e, hanem hogy hogyan. A bizonyítékok a strukturálatlan PSA-tesztelés helyett a kiinduló kockázatot, a PSA-t, valamint MR-t vagy biomarkereket ötvöző, szervezett útvonalakat támogatják. Az öröklött hajlam a leginkább cselekvésre alkalmas tényező, a módosítható tényezők az általános kardiometabolikus egészség keretében kezelendők. A siker mércéje a kisebb halálozás mellett kevesebb áttétes diagnózis, kevesebb túlkezelés és kisebb egyenlőtlenség.
Forrás: Bernardino RM, Nguyen DD, Carlsson SV, et al. Prostate cancer worldwide: updated epidemiology, disparities, and screening implications. Prostate Cancer Prostatic Dis. 2026. doi: 10.1038/s41391-026-01167-8
Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.
