A GLP-1 receptor-agonisták csökkenthetik a daganatos betegek halálozását és hospitalizációját

A kutatás háttere és módszertana

A GLP-1 receptor-agonisták (GLP-1 RA) alkalmazása drámaian megnőtt a 2-es típusú diabéteszben (T2D) szenvedő betegek körében a szemaglutid 2017-es FDA-jóváhagyása óta. Míg a metformin pozitív hatásai viszonylag jól dokumentáltak a daganatos betegségben szenvedő diabéteszes pácienseknél, a GLP-1 RA-k ilyen tekintetben kevésbé feltérképezettek. Preklinikai vizsgálatok biztatóak voltak: sejttenyészetes és egérmodellekben a GLP-1 RA-k gátolták a máj-, vastagbél- és pankreásztumorok progresszióját a sejtproliferációs útvonalak downregulációja és a glikémiás kontroll javítása révén.​

A kaliforniai kutatócsoport a TriNetX globális adatbázis több mint 120 millió betegének adatait elemezve azonosított 3747 T2D-s beteget, akik a szisztémás daganatellenes terápia megkezdésétől számított 3 hónapon belül kaptak GLP-1 RA-t, és 52 061 metforminnel kezelt kontrollcsoportot. A propensity score matching után 3551-3551 beteget hasonlítottak össze életkor, nem, tumortípus, metasztázisok jelenléte, műtét, sugárkezelés és társbetegségek szerint.​

Kiemelt eredmények: mortalitás és hospitalizáció

A GLP-1 RA monoterápiában részesülő betegek szignifikánsan alacsonyabb összmortalitást mutattak a metformin monoterápiához képest (HR: 0,875; 95% CI: 0,778–0,985; p=0,0268). Az „új indítású" kohorszban – ahol a már metformint szedő betegek GLP-1 RA-t kaptak, szemben az inzulinnal – a túlélési előny még kifejezettebb volt (HR: 0,786; 95% CI: 0,662–0,934; p=0,0062).​

Az összesített hospitalizációs ráta szintén jelentősen alacsonyabb volt a GLP-1 RA csoportban (RR: 0,796; 95% CI: 0,741–0,855; p=0,0004). A szekunder kimeneteleket tekintve a GLP-1 RA-val kezelt betegek körében csökkent a pneumonia (RR: 0,586), a szepszis (RR: 0,735), a nagy kedvezőtlen kardiovaszkuláris események (MACE, RR: 0,722) és a pulmonalis embólia (RR: 0,608) előfordulási gyakorisága.​

Glikémiás kontroll és BMI szerinti alcsoportok

A HbA1c-szintek alapján végzett rétegzett analízisben (optimális: 6,5–7%; közepes: 7–9%; szuboptimális: >9%) a túlélési előny mindhárom kategóriában megközelítette, de nem érte el a statisztikai szignifikanciát. Az obezitás jelenléte szerinti bontásban az elhízott betegek javuló túlélési trendet mutattak (HR=0,877), míg a nem elhízott kohorszban ez a hatás nem volt megfigyelhető. Ez arra utalhat, hogy a GLP-1 RA terápiából elsősorban az elhízott daganatos betegek profitálnak, ugyanakkor prospektív vizsgálatok szükségesek ezen összefüggések pontosabb megértéséhez.​

Kardiovaszkuláris és trombotikus szövődmények

A GLP-1 RA használók körében megfigyelt alacsonyabb MACE-ráta összhangban van korábbi T2D-s populációkon végzett metaanalízisekkel, amelyek szignifikáns kardiovaszkuláris védőhatást igazoltak. Preklinikai adatok szerint a GLP-1 RA-k antiatheroszklerotikus hatásúak, mivel csökkentik az atherosclerotikus plakk fejlődését és a gyulladásos citokinek szintjét.​

A pulmonalis embólia alacsonyabb incidenciája különösen figyelemre méltó, mivel korábbi metaanalízisek nem mutattak ki ilyen kedvező hatást. A kutatók feltételezik, hogy a daganatos betegpopuláció speciális kockázati profilja és a GLP-1 RA trombocitaaggregációt gátló mechanizmusai magyarázhatják ezt a megfigyelést.​

Infekciós szövődmények

A pneumonia és szepszis alacsonyabb gyakorisága összhangban van a legfrissebb szakirodalmi adatokkal, amelyek szerint a GLP-1 RA-k védőhatást biztosíthatnak súlyos fertőzésekkel szemben. Egérmodellekben a GLP-1 RA-k csökkentették a pneumonia által kiváltott szepszis okozta akut tüdőkárosodást a surfactant proteinszabályozás révén. Mivel a pneumonia és szepszis a daganatos betegek hospitalizációjának vezető okai között szerepelnek, ezen előnyök további vizsgálata indokolt.​

A vizsgálat korlátai és következtetések

A retrospektív adatgyűjtés, az ICD-10 kódolás potenciális pontatlanságai, a pontos stádium-adatok hiánya, valamint a gyógyszeres terápia adherenciájának mérési nehézségei határozzák meg a tanulmány korlátait. A propensity matching ellenére nem minden klinikai körülmény kontrolálható teljes mértékben, mint például a betegek általános állapota vagy a terápiás szándék (palliatív vagy kuratív).​

A kutatás egyértelműen igazolja, hogy a GLP-1 RA kezelés ígéretes terápiás lehetőséget jelenthet diabéteszes, daganatos betegekben – nemcsak a glikémiás kontroll optimalizálása, hanem a túlélés javítása és a súlyos szövődmények csökkentése révén is. Az eredmények alapján prospektív, jól kontrollált klinikai vizsgálatok indokoltak a GLP-1 RA-k daganatos betegekben való alkalmazásának további tisztázására.​

Mahadevan A, Vosooghi A, Arora JS, et al. GLP-1 Receptor Agonists in Patients with Cancer are Associated with Reduced All-Cause Mortality and Hospitalization. J Clin Endocrinol Metab 2026; doi:10.1210/clinem/dgaf703