Immunterápiával kezelt tumoros betegeket vizsgáltak az SZBK kutatói

Az ELKH Szegedi Biológiai Kutatóközpont (SZBK) és a Szegedi Tudományegyetem Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinikájának kutatói immunterápiával kezelt tumoros betegeket vizsgáltak azzal a céllal, hogy azonosítsák azokat a tényezőket, amelyek meghatározzák a terápiára adott egyéni immunválaszt - közölte az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) az MTI-vel pénteken.

    A kutatócsoport - Pál Csaba és Manczinger Máté vezetésével - megvizsgálta, hogy a tumorok molekuláit az immunrendszer számára láthatóvá tevő különböző HLA-molekulákat hordozó tumoros betegek hogyan reagálnak az immunterápiára. Azt tapasztalták, hogy bár a "svájci bicska" HLA-változatok valóban nagyobb eséllyel mutatják be a tumorok megváltozott fehérjéit az immunrendszer számára, az ezeket a változatokat hordozó betegek mégis rosszabb túlélést mutatnak. A kutatók arra a kérdésre keresték a választ, hogy mi állhat ennek a hátterében - olvasható a közleményben.

    Mint az összegzésben kifejtik, az immunrendszer alapvető szerepet játszik a fertőzések legyőzésében és a tumorsejtek elpusztításában, ugyanakkor kulcsfontosságú, hogy a saját, egészséges sejtjeinket ne támadja meg. A tumorellenes immunterápia az utóbbi két évtizedben terjedt el. A terápia segítségével lehetővé vált az előrehaladott stádiumú rákbetegek hatékony kezelése is, ezáltal forradalmasította az onkoterápiát. A kifejlesztésében részt vevő kutatók, James P. Allison és Hondzso Taszuku, munkásságukért orvosi Nobel-díjat kaptak 2018-ban.

    A terápia a szervezet tumorellenes immunválaszát erősíti fel, amely akár áttétes tumorok teljes elpusztítását is eredményezheti. Ezáltal az immunterápia óriási lépés volt az előrehaladott tumorok kezelésében. Problémát jelent ugyanakkor, hogy a betegeknek egy jelentős hányada nem reagál rá, ezért kulcsfontosságú azoknak a tényezőknek az azonosítása, amelyek meghatározzák a terápiára adott immunválaszt.
    Az össszegzés szerint a kórokozók és a tumorok molekuláit, illetve a saját fehérjéket is a HLA-molekulák teszik láthatóvá az immunrendszer számára azáltal, hogy jellegzetes fehérjerészleteket kötnek meg a sejteken belül és mutatnak be azok felszínén. A HLA-molekulák rendkívül változatosak, ezért kicsi az esélye annak, hogy két személy pontosan ugyanazokat a variánsokat hordozza. Bizonyos változatok rendkívül sok eltérő fehérjedarabkát képesek hatékonyan bemutatni az immunrendszer számára, így egyfajta "svájci bicskaként" lehet tekinteni rájuk. Ezek a változatok főként olyan területeken terjedtek el, ahol sok fertőző betegség van jelen, mert több kórokozó felismerését teszik lehetővé - részletezik.

    "Azt gondolnánk, hogy ezek a változatok a tumorokat is hatékonyabban ismerik fel, mert nagyobb eséllyel kötik meg a tumoros sejtekben képződő megváltozott fehérjerészleteket, ugyanakkor a kutatók eredményei ennek pont az ellenkezőjét támasztották alá" - jegyzik meg.
     "Sajnos a 'svájci bicska' HLA-molekulák nem válogatnak, azaz ugyanúgy megkötik a saját, egészséges fehérjéinket is, amelyekből a tumorok megváltozott fehérjéi jönnek létre. Mivel ezek a módosult fehérjék gyakran csak minimálisan különböznek az egészséges fehérjéktől, az immunrendszer képtelen megkülönböztetni őket egymástól, és a tumort sajátként ismeri fel, ha 'svájci bicska' HLA molekulával rendelkezünk" - mutatnak rá a közleményben.

    A szelektívebb HLA-variánsok esetében ugyanakkor más a helyzet: nagyobb az esélye annak, hogy csak a megváltozott, tumorra jellegzetes fehérjék kerülnek bemutatásra, így az immunrendszer könnyebben azonosítja őket, és a tumort hatékonyabban pusztítja el.
     Ezek alapján felmerül a kérdés, hogy a kórokozók felismerése nem szenved-e csorbát, ha valaki "svájci bicska" HLA-molekulákat hordoz. A szegedi kutatók korábbi vizsgálatai igazolták, hogy ezek a HLA-variánsok több kórokozó hatékony felismerését és elpusztítását teszik lehetővé. Ez azért lehetséges, mert a kórokozók fehérjéi sokkal jobban eltérnek a saját fehérjéinktől, mint a tumorok megváltozott fehérjéi. Ennek következtében hiába mutatnak be több saját fehérjét a "svájci bicska" HLA-variánsok, ez nincs hatással a kórokozók fehérjéinek felismerésére - olvasható az összegzésben.

    A "svájci bicska" HLA-molekulák esetében a mennyiség a minőség rovására megy, aminek a tumorellenes immunválasz látja a kárát - állapítják meg, hozzátéve, hogy a kutatók eredményei segíthetnek eldönteni, hogy kik azok a tumoros betegek, akiknél potenciálisan hatékony lesz az immunterápia, és kik azok, akiket más gyógyszerekkel érdemes kezelni.

    Az összegzésben hangsúlyozzák, hogy a megfelelő tumorellenes immunválasznak nem csak az immunterápia során, hanem egész életünkben rendkívüli a jelentősége. Ezt bizonyítja az is, hogy azok az emberek, akik súlyos immunhiányos betegségben (például AIDS) szenvednek, sokkal fogékonyabbak tumoros megbetegedésekre. A jövőben a kutatók tervei között szerepel annak vizsgálata, hogy a "svájci bicska" HLA-molekulák hordozása önmagában fogékonnyá tesz-e tumoros megbetegedésre azáltal, hogy elégtelen tumorellenes immunválaszt eredményez.
    A vizsgálat eredményeit bemutató tanulmány a Nature Cancer című szakfolyóiratban jelent meg július 8-án.

Szerző:

PHARMINDEX Online

Forrás: MTI

Ajánlott cikkek