Tüdőáttéttel társult a véletlenül felismert, feltételezett primer epehólyagmelanoma
Egy olasz esettanulmány és irodalmi áttekintés az epehólyag primer melanomájának diagnosztikai és kezelési nehézségeit elemezte egy olyan beteg kórtörténetén keresztül, akinél az epehólyagpolipot egyidejű tüdőelváltozás kísérte.
Ritka lokalizáció, bizonytalan eredet
A primer epehólyagmelanomát először 1907-ben írták le; a szerzők szerint az irodalomban hozzávetőleg negyven eset szerepel. Az elváltozások többségét szoliter daganatként ismertették. A primer és a metasztatikus eredet elkülönítése ugyanakkor vitatott, mert a bőrmelanoma elsődleges góca távoli áttétek kialakulása után teljesen visszafejlődhet. Emiatt a korábban felismert melanoma hiánya önmagában nem rendezi az eredet kérdését.
Az epehólyagban a másodlagos melanomás elváltozások gyakoribbak a primer tumoroknál. A közleményben idézett boncolási adatok szerint előrehaladott melanomában elhunyt betegek körülbelül 15%-ánál találtak epehólyagáttétet. A primer forma túléléséről a követési adatok hiányosságai miatt nincs megbízható összkép, és a prognózist javító kezelési stratégia sem egységes. A bemutatott eset sajátossága, hogy a feltételezett primer epehólyagfolyamat mellett már a kezdeti képalkotáskor jelen volt a később szövettanilag igazolt tüdőáttét.
Incidentális képalkotó lelet
A 66 éves nőbeteg anamnézisében Crohn-betegség és többszörös bélreszekció szerepelt, korábbi bőrelváltozásról nem számolt be. Panaszt okozó vesekövesség miatt kontrasztanyagos CT-vizsgálat történt, amely mellékleletként körülbelül 16 milliméteres epehólyagpolipot, epekövességet, valamint a jobb tüdő alsó lebenyében 6 milliméteres elváltozást mutatott ki. Epekövességre vagy más epehólyagbetegségre utaló tünete nem volt.
Három hónappal később az ismételt mellkasi és hasi kontrasztanyagos CT az epehólyag polipoid képletének 21 milliméterre történő növekedését jelezte. Emellett a colon ascendens szűkült szakaszát és a tüdőelváltozás 8 milliméteresre növekedését írták le. A multidiszciplináris megbeszélés alapján végzett PET–CT az epehólyagban 18×25 milliméteres, fokozott nyomjelzőfelvételt mutató képletet ábrázolt.
A vastagbél rosszindulatú elváltozásának kizárására teljes kolonoszkópiát végeztek, amely a vizsgált bélszakaszokon nem igazolt malignitást. A beteg továbbra is tünetmentes maradt, májfunkciós laboreredményeiben sem észleltek eltérést. Ezt követően elektív laparoszkópos cholecystectomiára került sor.
Melanoma a szövettani mintában
Az eltávolított epehólyagban makroszkóposan barnás, exophyticus polipot találtak, amelynek legnagyobb átmérője 3,7 centiméter volt. Serosainváziót nem észleltek. A szövettani vizsgálat kifekélyesedett, polipoid melanomát igazolt, amely érintette a lamina propriát, miközben az izomréteg ép maradt.
A daganatsejtek S100-, MelanA- és HMB45-pozitivitást mutattak, és BRAF V600K-mutációt azonosítottak. A kiterjedt ulceráció mellett az epehólyag normális, nyáktermelő hengerhámjában kis csoportokba rendeződő melanocyták junctionalis aktivitása is megfigyelhető volt. Ez a szövettani jelenség a szerzők érvelésében a primer eredetet támogató tényezőként szerepelt.
A műtét során kizárólag a Mascagni-nyirokcsomót távolították el; ebben melanomás érintettség nem igazolódott. A közvetlen posztoperatív döntés szerint a szövettani eredmények alapján ekkor nem tartottak szükségesnek kemoterápiát. A további kivizsgálás azonban megerősítette a mellkasi elváltozás jelentőségét.
Igazolt tüdőáttét és célzott kezelés
Körülbelül két héttel később teljes testre kiterjedő kontrasztanyagos CT készült, amely ismét ábrázolta a jobb alsó tüdőlebeny elváltozását. A gócot thoracoscopos műtéttel eltávolították. A végleges szövettani lelet az epehólyagdaganattal azonos hisztopatológiai jellemzőket mutató másodlagos elváltozást igazolt.
Más kiindulási hely keresésére bőrgyógyászati vizsgálatot és oesophagogastroduodenoscopiát végeztek; mindkettő negatív eredménnyel zárult. A szemfenékvizsgálat retinális vagy üvegtesti melanomás lokalizációt sem mutatott. A negatív vizsgálatok, a polipoid megjelenés és a junctionalis aktivitás együttesen alapozták meg a feltételezett primer epehólyagmelanoma diagnózisát.
A műtét után két hónappal dabrafenib és trametinib kombinációjával célzott kezelést indítottak. A terápiát később a más testtájakra is kiterjedő progresszió miatt leállították. A beteg 2026 márciusában súlyos vascularis szövődmények következtében meghalt. A közlemény nem ad meg olyan részletes követési idősort, amelyből az egyes kezelési lépések és a halálozás közötti teljes időtartam rekonstruálható lenne.
A szerzők a korábbi irodalomból olyan esetet is idéznek, amelyben a primer epehólyagmelanoma tüdőáttétét csak az első kemoterápiás ciklus után ismerték fel. Saját betegüknél ezzel szemben a pulmonalis góc már az epehólyagpolip dokumentált növekedése előtt látható volt. A két kórtörténet közötti különbség az áttét megjelenésének időzítése: a jelen esetben szinkrón érintettséget feltételeztek, amelynek melanomás jellegét később a műtéti minta igazolta. Az esetleírás így nem csupán egy ritka anatómiai lokalizációt dokumentál, hanem a primernek tartott elváltozás és az egyidejű távoli góc összetartozását is bemutatja, a diagnosztikai bizonytalanság részletes ismertetése mellett.
A primer eredet támpontjai
Az áttekintésben ismertetett kritériumok szerint a primer eredet mellett szólhat a nyálkahártyából kiinduló szoliter daganat, a papillaris vagy polipoid szerkezet, a junctionalis aktivitás, valamint más lehetséges elsődleges lokalizáció kizárása. Ezek értelmezését azonban korlátozza, hogy a primer bőrelváltozás regressziója után hasonló klinikai helyzet alakulhat ki.
A primer epehólyagmelanoma biológiai lehetőségét a szerzők azzal is indokolják, hogy melanocytákat normális és daganatos epehólyagban egyaránt leírtak. Feltételezett eredetük a velőlécből történő ectopiás vándorlás, illetve az epehólyagban jelen lévő prekurzorsejtekhez kapcsolódhat. A közlemény mindazonáltal a bemutatott esetet is valószínűsíthetően primer melanomaként tárgyalja, nem pedig minden kétséget kizáróan bizonyított elsődleges daganatként.
A szakirodalmi esetek tünetei változatosak: jobb bordaív alatti fájdalom, nyomásérzékenység, hányinger, hányás, láz vagy sárgaság egyaránt előfordulhat, de a beteg teljesen panaszmentes is lehet. A tünetek esetenként a társuló kövességgel függnek össze. Ez a klinikai változatosság tovább nehezíti a felismerést.
Képalkotás és műtéti mérlegelés
Az első képalkotó vizsgálat rendszerint ultrahang, amely malignitás gyanúja esetén CT-vel vagy MR-rel egészíthető ki. Az ultrahang önmagában nem különíti el megbízhatóan a jóindulatú és rosszindulatú polipokat. A szerzők a kontrasztanyagos CT-t az intraluminalis epehólyagtérfoglalás fontos vizsgálatának tekintik; a daganatos aktivitás kimutatásában FDG-PET is szerepet kaphat. Az endoszkópos ultrahang további diagnosztikai lehetőség, de CT-hez viszonyított teljesítményéről ellentmondásos adatokat idéznek.
A közlemény az egycentiméteres polipméretet a természet megítélésénél alkalmazott határértékként említi. Saját esetükben három hónapos követés után döntöttek reszekció mellett. A melanoma műtét előtti pontos azonosítását ugyanakkor rendkívül nehéznek tartják.
A sebészi kezelés nyitott és laparoszkópos megközelítéssel is történhet. Az idézett közlések a laparoszkópos cholecystectomia alkalmazhatóságát támogatják, bár korábban porthelyi daganatszóródást is leírtak. Kiterjedt melanomában a helyi lymphadenectomia és a nagyobb májreszekciók prognózisjavító szerepét az áttekintés nem támasztja alá.
Korlátozott kezelési bizonyítékok
Az irodalmi összefoglaló primer és metasztatikus epehólyagmelanomás eseteket egyaránt tartalmaz. A kezelések, a követési időtartamok és a kimenetelek eltérőek, sok adat nem hozzáférhető. A szerzők szerint az epehólyagcarcinomával ellentétben az epehólyagmelanoma ellátási rendje továbbra sem kellően meghatározott.
A közlemény a műtétet tekinti a kezelés alapjának, metasztatikus esetekben palliatív céllal is. A szisztémás terápiák lehetséges szerepét tárgyalja, de az adjuváns kezelésre vonatkozó bizonyítékokat bizonytalannak minősíti. Az ellátás megtervezéséhez multidiszciplináris onkológiai együttműködést tart szükségesnek. A bemutatott beteg története egyúttal azt szemlélteti, hogy a tünetmentesség és a kezdetben kis tüdőgóc nem zárta ki a már fennálló távoli áttétet.
Forrás: Galasso E, Parini D, Belluzzi A, Tosi A. Primary melanoma of the gallbladder with pulmonary metastases A Case report and review of the literature. Surgery Case Reports: Advances and Techniques. 2026;9:100231. doi:10.1016/j.sycrs.2026.100231.
Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.