PTH/PTHrP-analógok és romoszozumab az időskori oszteoporózis kezelésének élén

Időskori oszteoporózisra célzott elemzés

Az időskori oszteoporózis az oszteoporózis elsődleges formája 65 éves kor felett. Fokozatos csontvesztés, alacsony csontturnover és csökkent osteogen aktivitás jellemzi. A szerzők kiemelik, hogy patomechanizmusa eltér a postmenopausalis oszteoporózistól: az öregedés a csontvelői mesenchymalis stromasejtek szeneszcenciájával, proliferációs és differenciációs képességük hanyatlásával jár; ez visszafogja a csontképzést és fokozza az adipogenesist. A szeneszcens sejtek proinflammatorikus faktorai krónikus gyulladás révén tovább ronthatják a csont-homeostasist. A postmenopausalis oszteoporózisban ezzel szemben az ösztrogénhiány gyorsítja fel a csontreszorpciót és a csontturnovert.

A vizsgálat PRISMA-elvek szerint készült, protokollját 2023 márciusában regisztrálták. A PubMed, Web of Science, Cochrane és Embase adatbázisokban 2023. május 1-jéig kerestek angol nyelvű randomizált, kontrollált vizsgálatokat. Beválasztható volt az a primer oszteoporózist vizsgáló tanulmány, amelyben a résztvevők átlagéletkora legalább 65 év volt; kombinációs kezelést önálló intervencióként értékelő vizsgálatokat kizártak. A 131 435 kezdeti rekordból 61 vizsgálat került be, összesen 97 446 résztvevővel.

A Bayes-féle, véletlen hatású hálózatos metaanalízis a biszfoszfonátokat – alendronát, zoledronát, ibandronát és rizedronát –, a szelektív ösztrogénreceptor-modulátorokat (SERM; raloxifen és bazedoxifen), a denoszumabot, a PTH/PTHrP-analógokat (parathormon, teriparatid, abaloparatid), a romoszozumabot, az odanakatibot, a nátrium-fluoridot és a kalcitonint vetette össze. Az ösztrogént bevonták volna intervencióként, de az adatok elégtelensége miatt nem szerepelt az eredményekben. Elsődleges végpont volt a csigolyatörés és az ágyéki gerinc csontásványianyag-sűrűsége (BMD); másodlagos végpontként klinikai, nem csigolyatöréseket és csípőtáji töréseket, több csontterületen mért BMD-t, PINP-t, ekcémát és hányingert értékeltek. A bevont vizsgálatok kezelési időtartamára a beválasztás nem szabott korlátozást; minden azonos gyógyszer különböző dózisait egy csoportba vonták össze az elemzésben.

Csigolyatörések és ágyéki BMD

A csigolyatörés kockázatát placebohoz képest a SERM-ek, a biszfoszfonátok, a PTH/PTHrP-analógok, a denoszumab, a romoszozumab és az odanakatib egyaránt szignifikánsan csökkentették. A nátrium-fluorid és a kalcitonin nem mutatott terápiás hatást ezen a végponton. A rangsorolás szerint a PTH/PTHrP-analógok voltak a leghatásosabbak. A biszfoszfonátokhoz viszonyítva a PTH/PTHrP-analógok relatív kockázata 0,55 (95%-os CI: 0,41–0,72), a denoszumabé 0,63 (0,43–0,93), a romoszozumabé 0,61 (0,41–0,91) volt. A PTH/PTHrP-analógok az odanakatibnál is kedvezőbbnek bizonyultak.

Az ágyéki gerinc BMD-jét a biszfoszfonátok, a PTH/PTHrP-analógok, a denoszumab, a romoszozumab, az odanakatib és a kalcitonin szignifikánsan növelte; a SERM-ek és a nátrium-fluorid nem. A romoszozumab ebben a végpontban megelőzte a biszfoszfonátokat: az átlagos különbség 8,47 volt (95%-os CI: 6,27–10,67). Az odanakatib szintén felülmúlta a biszfoszfonátokat, a romoszozumab pedig az odanakatibot és a kalcitonint. A szerzők hangsúlyozzák az eltérő végpontok jelentőségét: a SERM-ek csökkentették a csigolyatörések arányát, de nem emelték hatékonyan az ágyéki BMD-t, míg a kalcitonin növelte ezt a BMD-t, azonban nem mérsékelte a csigolyatörések számát.

Egyéb törési végpontok

Klinikai törések: a biszfoszfonátok, a PTH/PTHrP-analógok, a romoszozumab és az odanakatib szignifikánsan csökkentették a kockázatot. A PTH/PTHrP-analógok eredményesebbnek bizonyultak a biszfoszfonátoknál (RR: 0,56; 95%-os CI: 0,42–0,76).

Nem csigolyatörések: a biszfoszfonátok, a PTH/PTHrP-analógok, a romoszozumab és a denoszumab mutatott kedvező hatást. A PTH/PTHrP-analógok itt is felülmúlták a biszfoszfonátokat (RR: 0,68; 95%-os CI: 0,54–0,86). Az odanakatib mellett a placebóhoz képest gyakoribb volt a nem csigolyatörés (RR: 1,32; 95%-os CI: 1,16–1,49).

Csípőtáji törések: a biszfoszfonátok, a PTH/PTHrP-analógok, a denoszumab, az odanakatib és a kalcitonin csökkentették az előfordulást. A kalcitonin SUCRA-rangsor szerinti első helyezését széles konfidenciaintervallum árnyalja (RR: 0,11; 95%-os CI: 0,01–0,85).

BMD a femurnyakban és a teljes csípőben: a biszfoszfonátok, a PTH/PTHrP-analógok, a denoszumab, a romoszozumab és az odanakatib javította az értékeket. A distalis radius BMD-jének növelésére egyik szer sem mutatott megbízható hatást.

Életkor, nem és biztonság

A 70 éves vagy idősebb alcsoportban a romoszozumab a csigolyatörések megelőzésében kedvezőbb hatást mutatott, míg 70 év alatt nem igazolódott terápiás hatása ezen a végponton. A biszfoszfonátok a nem csigolyatörések kockázatát 70 éves kor alatt nem csökkentették szignifikánsan, 70 év felett viszont igen; az odanakatib ebben az idősebb csoportban fokozta e törések kockázatát. A biszfoszfonátok csípőtáji törésekre gyakorolt kedvező hatása életkortól független maradt.

A nem szerinti elemzés kizárólag nőktől származó adatokon alapult, mert férfiakról nem állt rendelkezésre elegendő információ. Ebben az alcsoportban a biszfoszfonátok és a denoszumab csigolyatörés-kockázatot mérséklő hatása nem különbözött szignifikánsan. Az egyes hatóanyagok elemzésében a zoledronát a biszfoszfonátokon belül a legeredményesebb volt a csigolyatörések megelőzésében; az alendronát ugyanakkor nem bizonyult gyengébbnek a denoszumabnál.

A PINP-t, a csontképzés markerét a denoszumab szignifikánsan csökkentette, a PTH/PTHrP-analógok pedig növelték. Ekcéma tekintetében a placebóhoz képest nem találtak szignifikáns kockázatnövekedést. Hányinger gyakrabban fordult elő PTH/PTHrP-analógok és kalcitonin mellett. Más nemkívánatos eseményekről – így pyrexia, állcsontosteonecrosis, hőhullámok, pitvarfibrilláció és atípusos femurtörések – nem állt rendelkezésre elegendő adat statisztikai elemzéshez.

A bevont vizsgálatok többségében a résztvevők, a vizsgálók és az eredményértékelők nem ismerték a kezelés besorolását.; a szerzők az összesített torzítási kockázatot általában mérsékeltnek ítélték. Egyes végpontoknál azonban csupán egy vizsgálat szolgáltatott adatot, ami pontatlanságot eredményezhetett. A gyógyszeripari finanszírozást külön „egyéb torzítási” tényezőként értékelték. Az eredeti elemzés alacsony publikációs torzítási kockázatról számolt be, de az egyedi gyógyszerek több végpontjára továbbra sem volt elegendő adat.

Az eredmények értelmezésének korlátai

Az érzékenységi elemzés több eredményt módosított: a biszfoszfonátok már nem voltak gyengébbek a PTH/PTHrP-analógoknál, denoszumabnál és romoszozumabnál a csigolyatörések csökkentésében. A denoszumab nem csigolyatörésre, továbbá a PTH/PTHrP-analógok és a denoszumab csípőtáji törésre gyakorolt hatása sem maradt szignifikáns. A szerzők ezért óvatosságot indokoltnak tartanak.

A bizonyítékok értékelését korlátozza az átlagéletkoron alapuló beválasztás, a férfiak alulreprezentáltsága, a kombinációs kezelések kizárása, a közvetlen összehasonlító vizsgálatok hiánya, valamint a végpontdefiníciók és kiindulási töréskockázatok eltérése. Az odanakatib adatai történeti teljesség miatt szerepelnek, noha a gyógyszer már nincs klinikai használatban. A hálózatos metaanalízis alapján az időskori oszteoporózisban a PTH/PTHrP-analógok a csigolyatörési kockázat csökkentésében, a romoszozumab pedig az ágyéki BMD növelésében ért el első helyet.

Forrás: Zhou Z, Yang Q, Liu L, et al. The influence of anti-osteoporotic drugs on fracture risk, bone mineral density, and side effect in senile osteoporosis treatment: a network meta-analysis of randomized controlled trials. Heliyon. 2026;12:e45032. doi:10.1016/j.heliyon.2026.e45032.