Címke: biszfoszfonát

A közlemény a csontritkulás terápiás lehetőségeinek hatékonyságát, biztonságosságát és a mellékhatások prevenciójának legújabb eredményeit mutatja be.

Egy prospektív vizsgálat összehasonlította a biszfoszfonát folytatását és a romoszozumabra váltást glükokortikoid indukált csontritkulásban.

A tanulmány azt értékeli, hogy a BMD-célértékek elérése indokolhatja-e az oszteoporózis kezelési stratégiáinak módosítását vagy a BMD-ellenőrzés sűrítését.

A primer oszteoporózissal érintett időskorúak körében vizsgálták az antiosteoporotikus terápiák hatását töréskockázatra, BMD-re és mellékhatásokra.

A CKD-hez társuló csont- és ásványianyaganyagcsere-zavar diagnózisa és kezelése speciális megközelítést igényel, a vesefunkció és csontforgalom függvényében.

A biszfoszfonátok hatékonyan javítják a csontsűrűséget és csökkentik a törési kockázatot emlőrákos betegeknél, de az állcsont-nekrózis kockázata fennáll.

Egy csípőtörést szenvedett betegeken végzett vizsgálat szerint az alendronát-kezelés még 10 év elteltével is csökkenti a kardiovaszkuláris eredetű halálozás kockázatát.

A csontok fokozott törési hajlama ellen kifejlesztett, úgynevezett biszfoszfonát tartalmú gyógyszerek nélkülözhetetlenek a csontritkulás és egyes csontáttéttel járó daganatok kezelésében, ugyanakkor egy ritkán előforduló, de súlyos mellékhatás miatt fokozott fogászati prevencióra és kontrollra van szükség ezeknél a betegeknél – hívta fel a figyelmet Dr. Vaszilkó Mihály, a Semmelweis Egyetem Arc- Állcsont- Szájsebészeti és Fogászati Klinika adjunktusa.