Palliatív és terminális szedáció: betegjogok, méltóság, szakmai dilemmák

Mit jelent a palliatív és terminális szedáció?

A tanácskozás egyik hangsúlyos témája a palliatív és terminális szedáció. A szakemberek azt is körüljárják, mit jelentenek pontosan ezek a fogalmak, mi a beavatkozások célja, milyen helyük lehet a méltó életvégi ellátásban, és milyen tévhitek kapcsolódnak hozzájuk.

A European Association for Palliative Care (EAPC) 2024-ben megjelent, felülvizsgált nemzetközi ajánlása szerint a palliatív szedáció olyan orvosi beavatkozás, amelynek során gyógyszerekkel szándékosan csökkentik egy gyógyíthatatlan, életet korlátozó betegségben szenvedő páciens tudatossági szintjét annak érdekében, hogy enyhítsék a más kezelésekkel már nem megfelelően csillapítható, úgynevezett refrakter szenvedést.

A szedáció lehet időszakos vagy folyamatos, illetve különböző mélységű. A beavatkozásnak arányosnak kell lennie a szenvedés mértékével. A terminális szedáció kifejezést elsősorban az élet legvégén alkalmazott, folyamatos – gyakran mély – palliatív szedációra használják, ugyanakkor a mai szakirodalomban inkább a pontosabb „folyamatos mély palliatív szedáció” megnevezés használatos. Célja nem a halál előidézése, hanem az egyéb módon nem enyhíthető szenvedés csökkentése.

Az MTA programban szó lesz a kritikus állapotú betegek életvégi döntési folyamatainak nehézségeiről, valamint a jogi és klinikai megközelítések találkozásáról is.

Ki dönthet az élet végén?

Külön előadások foglalkoznak az életvégi döntések büntetőjogi és etikai kérdéseivel, az öngyilkosságban való közreműködéssel, az érintett ember méltóságával és önrendelkezésével, valamint azzal, milyen lehetőségeket kínál a magyar jog az életvégi rendelkezések megtételére.

Az előadók között lesz Zubek László aneszteziológus és intenzív terápiás szakember, Filó Mihály büntetőjogász, Hegedűs Katalin, a Méltóságért Alapítvány kuratóriumának elnöke, valamint Tari Gergely, az életvégi döntések etikai kérdéseivel foglalkozó kutató és a rendezvény egyik szervezője.