Háromszintű népegészségügyi rendszert szorgalmaz az országos tisztifőorvos

Az országos irányítás és a helyi végrehajtás kapcsolata

Oroszi Beatrix az október 7-i interjúban a népegészségügyi rendszer működőképességét elsősorban szervezeti oldalról közelítette meg. Az Infostart október 8-án megjelent beszámolója szerint a tisztifőorvos azt hangsúlyozta, hogy a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központnak (NNGYK) nincs saját, közvetlen területi végrehajtó szervezete. A helyi beavatkozásokhoz ezért más intézmények együttműködésére és folyamatos egyeztetésre van szükség.

Ez a megállapítás nem azt jelenti, hogy az országos központ egyáltalán nem képes intézkedni. A tisztifőorvos kifejezetten jelezte: a beavatkozás lehetséges, de sok koordinációt, partnerkeresést és együttműködést igényel. Kritikája tehát nem a területi feladatellátás teljes hiányára, hanem az országos irányítással egységes szervezetet alkotó végrehajtási szintek hiányára vonatkozott. Ez fontos különbség a nyilatkozat értelmezésében.

A beavatkozóképesség ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy az országosan meghatározott népegészségügyi célokhoz közvetlenül kapcsolódjon a területi intézkedés lehetősége. Oroszi Beatrix megközelítésében nem elegendő a szakmai feladatok kijelölése: olyan szervezeti kapcsolatokra is szükség van, amelyek lehetővé teszik az összehangolt helyi végrehajtást. A javasolt átalakítás központi kérdése így az irányítás és a megvalósítás közötti kapcsolat rendezése.

A kormányhivatalok együttműködése önmagában nem oldja fel a szervezeti különbségeket

A tisztifőorvos kitért a kormányhivatalok szerepére is. Elmondása szerint ezek a szervezetek igyekeznek együttműködni a népegészségügyi intézményrendszerrel, ugyanakkor más szervezeti rendszerhez és más minisztériumhoz tartoznak. Megítélése szerint ez több olyan akadályt eredményez, amely megnehezíti az egységes és gyors fellépést. A nyilatkozat tehát elismerte a meglévő együttműködést, de annak szervezeti korlátaira is rámutatott.

A felvetés súlypontja nem az egyes intézmények teljesítményének minősítése, hanem az eltérő irányítási kapcsolatokból adódó működési nehézség. Oroszi Beatrix olyan területi népegészségügyi intézeteket tartana szükségesnek járási, illetve megyei szinten, amelyek az országos szinttel egységesen képesek beavatkozni. A jelenlegi együttműködéshez képest ez szorosabb szervezeti kapcsolatot jelentene az országos szakmai irányítás és a területi végrehajtás között.

Három szintre épülő intézményrendszer

A javasolt modell előzményeként az országos tisztifőorvos az 1991-ben létrehozott Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatot idézte fel. Elmondása szerint az akkori rendszer három, egymáshoz kapcsolódó szintre épült: helyi-területi szervezetekre, megyei vagy regionális intézményekre, valamint országos intézetekre. A területi szint lehetséges egységei között a kistérséget, a várost és a járást említette.

Oroszi Beatrix úgy értékelte, hogy a korábbi háromszintű struktúra 2017-es megszűnésével a népegészségügy elvesztette egységes területi beavatkozási képességét. A történeti visszatekintés az interjúban a jelenlegi szervezeti problémák magyarázataként szerepelt: a tisztifőorvos szerint a korábbi modellben az országos és a helyi feladatellátás szorosabban kapcsolódott egymáshoz.

A visszaállítás mellett azzal érvelt, hogy az egységes rendszer területi szinten is javíthatná az egészség védelmét, megőrzését és fejlesztését. A beszámoló ugyanakkor nem ismertetett részletes szervezeti tervet. Nem derült ki belőle a leendő intézmények pontos jogállása, illetékességi területe, létszáma vagy finanszírozása. A háromszintű modell ezért jelenleg szakmai javaslatként értelmezhető, nem pedig már elfogadott intézményi átalakításként.

A járványügyi tapasztalatok is indokolják a felülvizsgálatot

Az országos tisztifőorvos a pandémia tapasztalatait is a szervezeti megerősítés melletti érvként említette. Szerinte a járvány megmutatta, mennyire szükséges egy erős járványügyi szervezet a védekezéshez. A felvetés közvetlenül kapcsolódik a területi működés kérdéséhez: az interjúban a gyors és összehangolt intézkedés igénye az egységes intézményrendszer egyik fő indokaként jelent meg.

Oroszi Beatrix azonban nem kizárólag járványügyi feladatokra hivatkozott. A népegészségügyi rendszer létrehozásának és újjászervezésének indokait a lakosság egészségi állapotával is összekapcsolta. Úgy fogalmazott, hogy az 1991-es szervezeti változtatást a kedvezőtlen halandósági helyzet tette szükségessé, és megítélése szerint a jelenlegi állapot is érdemi beavatkozást indokol. Az interjúról készült írás ehhez nem közölt számszerű halálozási adatokat vagy nemzetközi összehasonlítást.

A szűrések és az életmódi kockázatok kezelése is a célok között szerepel

A szervezeti átalakítás értelmét a tisztifőorvos a népegészségügyi célok megvalósíthatóságában jelölte meg. A várható élettartam növelését, a szűrési programok reformját, valamint a dohányzással, az elhízással és a fizikai inaktivitással kapcsolatos intézkedéseket emelte ki. Álláspontja szerint ezek nélkül az elkerülhető halálozás érdemi csökkentése nem érhető el Magyarországon.

A felsorolt területek az interjúban egy közös szakmai program részeiként jelentek meg. Oroszi Beatrix a népegészségügy megerősítését nem önálló szervezeti célként kezelte, hanem olyan változtatásként, amelynek a lakosság egészségi állapotának javítását kell szolgálnia. A felvázolt kapcsolat szerint az egységesebb intézményi működés a megelőzési és egészségfejlesztési feladatok területi megvalósítását is segítené.

Átvilágítástól a részletes döntésekig

Oroszi Beatrix reményei szerint a rendszer átvilágítása előzheti meg a további változtatásokat. Nyilatkozatának lényegi eleme, hogy a népegészségügy állapotát nem pusztán a rendelkezésre álló források, hanem a feladatellátás szervezeti feltételei alapján is értékelni kell. Az interjúban a működési nehézségek feltárása és a területi végrehajtás megerősítése kapcsolódott össze.

A tisztifőorvos bizakodóan beszélt a változtatás lehetőségéről, de a közölt anyag nem nevezett meg elfogadott jogszabályt vagy végrehajtási ütemtervet. A szakmai javaslat további értékeléséhez ezért a részletes intézményi koncepció, a hatáskörök meghatározása és a megvalósítás feltételeinek bemutatása szükséges. A mostani nyilatkozat egyértelműen kijelöli a felvetett problémát: az országos népegészségügyi irányítás és a helyi intézkedések közötti szervezeti kapcsolatot kellene megerősíteni.