Az olopatadin-mometazon kombinált orrspray hatásossága és biztonságossága szezonális allergiás rhinitis kezelésében

A szezonális allergiás rhinitis (SAR) kezelésében az intranazális kortikoszteroidok, a második generációs H1-antihisztaminok, valamint ezek fix dózisú kombinációi első vonalbeli farmakoterápiás lehetőségek. Az intranazális kortikoszteroid-monoterápia mellett ugyanakkor a betegek egy részénél nem érhető el kielégítő tünetkontroll, a maximális hatás kialakulásához pedig többnapos folyamatos kezelés szükséges lehet. A kombinációs készítmények eltérő támadáspontú komponensei a tünetek szélesebb körű befolyásolását tehetik lehetővé.

A most közölt vizsgálatban a GSP301 jelű, olopatadin-hidrokloridot és mometazon-furoátot tartalmazó fix dózisú intranazális kombinációt hasonlították össze a kereskedelmi forgalomban kapható olopatadin-hidroklorid- és mometazon-furoát-monoterápiával. A tanulmány a nazális és okuláris tünetek, a rhinoconjunctivitishez társuló életminőség, továbbá a nazális szekrétumban mérhető gyulladásos biomarkerek változását is értékelte.

Randomizált, kettős vak összehasonlítás

A III. fázisú, randomizált, kettős vak, párhuzamos csoportos vizsgálat 27 kínai centrum bevonásával zajlott. A résztvevők legalább 12 évesek voltak, anamnézisükben legalább két éve fennálló szezonális allergiás rhinitis szerepelt, és az adott szezonális allergénnel szembeni pozitív bőrpróba vagy szérumspecifikus IgE-vizsgálat igazolta a szenzitizációt. A beválasztáshoz legalább 8 pontos, 12 órára visszatekintő összesített nazális tünetpontszámra (rTNSS; maximum 12 pont), valamint legalább 2 pontos reggeli orrdugulás-pontszámra volt szükség.

A placebo bevezető szakaszt követően a betegek 14 napig kaptak intranazális kezelést. A GSP301-csoportba 179, az olopatadin-hidroklorid-csoportba 178, a mometazon-furoát-csoportba pedig 177 értékelhető beteg került. A kombinációs készítmény adagonként 665 μg olopatadin-hidrokloridot és 25 μg mometazon-furoátot tartalmazott; a betegek naponta kétszer, orrnyílásonként két befújást alkalmaztak. Az olopatadin-monoterápia dózisa és alkalmazási rendje megegyezett ezzel, míg a mometazon-furoátot naponta kétszer, orrnyílásonként egy befújással adagolták.

A vizsgálatba bevont 534 beteg átlagéletkora 36,1 év volt. A csoportok kiindulási tüneti terhelése összevethetőnek bizonyult: az átlagos rTNSS megközelítette a 10,2 pontot, az okuláris tünetpontszám pedig a 7,1 pontot. A betegek nazális és okuláris tüneteit naponta kétszer, reggel és este értékelték; a tünetnapló az orrdugulás, az orrfolyás, az orrviszketés és a tüsszögés, valamint a szemviszketés/-égés, könnyezés és szemvörösség súlyosságát rögzítette.

Tartósabb tünetcsökkenés

Az elsődleges végpont a 12 órára visszatekintő összesített nazális tünetpontszám átlagos változása volt a 14 napos kezelés végéig. A GSP301 mindkét monoterápiához képest statisztikailag szignifikáns és klinikailag releváns mértékben csökkentette az rTNSS-értéket. A kombináció javára mutatkozó, legkisebb négyzetek módszerével becsült átlagkülönbség az olopatadin-hidrokloridhoz viszonyítva 0,56 pont, a mometazon-furoáthoz viszonyítva 0,43 pont volt; mindkét összehasonlításban. A szerzők a TNSS esetén a legalább 0,23 pontos különbséget tekintették minimális klinikailag fontos változásnak.

A kombináció előnye már a kezelés első napjától kimutatható volt a nazális tünetpontszám alapján, és a 14 napos követés teljes időtartama alatt fennmaradt. Az aktuális, közvetlenül az adagolás előtti tíz percre vonatkozó nazális tünetpontszám (iTNSS) ugyancsak kedvezőbben alakult GSP301 mellett: a különbség az olopatadin-monoterápiához képest 0,50, a mometazon-monoterápiához képest 0,44 pont volt. Az aktuális tünetek esetében a kombináció hatása a kezelés második napjától a 14. napig szignifikánsan kedvezőbbnek bizonyult.

A négy egyedi nazális tünet – orrdugulás, orrfolyás, viszketés és tüsszögés – mindegyikében nagyobb javulást észleltek a kombináció alkalmazásakor, mint bármelyik önálló hatóanyagnál. Az orrdugulás pontszámának különbsége az olopatadin-csoporttal összevetve 0,17, a mometazon-csoporttal összevetve 0,10 pont volt. Az orrfolyás, orrviszketés és tüsszögés csökkenése szintén szignifikánsan nagyobb volt a GSP301-kezelés során.

Okuláris tünetek és életminőség

A rhinoconjunctivitisben az okuláris panaszok a mindennapi funkcionálást is érdemben befolyásolhatják. A vizsgálatban a kombináció a visszatekintő összesített okuláris tünetpontszám (rTOSS) vonatkozásában mindkét monoterápiánál kedvezőbb eredményt adott. Az olopatadin-hidrokloridhoz képest 0,18, a mometazon-furoáthoz képest 0,30 pontos különbséget mértek; a p-értékek rendre 0,0335 és 0,0004 voltak.

A szemviszketés/-égés és a könnyezés mérséklődése a GSP301 javára szignifikáns volt mindkét összehasonlításban. A szemvörösség esetében a kombináció mometazon-furoáttal szembeni előnye szignifikánsnak bizonyult, olopatadin-hidrokloriddal összevetve azonban a különbség nem érte el a statisztikai szignifikancia határát.

A Rhinoconjunctivitis Quality of Life Questionnaire (RQLQ) összpontszáma mindhárom csoportban javult, de a GSP301-csoportban a változás szignifikánsan nagyobb volt. A kombináció és az olopatadin közötti különbség 0,36 pontnak, a kombináció és a mometazon közötti különbség 0,19 pontnak adódott. A vizsgálat előre definiált értelmezése szerint az RQLQ esetében 0,5 pont számított minimális klinikailag fontos különbségnek.

Lokális gyulladásos markerek

Az exploratív biomarker-vizsgálatba 39 beteg került: 15-en kaptak GSP301-at, 12-en mometazon-furoátot, 12-en olopatadin-hidrokloridot. A nazális szekrétumban 25 gyulladásos mediátor koncentrációját határozták meg a kiinduláskor és a kezelés 14. napján.

Az IL-5 koncentrációja a mometazon-furoát- és a GSP301-csoportban egyaránt szignifikánsan csökkent. Az eozinofil kationos protein (ECP) szintjének szignifikáns mérséklődése ugyanakkor kizárólag a kombinációs kezelés mellett volt megfigyelhető. Az IL-5 koncentrációjának százalékos változása a GSP301- és a mometazon-furoát-csoportban is szignifikánsan nagyobb volt, mint az olopatadin-csoportban. A többi vizsgált gyulladásos markerben sem a kiindulási állapothoz képest, sem a három kezelési kar között nem mutatkozott különbség.

Hasonló biztonságossági profil

A kezelés során jelentkező nemkívánatos események előfordulása a GSP301-csoportban 11,2%, az olopatadin-csoportban 13,5%, a mometazon-csoportban 11,3% volt. Súlyos, kezelés során fellépő nemkívánatos eseményt egyik csoportban sem jelentettek, az események mind enyhe vagy közepes súlyosságúak voltak, és többségüket nem hozták összefüggésbe a vizsgálati kezeléssel.

A gyakrabban előforduló események közé a HDL-koleszterinszint csökkenése, az eozinofil- és bazofilarány emelkedése, a kreatin-foszfokinázszint emelkedése, az orrszárazság, valamint az allergiás köhögés tartozott. Orrvérzés összesen három esetben jelentkezett, kezelésenként egy-egy betegnél. Egy GSP301-kezelésben részesülő beteg COVID–19 miatt hagyta abba a vizsgálatot; az eseményt közepes súlyosságúnak és a vizsgálati kezeléstől függetlennek ítélték.

A szerzők hangsúlyozzák, hogy a követés csupán 14 napig tartott, így hosszú távú hatásossági és biztonságossági következtetések nem vonhatók le. A gyulladásos biomarkerekre vonatkozó eredmények értelmezését az exploratív alcsoport kis elemszáma is korlátozza.

Forrás: Sima YT és mtsai. World Allergy Organization Journal. 2026;19:101341. doi:10.1016/j.waojou.2026.101341.