Címke: VTE

Valós életbeli adatok alapján aktív daganat és akut VTE esetén az enoxaparin BID dózisa korai időszakban fokozott nagyfokú vérzéshez és magasabb mortalitáshoz vezetett.

Ez a metaanalízis a rivaroxaban és a dalteparin hatékonyságát és biztonságosságát értékelte daganattal összefüggő VTE kezelésében.

Jelen tanulmány a kórházi felvételek arányainak alakulását elemezte tüdőembólia szekunder prevenciójában felírt rivaroxabán- és apixabánszedés mellett.

Egy új kutatás a rivaroxaban és az apixaban kezelés hatékonyságát és biztonságosságát hasonlította össze daganat-asszociált vénás thromboembolia (CAT) kezelésében.

A mélyvénás trombózis nagyon gyakori és életet veszélyeztető betegség. Mélyvénás trombózist követően a betegek 25-50%-ban alakul ki egy olyan súlyos állapot, a poszttrombotikus szindróma (PTS, postthrombotic syndrome), ami fájdalmat, duzzanatot, végtagi nehézségérzést, fáradtságot, viszketést, éjszakai görcsöket és vénás fekélyeket okoz az érintett alsó végtagban. A Nemzetközi Trombózis és Haemostasis Társaság a Villalta PTS skálát fogadta el gold standard metódusként a poszttrombotikus szindróma diagnosztizálásához és súlyosságának besorolásához.
Az irodalomban nincs konszenzus arra vonatkozóan, hogyan befolyásolja az új típusú antikoaguláns kezelés a poszttrombotikus szindróma kialakulását az alacsony molekulasúlyú heparinhoz vagy a K-vitamin antagonistákhoz képest. Az alábbi vizsgálat célja az volt, hogy összehasonlítsa a mélyvénás trombózis miatt rivaroxabannal és warfarinnal kezelt betegekben a rekanalizációs rátát és a poszttrombotikus szindróma kialakulását.

A stroke és a vénás trombembóliák (VTE) továbbra is a mortalitás és morbiditás vezető okai világszerte. Az antikoaguláció sikeresen csökkentetti a stroke és VTE kialakulásának gyakoriságát, azonban vérzést okozhat. A több évtizedes warfarin alkalmazás után a direkt antikoagulánsok (DOAC) kifejlesztése a DOAC terápia irányába vitte el a VTE kezelését. Ez utóbbiak alacsonyabb vérzési rizikóval járnak. Ebben a cikkben a DOAC használat során észlelhető gyógyszerelési hibákat írják le a szerzők és segítséget nyújtanak a DOAC-ok felhasználásához. A jelenlegi irodalom kevés ezirányú cikket tartalmaz, emiatt a későbbiekben klinikai vizsgálatok végzését is javasolják, amelyek gyógyszerelési hibák kivédését célozzák meg.

A provokált (nem traumás vagy major sebészeti) vénás trombembóliában szenvedő (VTE) betegeknek az alvadásgátlás elhagyásával nagyobb az esélyük a trombembolia rekurrenciájára. A provokált VTE (pVTE) betegeknél a három hónapos rivaroxaban kezelést követően a további rivaroxaban kezelés során, az alvadásgátló kezelést elhagyókkal összevetve, 44%-os VTE rekurrencia rizikó csökkenés volt tapasztalható. A rivaroxaban folytatása nem járt együtt a major vérzés megnövekedett rizikójával.