A 2-es típusú diabétesz kockázatának szűrése és stádiumba sorolása orális glükóztolerancia-vizsgálattal és kockázati pontszámmal
Brazil kutatók azt vizsgálták, hogy az éhomi és a 75 g-os orális glükóztolerancia-tesztet követő 1 órás plazmaglükózérték, valamint klinikai változók kombinációja hogyan alkalmazható a 2-es típusú diabétesz kockázatának többfokozatú besorolására, előzetes FINDRISC-szűrést követően.
A 2-es típusú diabétesz megelőzésének egyik korlátja, hogy a szűrés gyakran olyan személyeket is magas kockázatúnak minősít, akiknél a betegség tényleges kialakulásának valószínűsége csekély. A jelen vizsgálat olyan, fokozatokra épülő kockázatbecslési sémát értékelt, amely a finn diabéteszkockázati pontszámot (Finnish diabétesz Risk Score, FINDRISC) az éhomi plazmaglükóz (FPG), az OGTT 1 órás plazmaglükózértéke és klinikai változók alapján számított prediktív pontszámokkal egészítette ki.
A szerzők eredményei szerint a módszer a 2-es típusú diabétesz incidenciájának határozott, lépcsőzetes emelkedését különítette el. A legalacsonyabb kockázati kategóriában öt év alatt 1,4% volt a diabétesz incidenciája, míg a legmagasabb fokozatban 27,5%; ez utóbbi csoport relatív kockázata a kiindulási kategóriához képest 14,9-szeresnek bizonyult.
A vizsgálati séma felépítése
Az elemzésbe 962, diabéteszben nem szenvedő brazil felnőttet vontak be. A résztvevők átlagéletkora 58,3 év volt, 63,0%-uk nő volt; megközelítőleg kétharmaduk túlsúlyos vagy elhízott volt, és 56,9%-uknál prediabétesz vagy intermedier hyperglykaemia állt fenn. Az átlagos követési idő 5,31 év volt, ezalatt 55 új diabéteszes esetet azonosítottak.
Az első lépést a FINDRISC-pontszám képezte. A 9 pontnál alacsonyabb értéket elérők a 0. stádiumba kerültek, és esetükben nem végeztek OGTT-t a kockázati besorolás céljából. A 9 vagy annál magasabb FINDRISC-pontszámú résztvevőket az éhomi és az 1 órás plazmaglükózérték, továbbá klinikai változók felhasználásával három további, fokozódó kockázatú stádiumba sorolták.
A megközelítés lényegi sajátossága, hogy a glükózértékeket nem előre rögzített határértékekként, hanem folytonos változókként kezelte. A szerzők ezt a pontrendszerre épülő módszert egy, az FPG- és 1 órás glükózértékek előre definiált küszöbei alapján kialakított stádiumrendszerrel is összevetették.
Markáns kockázati gradiens
A FINDRISC-szűrést, FPG-t, 1 órás plazmaglükózt és klinikai adatokat magába foglaló modellben a 0. stádiumba 586 résztvevő, vagyis a minta 60,9%-a került. Ebben a csoportban a diabétesz incidenciája 1,4% volt.
Az 1. stádiumban az incidencia 4,2%, a 2. stádiumban 12,3%, a 3. stádiumban pedig 27,5% volt. A relatív kockázat ennek megfelelően 2,7-szeresre emelkedett az 1. stádiumban, 7,3-szeresre a 2. stádiumban, és 14,9-szeresre a legmagasabb kockázati kategóriában. A 3. stádium relatív kockázatának 95%-os konfidenciaintervalluma 7,3–30,3 volt.
A diabéteszkockázat nem csupán emelkedett, hanem a stádiumok között egyértelműen elkülönült. A kockázati fokozatokkal párhuzamosan csökkent az inzulinszekréció–inzulinérzékenység indexe (ISSI-2), és emelkedett azon személyek aránya, akiket patofiziológiai alapú alcsoportosítás szerint a szövődmények szempontjából magas kockázatúként jellemeztek. Ez az arány a 0. stádium 7,2%-áról a 3. stádiumban 81,2%-ra nőtt.
A kizárólag FPG- és 1 órás plazmaglükózértékeken alapuló prediktív pontszám szintén fokozatos kockázatemelkedést mutatott, de a klinikai változókat is tartalmazó modell eredményei voltak kedvezőbbek. A legmagasabb stádium relatív kockázata ebben 14,9-szeresnek adódott, míg a küszöbértékekre alapított sémában 11,3-szeresnek.
A FINDRISC szerepe
A FINDRISC alkalmazása a vizsgálatban 35,1%-kal csökkentette az OGTT elvégzésének szükségességét. A 338 alacsony FINDRISC-pontszámú résztvevő közvetlenül a 0. stádiumba került. A szerzők szerint ez a lépés a vizsgálati alanyok és a laboratórium terhelését egyaránt mérsékelheti.
Amikor a modelleket előzetes FINDRISC-szűrés nélkül, valamennyi résztvevőnél alkalmazták, a módszer nem nyújtott látható előnyt a kockázatfokozatok elkülönítésében. Bár az érzékenység valamelyest magasabb volt FINDRISC nélkül — 89,1% a 83,6%-kal szemben —, a specificitás jelentősen csökkent, 53,7%-ra a 63,6%-ról. Ez több álpozitív besorolással járt, és kevesebben kerültek az alacsony kockázatú 0. stádiumba.
A három magas kockázatú fokozat együttesen a teljes vizsgálati populáció 39,1%-át jelölte ki. Ebben az értelmezésben a klinikai változókat is tartalmazó modell érzékenysége 85,5%, specificitása 63,7%, pozitív prediktív értéke 12,5% volt. A 3. stádium elkülönítésekor a specificitás 94,5%-ot, a pozitív prediktív érték 27,5%-ot ért el.
Kevés többletet adott a 2 órás érték és a HbA1c
A szerzők azt is elemezték, javítja-e a modell teljesítményét a 2 órás OGTT-glükózérték, a HbA1c vagy e két paraméter hozzáadása. A 2 órás plazmaglükózérték bevonásakor a legmagasabb stádium relatív kockázata 19,0-ra emelkedett, de a konfidenciaintervallumok átfedtek az FPG-, 1 órás glükóz- és klinikai változókat használó alapmodellével. A HbA1c hozzáadása csak csekély változást eredményezett a kockázatbecslésben.
A klinikai változókat, az FPG-t és az 1 órás vagy 2 órás plazmaglükózt tartalmazó pontrendszerek AUC-értéke minden esetben meghaladta a 0,8-at. Ezzel szemben a glükózküszöbökre épített séma AUC-je 0,769 volt. Figyelemre méltó, hogy a klinikai pontszám önmagában legalább akkora AUC-értéket ért el, mint a csak plazmaglükózértékekből képzett pontszám.
Értelmezési korlátok
A vizsgálat viszonylag kis mintája széles konfidenciaintervallumokat eredményezett, különösen a diabétesz jövőbeni relatív kockázatára vonatkozóan. A szövődmények magas kockázatára vonatkozó becsléseket nem kalibrálták a vizsgálati populáció sajátosságaihoz. Emellett a követés során az incident diabétesz meghatározása nem tartalmazta az 1 órás plazmaglükózértéket, ami az 1 órás OGTT-alapú sémákban a kockázat alulbecsléséhez vezethetett.
Az abszolút diabéteszkockázatot kifejező pozitív prediktív értékek más populációkra nem általánosíthatók, mivel azok a háttérincidenciától függenek. A résztvevők többsége fehér bőrű és magas iskolai végzettségű volt, ezért a rendszer más környezetekben való ismételt vizsgálata szükséges.
Forrás: Bracco PA, Duncan BB, Bergman M, Tuomilehto J, Schmidt MI. Screening and staging type 2 diabetes risk with a 1 h oral glucose tolerance test and the Finnish diabetes risk score. diabetes Research and Clinical Practice. 2026;238:113380. doi:10.1016/j.diabres.2026.113380.
Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.
