Összefüggés a GLP-1 receptor agonista használat és az epilepszia kockázata között 2-es típusú cukorbetegségben
A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél fokozott az epilepszia kialakulásának kockázata, különösen idősebb korban. Bár a preklinikai vizsgálatok a glukagonszerű peptid-1 receptor agonisták (GLP-1 RA-k) neuroprotektív tulajdonságaira utalnak, a valós összehasonlító hatékonysági adatok továbbra is korlátozottak.
A kutatás célja annak értékelése volt, hogy a GLP-1 RA alkalmazása összefüggésben áll-e az epilepszia kialakulásának alacsonyabb kockázatával a dipeptidil-peptidáz-4 inhibitor (DPP-4i) alkalmazásához képest 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő felnőtteknél.
A kutatók 2015 és 2023 között a TriNetX hálózat segítségével retrospektív kohorszvizsgálatot végeztek, amelybe olyan 18 éves vagy idősebb, 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő felnőtteket vontak be, akik GLP-1 RA-kat vagy DPP-4i-ket szedtek. Kizárták azokat a betegeket, akiknél korábban epilepsziát vagy görcsrohamot diagnosztizáltak, illetve akik antiepileptikumokat szedtek.
452.766 beteget vontak be a vizsgálatba (csoportonként 226.383 fő; átlagéletkor 60,5 év; 47,1% nő). Az utánkövetés során 1670 GLP-1 RA csoportban és 1886 DPP-4i csoportban lévő személynél alakult ki epilepszia, ami 2,35% vs. 2,41% kumulatív előfordulási gyakoriságnak felel meg. A GLP-1 RA alkalmazása szignifikánsan alacsonyabb epilepszia kockázattal járt együtt (HR 0,84, 95% CI 0,78-0,90), a védő hatás 1 év (HR 0,71, 95% CI 0,62-0,80), 3 év (HR 0,81, 95% CI 0,74-0,88) és 5 év (HR 0,82, 95% CI 0,76-0,88) elteltével volt megfigyelhető.
Az egyes szerek közül a szemaglutid mutatta a legerősebb összefüggést (HR 0,68, 95%-os CI 0,60-0,77). Az eredmények konzisztensek voltak a főbb alcsoportokban, beleértve mind az életkort, mind a nemet. Az átfedésben lévő vagy más kezelést kapó betegeket kizáró érzékenységi elemzések hasonló eredményeket hoztak (HR 0,71, 95%-os CI 0,64-0,78).
A GLP-1 RA-terápia szignifikánsan alacsonyabb epilepszia kockázattal járt együtt a DPP-4i alkalmazásához képest a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő felnőtteknél. Ezek az eredmények alátámasztják azt a hipotézist, hogy a GLP-1 RA-k a glikémiás kontrollon túl is neurológiai előnyöket fejthetnek ki. A vizsgálat korlátai közé tartozik a megfigyeléses elrendezés és a lehetséges reziduális zavaró tényezők.
