Viselkedéstudomány a leszokástámogatásban
Felmérések szerint a dohányzók jelentős része szeretne leszokni, és minden évben sokan meg is kísérlik a leszokást, de viszonylag kevesen vesznek igénybe evidenciákon alapuló leszokást támogató kezeléseket. Ez a mintázat több vizsgálat szerint tartósan, 20 éve fennáll, de a motiváció időben változhat, és jelentősen befolyásolhatják a környezeti tényezők. - véli Robert West*, a dohányzásról való leszokás és a viselkedésváltozás egyik legtöbbet idézett szakértője, aki részt vett az Egyesült Királyság dohányzás-ellenes stratégiájának a kidolgozásában, és több jelentős viselkedéstudományi modell, társszerzője.
A viselkedéstudományi megközelítés különösen fontos a dohányzásról való leszokásban, mivel a sikeres leszokás erősen függ pszichológiai, viselkedésbeli és környezeti tényezők összetett rendszerétől is. West a legutóbbi londoni E-Cigarette Summiton arról tartott előadást, hogyan érdemes a függőség fogalmát használni a dohányzási viselkedés megértésében és a leszokástámogató intervenciók kialakításában. A viselkedéstudományi megközelítés szerint a dohányzásról való leszokás sikerét két tényező egyensúlya határozza meg: a leszokás iránti motiváció és a nikotinfüggőség mértéke. A klinikai gyakorlatban mindkettőt fontos felmérni.
Amikor a leszokási kísérlet megkezdődik, a függőség mértéke válik a siker egyik legerősebb meghatározójává. Az erősebben függő dohányosok gyakran intenzívebb támogatást igényelnek, például gyógyszeres kezelést vagy viselkedésterápiás intervenciókat. Ezért a klinikai ellátásban fontos az intervenciós eszközöket a függőség mértékéhez igazítani.
A „függőség” kifejezést azonban többféle értelemben használjuk. Egyes megközelítések szerint klinikai szindrómáról van szó, amelyet tünetek – például kontrollvesztés, megvonási tünetek vagy a káros következmények ellenére történő használat – jellemeznek. Más értelmezésben a függőség önálló entitás. West szerint a nikotin- és dohánytermékek esetében a pszichológiai szükséglet dimenziójaként értelmezett függőség hasznosabb keretet ad a dohányzási viselkedés magyarázatára és a leszokási kísérletek sikerének előrejelzésére, mint a szigorúan klinikai diagnózisokra épülő megközelítés.
A nikotinfüggőség mérése a klinikai gyakorlatban
A nikotinfüggőség felmérésére több kérdőívet és skálát is használnak. A legismertebb ezek közül a Fagerström-nikotinfüggőségi teszt, ami a nikotinfüggés fizikai aspektusait méri fel, de a klinikai és kutatási gyakorlatban más mérőeszközök is használatosak, például a Strength of Urges to Smoke, és a Wisconsin Inventory of Smoking Dependence Motives (WISDM). Az elterjedt eszközök általában közepes prediktív értékkel jelzik előre a leszokás sikerét, amire West is rámutatott a mérőeszközök korlátaival kapcsolatban. A szakember ezért hangsúlyozta, hogy a viselkedési és motivációs dimenziókat mérő eszközök gyakran jobban jelzik előre a leszokási kísérlet kimenetelét, mint a kizárólag klinikai diagnosztikus kritériumokra épülő modellek. West egyik fontos hozzájárulása a dohányzás megértéséhez a COM-B viselkedésváltozási modell, amely szerint minden viselkedést három fő tényező kölcsönhatása határoz meg: a képesség (Capability), a lehetőség (Opportunity) és a motiváció (Motivation). E három tényező együtt hozza létre a viselkedést (Behaviour). A dohányzásról való leszokás szempontjából ez a modell segít rendszerezni azokat a tényezőket, amelyek akadályozhatják vagy támogathatják a kedvező viselkedésváltozást, vagyis a leszokást.
A képesség azt jelenti, hogy az egyén rendelkezik-e a viselkedés végrehajtásához szükséges fizikai és pszichológiai kapacitással. A dohányzásról való leszokás esetében ez például a különböző nikotintermékek egészségügyi kockázatainak ismeretét (beleértve, hogy ezek nem egyformák), a leszokástámogató módszerek és lehetőségek megértését, valamint a késztetések és stressz kezeléséhez szükséges önszabályozási készségek meglétét jelenti. Az ilyen tényezőket célzó intervenciók közé tartozik a tudásátadás, a tanácsadás és a viselkedésterápiás támogatás.
A lehetőség azokat a külső környezeti tényezőket jelenti, amelyek elősegítik vagy gátolják a kívánt viselkedést. A dohányzás esetében ilyen tényezők lehetnek a dohánytermékek hozzáférhetősége, a társadalmi normák, valamint a dohányzást kiváltó környezeti ingerek. A motiváció azoknak a belső folyamatoknak az összessége, amelyek elindítják és fenntartják a viselkedést. Ide tartoznak például a dohányzás iránti késztetés vagy sóvárgás leküzdése, a dohányzással/leszokással kapcsolatos elvárások, a leszokásra irányuló személyes szándékok. A motivációt célzó intervenciók közé tartozhat a gyógyszeres kezelés, amely csökkenti a sóvárgást, valamint a viselkedésváltozást támogató tanácsadás és olyan alternatívák felkínálása melyek kielégítőek a függő személynek.
Különbségtétel a nikotin- és dohánytermékek között
West azt is hangsúlyozta, hogy a függőség mértéke a különböző nikotin- és dohánytermékek esetén jelentősen eltérhet. A kutatások szerint például még a nagy dózisú nikotintapaszok és az e-cigaretták használói átlagosan alacsonyabb függőségről és sóvárgásról számolnak be, mint a cigarettázók, illetve a füstmentes dohánytermékekről való leszokás gyakran könnyebb lehet, mint a cigarettáról való leszokás. Ez arra utal, hogy a függőség nem kizárólag a nikotin farmakológiai hatásától függ, hanem a termék egyéb tulajdonságaitól, a nikotinbeviteli módoktól, valamint a használat társadalmi és viselkedési kontextusától is.
A COM-B modell hatékony keretet nyújt e komplex rendszer megértéséhez és olyan intervenciók kialakításához, amelyek egyszerre célozzák a képességeket, a lehetőségeket és a motivációt. Ez a megközelítés hozzájárulhat ahhoz, hogy a dohányosok nagyobb arányban és tartós sikerrel hagyják abba a dohányzást. A farmakológiai és viselkedéses módszerek együttes alkalmazása egyszerre célozza a függőség biológiai és pszichológiai összetevőit. A környezeti feltételek – például a hozzáférés és a társadalmi normák – módosítása csökkentheti a dohányzás előfordulását. Ezzel összhangban a különböző nikotintermékek eltérő függőségi potenciáljának figyelembevétele lehetőséget ad olyan megközelítésekre, amelyek csökkentik a dohányzás okozta egészségkárosodást.
Felhasznált források:
West, R. (2025) How can we most usefully characterise nicotine and tobacco addiction? E-cigarette Summit UK 2025. University College London (presentation) The E-Cigarette Summit UK 2025 on Vimeo
*Robert West - Robert West is Professor Emeritus of Health Psychology at University College London. He specialises in behaviour change and addiction. He is former Editor-in-Chief of the academic journal, Addiction, and has acted as an advisor to the English Department of Health on tobacco control and currently advises the Public Health Wales Behavioural Science Unit. He helped write the blueprint for the UK’s national network of stop-smoking clinics and is co-founder of the Capability-Opportunity-Motivation, Behaviour (COM-B) model of behaviour, the Behaviour Change Wheel framework for intervention development, and the PRIME Theory of motivation. He has authored more than 900 scientific papers and is one of the world’s top cited smoking cessation experts. For more information see https://profiles.ucl.ac.uk/10502-robert-west.
A cikk társadalmi felvilágosítás céljából létrejött, reklámcélokat nem szolgáló tájékoztatás, megrendelője a Philip Morris Magyarország Kft.
Kapcsolódó hasznos anyagok:
A dohányzásról való leszokás támogatásáról >>
Emberi Erőforrások Minisztériuma – Egészségügyért Felelős Államtitkárság terápiás irányelve
