D-vitamin és anyagcsere-egészség: új konszenzus a terápiás lehetőségekről

A D-vitamin emberi szervezetre gyakorolt sokrétű hatása nem új felismerés, de egy friss nemzetközi konszenzuskonferencia új dimenziókat nyitott az anyagcsere-egészséggel való összefüggéseiben. A 2024-es római D-vitamin Konferencia szakértői testülete most először fogalmazott meg átfogó állásfoglalást, amely a legfrissebb kutatási eredményeken alapul, és kijelöli a jövő terápiás kutatásainak fő irányait.

A D-vitamin és az izomtömeg kapcsolata: többről van szó, mint csonterősítés

A szarkopénia, az életkorral összefüggő izomtömeg- és erőcsökkenés, az időskori elesések, mobilitásvesztés és halálozás egyik fő rizikófaktora. A dokumentumban összegzett kutatások szerint a D-vitamin nem csupán a kalcium-anyagcserén keresztül, hanem immunmodulációs és mitokondriális hatásain keresztül is befolyásolja az izomregenerációt.

Bár a laboratóriumi és állatkísérletes eredmények ígéretesek, a humán klinikai vizsgálatok eredményei változóak. Egyes metaanalízisek enyhe, de statisztikailag szignifikáns izomerő-növekedést mutattak D-vitaminhiányos idősek körében (25(OH)D < 30 nmol/l), mások viszont nem találtak számottevő javulást sem az izomtömegben, sem a fizikai teljesítményben.

Az optimális szérum D-vitamin szint az elesések megelőzésére valószínűleg 20–40 ng/ml között helyezkedik el — mind az alacsonyabb, mind a magasabb értékek rizikót hordozhatnak.

Szív- és érrendszeri hatások: gyenge láncszem vagy terápiás célpont?

A szív-érrendszeri betegségek és a D-vitaminhiány közötti összefüggés hátterében több mechanizmus is állhat: gyulladásos mediátorok szintjének emelkedése, endotél diszfunkció, kalcium-anyagcsere zavarok, valamint a renin–angiotenzin–aldoszteron rendszer aktivációja.

Ennek ellenére a randomizált, kontrollált vizsgálatok (pl. VITAL, ViDA, D-Health) nem tudtak egyértelmű előnyt kimutatni a D-vitaminpótlás szívbetegségekre gyakorolt hatásában, különösen vitamin D-re szaturált populációkban. A konszenzus szerint a jövő vizsgálatainak egyénre szabott, alapszinthez igazított dózisokkal kell dolgozniuk.

Diabétesz: egyre több bizonyíték a prediabétesz kezelésében

A legmeggyőzőbb eredmények a 2-es típusú diabétesz prevenciójában születtek. Három nagyméretű randomizált vizsgálat (D2d, Tromsø, DPVD) metaanalízise szerint a D-vitamin napi 2000 IU körüli dózisban 15%-kal csökkenti a prediabéteszből diabéteszbe való átlépés esélyét, és 30%-kal növeli az esélyét a normoglikémiára való visszatérésnek, mellékhatások nélkül.

Ugyanakkor a hatás a kiindulási szérum D-vitamin szinthez köthető: leginkább azok profitálnak a pótlásból, akik 25(OH)D szintje < 50 nmol/l.

Elhízás és metabolikus szindróma: ok vagy okozat?

Az elhízott egyének körében gyakori a D-vitamin hiány, de az ok-okozati viszony bonyolult. A zsírszövet elnyeli és tárolja a D-vitamint, csökkentve a biológiailag aktív formák elérhetőségét. A konszenzus szerint az elhízásban tapasztalható alacsony D-vitamin státusz mögött hígulási effektus, génexpressziós eltérések és enzimműködési zavarok állhatnak.

Bár egyes mechanisztikus hipotézisek (pl. parathormon-indukált lipogenezis) szerint a D-vitaminhiány elősegítheti a zsírfelhalmozódást, a jelenlegi klinikai adatok még nem bizonyítják, hogy a pótlás testsúlycsökkentő hatású lenne.

A metabolikus szindróma komponenseire (hipertónia, diszlipidémia) gyakorolt hatás szintén kérdéses, és további célzott kutatások szükségesek.

Mit ajánl a konszenzus? Egyénre szabott megközelítést

A dokumentum hangsúlyozza, hogy a D-vitamin jótékony hatása nem univerzális, hanem elsősorban azoknál jelentkezik, akiknél valódi hiányállapot áll fenn. Ezért a preventív célú, „mindenkire egyformán alkalmazott” pótlás helyett a célzott szűrés és beavatkozás a kívánatos irány.

A javasolt napi pótlási dózisok:

• 800–2000 NE: általános prevenció, különösen idősek, izomerő megtartása céljából;

• 2000–4000 NE: prediabétesz, szívelégtelenség vagy elhízás esetén, orvosi felügyelet mellett.

Az ajánlott szérumszint-tartomány: 20–40 ng/ml, ami a konszenzus szerint a „legbiztonságosabb és leghatékonyabb zóna”.

Kitekintés: mit hozhat a jövő?

A D-vitamin metabolizmusában részt vevő formák (pl. 1,25(OH)₂D, DBP) és génpolimorfizmusok (pl. VDR) jobb megértése új perspektívákat nyithat a terápiás célpontok azonosításában. A jövő kutatásai minden bizonnyal precíziós orvosi szemléletben vizsgálják majd a D-vitamin szerepét az anyagcsere- és szív-érrendszeri betegségek megelőzésében és kezelésében.

A. Giustina, L. di Filippo, A. Aleksova, et al., Consensus statement on vitamin D role in metabolic health, Metabolism (2025), https://doi.org/10.1016/j.metabol.2025.156484