Tirzepatid hatása a testösszetételre és anyagcserére túlsúlyos felnőttekben: Retrospektív vizsgálati eredmények

A vizsgálat célja és betegköre

A Journal of Diabetes and Its Complications folyóiratban közölt kutatás a tirzepatid mindennapi betegellátásban megfigyelhető eredményességét értékelte. Az elemzés nem kizárólag a testsúly változására irányult: a kutatók a zsírtömeg, a zsírmentes testtömeg és a vázizomtömeg alakulását, valamint a glükózanyagcsere és az inzulinrezisztencia mutatóinak változását is követték.

Az elhízás világszerte minden nyolcadik embert érint. Kezelésének alapvető eleme a fizikai aktivitás növelése és az energiabevitel korlátozása, ezek hosszú távú fenntartása azonban gyakran nehézséget jelent, ami testsúly-visszanyeréshez vezethet. A tirzepatid a glükózdependens inzulinotrop polipeptid (GIP) és a glukagonszerű peptid-1 (GLP-1) receptorának kettős agonistája. Jelentős testsúlycsökkenést és az anyagcsere-paraméterek javulását eredményezheti, ugyanakkor a testösszetételre gyakorolt hatásáról a rutinszerű ellátásból származó adatok korlátozottak.

A vizsgálatba két palermói centrumban kezelt felnőtteket vontak be. A beválasztás feltétele legalább 27 kg/m²-es testtömegindexszel (BMI) járó túlsúly vagy legalább 30 kg/m²-es BMI-vel meghatározott elhízás, továbbá legalább egy kapcsolódó társbetegség fennállása volt. Ezek között prediabétesz, hipertónia, obstruktív alvási apnoe, diszlipidémia és cardiovascularis betegség szerepelt. A résztvevőknek nem volt 2-es típusú diabéteszük.

Kizárták azokat, akik az utánkövetés során teherbe estek, illetve akik a megelőző három hónapban GLP-1-receptor-agonistát alkalmaztak. Az elemzett betegcsoportot 122 fő alkotta, átlagéletkoruk 44 év volt. A résztvevők 79,5%-a nő, 78%-a elhízott, 93%-a nem dohányzó volt. Hipertónia 19%-uknál, prediabétesz 15,6%-uknál, diszlipidémia megközelítőleg 15%-uknál, obstruktív alvási apnoe pedig 4%-uknál fordult elő.

Gyógyszeres kezelés és követés

A tirzepatidot heti egyszeri 2,5 mg-os adaggal indították, majd négy hét elteltével 5 mg-ra emelték a dózist. A 24 hetes időszakban az átlagos alkalmazott adag 5,3 mg volt. A gyógyszeres kezeléshez étrendi és fizikai aktivitásra vonatkozó beavatkozások társultak, ezért az eredmények ezt az együttes kezelési megközelítést tükrözik.

A résztvevők alacsony szénhidráttartalmú étrendet követtek, előírt kalóriakorlátozás nélkül. A mozgásprogramot az életkorhoz és a társbetegségekhez igazították. Az 50 évesnél fiatalabb, társbetegséggel nem rendelkező személyeknek aerob és ellenállásos edzést javasoltak. Az 50 éves vagy idősebb, illetve társbetegséggel élő résztvevőket legalább heti 150 perc közepes intenzitású aerob aktivitásra ösztönözték.

A klinikai, antropometriai, laboratóriumi és testösszetétel-vizsgálatokat a kezelés kezdetén, majd a 12. és a 24. héten végezték. A testsúly mellett rögzítették a BMI-t, a derékkörfogatot és a derékkörfogat–testmagasság arányt. A testösszetételt bioelektromos impedanciaanalízissel becsülték, elkülönítve a zsírtömeget, a zsírmentes testtömeget és a vázizomtömeget.

Az anyagcsere-vizsgálatok az éhomi plazmaglükóz és az éhomi inzulinszint mérésére, valamint a homeosztázismodellen alapuló inzulinrezisztencia-index, a HOMA-IR meghatározására terjedtek ki. A vizsgálat elsődleges végpontja a kiindulási értékhez viszonyított, 24 hét alatt bekövetkező testsúlyváltozás volt. A másodlagos végpontok között a derékkörfogat, a BMI, az anyagcsere-markerek és a testösszetétel változása szerepelt.

Testsúly, testösszetétel és anyagcsere

Valamennyi vizsgált antropometriai mutató szignifikánsan csökkent a kiindulási értékhez képest mind a 12., mind a 24. héten. A testsúlycsökkenés a követés során fokozatosan növekedett; a 24. hétre átlagosan 15 kg-os, a kiindulási testsúly közel 16%-ának megfelelő fogyást figyeltek meg.

Az egyes testsúlycsökkenési küszöböket elérő résztvevők aránya a két ellenőrzési időpont között az alábbiak szerint alakult:

• Legalább 5%-os testsúlycsökkenés: a 12. héten a résztvevők 86%-a, a 24. héten 98%-a érte el.
• Legalább 10%-os testsúlycsökkenés: a 12. héten a résztvevők 41%-a, a 24. héten 89%-a érte el.
• Legalább 15%-os testsúlycsökkenés: a 12. héten a résztvevők 12%-a, a 24. héten 72%-a érte el.
• Legalább 20%-os testsúlycsökkenés: a 12. héten a résztvevők 2%-a, a 24. héten 59%-a érte el.

A közölt adatok szerint tehát a 24. hétre a résztvevők csaknem mindegyike elérte az 5%-os testsúlycsökkenést, és a nagyobb mértékű fogyást mutató betegek aránya is emelkedett. A BMI átlagosan 15,7%-kal, a derékkörfogat 14,9%-kal, a derékkörfogat–testmagasság arány pedig 15,2%-kal csökkent a kiindulási értékhez képest.

A zsírmentes testtömeg és a vázizomtömeg eredményei külön végpontként szerepeltek az elemzésben: az előbbi csökkenése mellett az utóbbiban nem figyeltek meg érdemi változást. A közölt testösszetételi eredmények ezért nem a zsírmentes testtömeg teljes megőrzését, hanem elsősorban a vázizomtömeg stabilitását jelzik.

A követés során az inzulinérzékenység és a glikémiás kontroll is javult. A korrelációelemzés pozitív összefüggést mutatott a BMI, a testsúly és a zsírtömeg változása, valamint a HOMA-IR és az éhomi inzulinszint alakulása között. A zsírtömeg csökkenése szignifikánsan korrelált az éhomi inzulinszint és a HOMA-IR csökkenésével. A testsúly- és testösszetétel-változásokat tehát az inzulinrezisztenciát jellemző mutatók kedvező alakulása kísérte.

Az eredmények értelmezésének korlátai

A 24 hetes megfigyelésben a tirzepatid, az étrendi változtatások és a személyre szabott fizikai aktivitás együttes alkalmazása jelentős testsúly- és zsírtömegcsökkenéssel társult. A vázizomtömeg relatív megőrzése mellett az anyagcsere-paraméterek is javultak. A vizsgálati elrendezés ugyanakkor több szempontból korlátozza az eredmények értelmezését.

Az elemzés retrospektív volt, és nem tartalmazott kontrollcsoportot. Emiatt a tirzepatid önálló hatása nem különíthető el megbízhatóan a vele párhuzamosan alkalmazott étrendi és mozgásprogram hatásától. A megfigyelt változások a teljes kezelési program mellett alakultak ki, nem kizárólag a gyógyszer alkalmazásával összefüggésben értékelhetők.

További korlát, hogy az elemzésben csak a 24 hetes követést befejező betegek szerepeltek. Ez befolyásolhatta a kezelés eredményességére vonatkozó becsléseket. Nem álltak rendelkezésre szisztematikus adatok a kezelés folytatásáról és a nemkívánatos eseményekről sem, így ezek értékelése nem képezhette az elemzés részét.

A testösszetételt rutinszerű klinikai körülmények között, bioelektromos impedanciaanalízissel becsülték. A betegcsoportban jelentős volt a nők túlsúlya, ami korlátozhatja a testösszetételi eredmények általánosíthatóságát. A vizsgálat emellett egyetlen földrajzi térség két centrumának adataira épült.

A szerzők szerint szélesebb, változatosabb betegpopulációban végzett, hosszabb követésű kutatások szükségesek. Kiegyensúlyozottabb mintákban kell értékelni a megfigyelt változások tartósságát, valamint hosszú távú funkcionális és metabolikus következményeit. A jelenlegi eredmények a 24 hetes kezelési időszakot jellemzik; a hatások hosszabb távú fennmaradását ez az elemzés nem tisztázta.

Forrás: Malesu VK. Tirzepatide cuts fat mass by 35% while preserving skeletal muscle. News-Medical. 2026. október 2. A forráscikkben hivatkozott eredeti közlemény: Brancato D, Maggio V, Vaccaro F, et al. Real-world effectiveness of 6-month tirzepatide therapy on body weight and composition in adults with overweight and obesity. J Diabetes Complications. 2026;40(11):109419. doi: 10.1016/j.jdiacomp.2026.109419.