A bélmikrobiom szerepe az irritábilis bél szindróma patomechanizmusában és kezelésében – új irányok a „mechanizmus‑első” szemléletben​

Az IBS és a bélmikrobiom kapcsolata

Az irritábilis bél szindróma (IBS) krónikus, szervi eltéréssel nem magyarázható „gut–brain” zavar, amely világszinten a felnőtt lakosság 3–5%-át érinti, jelentős életminőség‑romlást és egészségügyi terhet okozva. A 2025‑ben megjelent narratív áttekintés a hagyományos, taxonómiaközpontú megközelítés helyett funkció- és altípus‑orientált keretben elemzi a bélmikrobiom szerepét IBS‑D, IBS‑C és IBS‑M altípusokban, különös tekintettel az anyagcseretermékekre és a mikrobiom‑célzott terápiákra.​

Dysbiosis: nincs „univerzális” IBS‑mikrobiom

IBS‑ben gyakori a csökkent mikrobiális diverzitás és a Firmicutes/Bacteroidetes arány eltolódása, ugyanakkor az egyes tanulmányok eredményei jelentős módszertani és populációs heterogenitást mutatnak. Metaanalízisek szerint gyakran alacsonyabb a Lactobacillus- és Bifidobacterium‑szintek, míg Escherichia coli és Enterococcus gyakoribb, de az altípusok (különösen IBS‑D) közti különbségek nem egységesek.​

A szerzők kiemelik: a széklet- és nyálkahártya‑minták eltérő ökológiai „fülkét” képviselnek, a preanalitikai lépések, DNS‑izolálás és bioinformatikai pipeline pedig önmagukban is olyan eltéréseket generálhatnak, amelyek könnyen biológiai különbségnek tűnnek. Ennek következménye, hogy mindeddig nem sikerült egységes IBS‑mikrobiom‑szignatúrát azonosítani, ezért a hangsúly a funkcionális kimenetek (metabolit‑mintázatok, gázprodukció, jelátviteli útvonalak) felé tolódik.​

Kulcsmetabolitok: SCFA‑k, epesavak, gázok, triptofán‑származékok

Rövid szénláncú zsírsavak (SCFA) – Az acetát, propionát és butirát egyszerre energiaforrás a colonocyták számára és epigenetikai/GPCR‑mediált immunmodulátor. IBS‑ben altípustól függően változhat a széklet- és szérumszintjük; a butirátcsökkenéshez fokozott permeabilitás, tight junction‑fehérje‑csökkenés és gyulladás társul, míg egy 12 hetes, több altípust bevonó RCT‑ben a probiotikum‑indukálta SCFA‑emelkedés párhuzamosan javította a tüneteket és a barrierfunkciót.​

Epesavak – IBS‑D‑ben jellemző a primer epesavak koloniális akkumulációja, a 7α‑dehidroxiláció zavara és a Clostridia‑gazdag mikrobiom, ami gyorsult tranzittal, fokozott colonikus szekrécióval és viscerális hyperszenzitivitással jár. A TGR5‑receptor aktivációja, a 5‑HT‑felszabadulás és egy FXR–NGF–TRPV1 tengely kísérletesen is összeköti az epesav‑tengelyt a barrierkárosodással és fájdalommal, FMT‑modellekben részben reverzibilis módon.​

Gázmetabolitok – IBS‑C‑ben a metán (Methanobrevibacter smithii) túlsúlya lassult tranzitot, IBS‑D‑ben a hidrogén és hidrogén‑szulfid túltermelése feszülést, fájdalmat és nyálkahártya‑károsodást okozhat. A Desulfovibrio‑eredetű H₂S dózisfüggően fokozza a paracelluláris permeabilitást és gyulladásos válaszokat, míg a metánhoz társuló „hosszabb kontaktidő” fokozza a PRR‑mediált gyulladást.​

Triptofán‑anyagcsere – A mikrobiom által képzett indol‑származékok az AhR‑on keresztül szabályozzák az IL‑22‑mediált barrier‑védekezést és a Treg/Th17 egyensúlyt; IBS‑D‑ben leírták az indol‑derivátumok csökkenését és AhR‑jelátvitel zavart, ami permeabilitás‑fokozódással és gyulladásos tónusváltással járhat. Ugyanakkor Mendeli randomizációs adatok arra utalnak, hogy az IBS önmaga is visszahat a triptofán/5‑HT/kynurenin tengelyre, fenntartva a neuro‑immun diszreguláció körét.​

Barrierrendellenesség, immunaktiváció, gut–brain tengely

IBS‑ben különösen IBS‑D esetén csökken a butiráttermelő kommensalisok (pl. Faecalibacterium prausnitzii) aránya, ezzel párhuzamosan gyengül a tight junction‑expresszió, fokozódik a permeabilitás és a „leaky gut” jelenség. Ezt súlyosbítják a mucinbontó törzsek (pl. Ruminococcus gnavus) és a mucusréteg károsodása, ami a bakteriális komponensek (LPS, flagellin) transzlokációját és PRR/TLR‑mediált gyulladást erősíti.​

A lamina propria mastocytaszáma és a proinflammatorikus citokinek (TNF‑α, IL‑1β, IL‑6, IL‑8) emelkedése alacsony fokú, de klinikailag releváns nyálkahártya‑gyulladást hoz létre. Mastocyta‑eredetű mediátorok (hisztamin, szerotonin, proteázok) szenzitizálják a TRPV1/4 és TRPA1 csatornákat, összekapcsolva az immunaktivációt a viscerális hiperszenzitivitással; post‑infekciós IBS‑ben tartós immunváltozások és neuromuszkuláris átrendeződés írható le.​

A bél‑agy tengelyben a mikrobiom és metabolitjai a vaguson, enteroendokrin hormonokon (5‑HT, GLP‑1, PYY) és citokineken keresztül befolyásolják a fájdalomköröket és a hangulatszabályozást. MRI‑vizsgálatokban a thalamus, basalis ganglionok és prefrontális kérgi hálózatok funkcionális eltérései társulnak meghatározott bakteriális mintázatokkal, míg a GABA‑termelő Lactobacillus/Bifidobacterium‑törzsek csökkenése és a „neurotranszmitter‑koktél” felborulása magyarázhatja az IBS–szorongás/depresszió komorbiditást.​

Stressz, viscerális hyperszenzitivitás és a mikrobiom

Állatkísérletes modellekben a korai életkori stressz (pl. maternális szeparáció) tartósan módosítja a mikrobiomot és felnőttkorra viscerális hyperszenzitivitást, szorongásszerű viselkedést eredményez, míg csíramentes környezetben ezek a hatások jóval gyengébbek. Klinikai adatok IBS‑ben kóros kortizolválaszt, tartós szimpatikus aktivációt és emelkedett gyulladásos citokinszinteket jeleznek, amelyek a barrierzavart és dysbiosist tovább erősítik.​

A viscerális hyperszenzitivitást humán FMT‑modellekben is sikerült mikrobiomtranszferrel reprodukálni: IBS‑páciensek székletének átültetése germ‑free egerekbe fájdalomküszöb‑csökkenést és nociceptív átrendeződést idézett elő, míg egészséges donorok mikrobiotája megőrizte a normál érzékenységet. Bizonyos probiotikumok (pl. Lactobacillus reuteri, több‑törzses készítmények) részben visszafordították a hyperszenzitivitást, ami további terápiás lehetőséget vet fel.​

Mikrobiom‑célzott terápiák: bizonyítékszintek és altípus‑fókusz

A szerzők „evidence map” formájában rendszerezik a mikrobiom‑alapú beavatkozásokat, külön altípus‑preferenciával és bizonyítékszinttel. A low‑FODMAP diéta IBS‑D/IBS‑M esetén rendelkezik a legerősebb (metaanalízis‑szintű) bizonyítékkal a globális tünetpontszám és életminőség javítására, ugyanakkor hosszú távon kedvezőtlenül befolyásolhatja a Bifidobacterium‑szinteket és a butiráttermelést.​

Probiotikumok esetén számos RCT és metaanalízis igazol mérsékelt, törzs‑ és kombinációfüggő tünetjavulást (fájdalom, puffadás, globális pontszám), de a GRADE‑értékelés többnyire alacsony–nagyon alacsony bizonyosságot jelez, és a nagy irányelvek nem javasolják rutinszerű alkalmazásukat globális IBS‑tünetekre. Pre- és szinbiotikumok IBS‑C‑ben ígéretesek (székletkonzisztencia, IBS‑SSS, IBS‑QoL javulása inulin/FOS‑kezelés után), de dózisfüggő mellékhatások (puffadás) korlátozzák a széles körű használatot.​

A nem felszívódó rifaximin IBS‑D‑ben rövid távon csökkenti a tünetperzisztencia kockázatát és javítja fájdalmat, puffadást, székletkonzisztenciát, ám a mikrobiom‑hatások többnyire átmenetiek, a relapszus gyakori, és ismételt kúrák hosszú távú kockázata tisztázatlan. Az FMT‑vel kapcsolatos RCT‑k és metaanalízisek ellentmondásosak: egyes vizsgálatok dózis‑ és hordozófüggő, akár 12–36 hónapig tartó javulásról számolnak be, míg mások nem találnak szignifikáns különbséget placebóhoz képest, így jelenleg rutinszerű IBS‑indikációban nem ajánlható.​

Jövőbeli irányok: funkció‑célzott, személyre szabott megközelítés

Az áttekintés szerint a jövőbeli kutatás súlypontja a taxonómia helyett a funkcionális readoutokra (SCFA‑, epesav‑, gáz- és triptofán‑profilok, multi‑omikai integráció) és a gépi tanulásra épülő altípus‑definiálásra helyeződik. Kísérletes fázisban vannak az SCFA‑pótláson, posztbiotikumokon, génszerkesztett törzseken és szintetikus konzorciumokon alapuló terápiák, de ezek IBS‑ben jelenleg csupán hipotézis‑vezérelt, alacsony bizonyosságú megközelítések.​

A szerzők konklúziója: az IBS kezelése a „one‑size‑fits‑all” mikrobiom‑manipuláció helyett mechanizmus‑első, altípus‑szenzitív, személyre szabott stratégiák felé kell, hogy mozduljon, standardizált mintavételi, analitikai és klinikai végpont‑protokollokkal.​

Li X, Yuan Q, Huang H, Wang L. Gut microbiota in irritable bowel syndrome: a narrative review of mechanisms and microbiome‑based therapies. Frontiers in Immunology. 2025;16:1695321. doi:10.3389/fimmu.2025.1695321.​