Címke: gyulladás

A cikk összefoglalja az asztma kialakulásában szerepet játszó mechanizmusokat és a terápiák fejlődését a laboratóriumtól a klinikumig.

A tanulmány a Cmpd17b hatását vizsgálja hipertónia és szimpatikus túlműködés során, illetve a szív, vese és erek károsodásának jellemzőire egérmodellben.

A cikk hangsúlyozza a laboratóriumi és szövettani leletek, valamint egyéb vizsgálatok átfogó elemzésének szükségességét.

A hármas inhalációs kezelés korai bevezetése közepes–súlyos COPD-ben kedvező lehet, de enyhébb esetekben rutinszerű alkalmazása még nem bizonyított.

Metaanalízis értékelte az atorvasztatin lipidprofilra, gyulladásos markerekre és vesefunkcióra gyakorolt hatását különféle vesebetegségekben.

A tanulmány a COPD modern kezelési stratégiáit elemzi, hangsúlyozva a biomarker-alapú betegkiválasztást, biológiai terápiákat és intervenciókat.

A közlemény elemzi, milyen biológiai és pszichoszociális tényezők járulhatnak hozzá a szív-érrendszeri események fennmaradó kockázatához alacsony LDL mellett.

A cikk az Alzheimer- és Parkinson-kórban megjelenő neuroinflammáció kiváltó okait, sejtes mechanizmusait és innovatív immunterápiás lehetőségeit tárgyalja.

A MyoFlame-19 vizsgálat a lozartán és prednizolon kombinált hatását értékelte poszt-COVID betegeknél, akiknél CMR alapján szívgyulladás igazolt.

A közlemény áttekinti a COPD gyulladásos endotípusait, sejtes átprogramozódását és új terápiás stratégiák molekuláris hátterét.

A metformin neurológiai hatásai és alkalmazhatósága különböző idegrendszeri betegségekben, valamint a jelenlegi kutatások eredményei kerülnek áttekintésre.

Esszenciális foszfolipidek gyulladásos citokinekre és lipidanyagcsere-enzimekre gyakorolt hatását vizsgálták különböző humán májsejt-vonalakon.

Ez a közlemény az oxidált LDL, az agyi érrendszeri változások és a vascularis kognitív zavar összefüggéseit, valamint terápiás lehetőségeit vizsgálja.

A cikk áttekinti a térdízületi arthrosis intraartikuláris injekcióinak molekuláris hatásait, klinikai eredményeit és alkalmazási korlátait.

A reumatológiai irányelvek szerint az arthritishez társuló fájdalom komplex kezelést igényel, mely túlmutat a fájdalomcsillapításon.

A MAFLD komplex betegség, melyet inzulinrezisztencia, lipidanyagcsere-zavar, oxidatív stressz és gyulladás kölcsönhatása jellemez.

terápiarezisztens depresszió bizonyos eseteiben a gyulladásos folyamatok befolyásolhatják az antidepresszív kezelést, ám biomarkerek klinikai szerepe még tisztázásra vár.

Az ateroszklerózis fő mechanizmusai az endothel-zavar, oxidatív stressz és gyulladás, új kináz- és RNS-alapú kezelési lehetőségek tárgyai.

A diabéteszes retinopathia kezelése új utakon jár, fókuszban a molekuláris célpontok, tartós hatóanyag-leadás és korszerű diagnosztikai technológiák.

Az osteoarthritis komplex, az ízület egészét érintő betegség, ahol több tényező játszik szerepet, és jelenleg hiányoznak a korai diagnózist segítő biomarkerek.

Az EMA CHMP szakbizottsága támogatja az Icotyde engedélyezését plakkos psoriasis kezelésére felnőtteknél és nagyobb serdülőknél.

A bronchiectasiában és NTM tüdőbetegségben az aspiráció felismerése és kezelése multidiszciplináris megközelítést igényel a légúti károsodás megelőzése érdekében.

A gyermekkori psoriasis jelentős teher, miközben a kezelési lehetőségek és a releváns klinikai bizonyítékok továbbra is szűkösek.

Az USA-ban az enterális dexametazon használata nőtt asztmás gyermekek sürgősségi ellátásában, de alkalmazása intézményi és páciensjellemzők szerint változó.

Az allergiás rhinitis diagnózisában új, célzottabb vizsgálatok segíthetnek, hogy a tüneteket jobban a páciens egyéni immunprofiljához igazítsuk.

A JAK-gátlók megjelenése új lehetőségeket teremtett a gyulladásos bőrbetegségek terápiájában, ugyanakkor összehasonlító adatok még hiányosak.

Az ismeretlen eredetű láz kivizsgálásában a részletes klinikai értékelés mellett egyre nagyobb hangsúlyt kap a korai FDG-PET/CT diagnosztika.

A CITED2 fehérje helyi adagolása egérmodellekben elősegíti a diabéteszes sebek gyógyulását a makrofágok reparatív irányú átprogramozásával.

A GLP-1-receptor-agonistákról felmerült, hogy csökkenthetik az elhízással összefüggő daganatok kockázatát, de ezt hosszú távú vizsgálatok még nem igazolták.

Az osteoarthritis változatos lefolyása betegenként és ízületenként eltér, ami szükségessé teszi a személyre szabott kezelési stratégiák bevezetését.

A serdülőkori primer dysmenorrhoea hatékony menedzsmentje komplex, személyre szabott, multidiszciplináris megközelítést igényel a tartós eredmény érdekében.

A krónikus fájdalom kezelésében ígéretesek az új nanomedicinális rendszerek, de klinikai alkalmazásukhoz szigorú biztonsági és gyártási követelmények szükségesek.

A depemokimab félévenkénti szubkután adása érdemben mérsékelte a súlyos eozinofil asztma fellángolásait, de más klinikai mutatókban nem hozott javulást.

A gazdaszervezet immunmodulációját célzó gyógyszerek javíthatják a tuberkulózis kezelését, de rutinszerű használatukat még nagyléptékű vizsgálatok igazolhatják.

Az aspergillosis terápiáját új mikro- és nanorészecske alapú, illetve inhalációs rendszerek segíthetik, javítva a helyi gyógyszerhatékonyságot.

Az osteoarthritis gyulladásos folyamatai a porc lebomlását és homeosztázisának felborulását okozzák; ezek mérsékelhetők doxiciklin és IGF‑1 kombinációjával.

Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) CHMP bizottsága lezárta a Tavneos (avacopan) felülvizsgálatát, és javasolta a készítmény európai uniós forgalomba hozatali engedélyének visszavonását, mivel már nem igazolt, hogy előnyei meghaladják a kockázatokat.

Az ateroszklerózis precíziós kezelése új lehetőségeket nyit a plakk-specifikus, nanotechnológián alapuló gyógyszeradagolás révén, mérsékelve a szisztémás toxicityt.

A krónikus gyulladásos bőrbetegségek emelkedő kardiovaszkuláris rizikót jelezhetnek, így a bőrtünetek korai felismerése kulcsfontosságú lehet.

Az IL-32 citokin gyulladásos és daganatos folyamatokban izoformától, sejtkörnyezettől és betegségtől függően eltérő biológiai hatást mutat.

Egy multicentrikus kínai kohorsz szerint a magas RCII és tartós gyulladás jelentősen rontja az akut stroke utáni kimeneteleket, túlmutatva klasszikus rizikófaktorokon.

Gyermekkori égési sérülésnél az immunrendszer túlzott működése egyszerre segíti a gyógyulást és növeli a tartós gyulladás és hegesedés veszélyét.

A depresszió immunológiai aspektusai új megvilágításba helyezik a gyulladásos citokinek szerepét a betegség kialakulásában és lefolyásában.

A mozgásszervi panaszok kialakulásában idegrendszeri, immunológiai, genetikai és pszichoszociális tényezők komplex kölcsönhatása játszik szerepet.

Új kutatási eredmények szerint a makrolidok kiegészítő adása krónikus asztmában javíthatja a tünetkontrollt és csökkentheti az exacerbációk számát.

Az AXIS-vizsgálat kimutatta, hogy arthritis psoriaticában a tengelyi érintettség 27,4%-os, és diagnózisát módszertani különbségek jelentősen befolyásolják.

A 2-es típusú cukorbetegség és Alzheimer-kór kapcsolatában a vér-agy gát zavara és az ebből eredő mikroglia-változások játszanak fő szerepet.

A TERESA vizsgálat alapján a tezepelumab 1 év alatt klinikai remissziót eredményezett a súlyos, nem kontrollált asztmások 34,6%-ánál, főleg biológiailag naïv betegeknél.

A COX-2 enzim központi szerepet tölt be a gyulladás és daganatképződés összefüggéseiben, klinikai célpontként és gyógyszerfejlesztési fókuszként.

A kapszaicin nemcsak csökkentette a gyulladást rheumatoid arthritis modellben, hanem mérsékelte a makrofágok gyulladásos átalakulását is.