Autológ zsírszöveti mezenchimális őssejt-transzplantáció: biztonságosság és klinikai hatékonyság szekunder progresszív sclerosis multiplexben
A szekunder progresszív sclerosis multiplex (SPMS) kezelése jelenleg korlátozott terápiás lehetőségekkel rendelkezik, különösen az idegi regeneráció és a szklerotikus léziók javítása terén. Egy frissen publikált fázis I/IIa klinikai vizsgálat eredményei szerint a nagy dózisú, frissen izolált autológ zsírszöveti mezenchimális őssejtek (AT-MSC) intravénás alkalmazása biztonságos, jól tolerálható, és ígéretes immunmodulációs, valamint radiológiai válaszokat indukál a betegség ezen előrehaladott szakaszában.
A sclerosis multiplex (MS) krónikus autoimmun demyelinisatiós kórfolyamat, amelyben a betegek jelentős része idővel a fokozatos neurológiai romlással járó szekunder progresszív fázisba kerül. Míg a relapszáló-remittáló forma (RRMS) kezelésére számos gyógyszer áll rendelkezésre, ezek elsősorban a gyulladás mérséklésével lassítják a progressziót, de nem képesek a neuronális regeneráció elősegítésére. A mezenchimális őssejtek (MSC) immunregulációs és neuroprotektív tulajdonságaik révén potenciális alternatívát jelenthetnek, különösen a zsírszövetből származó sejtek, amelyek magas hozamuk és gyors proliferációs képességük miatt előnyösebbek a csontvelői forrásoknál.
Vizsgálati módszertan és betegpopuláció
A Mashhad University of Medical Sciences kutatói által végzett nyílt elrendezésű, egykaros vizsgálatba 10 női beteget vontak be (átlagéletkor 33,7 év), akiknél a diagnózis felállításától számítva átlagosan 10,8 év telt el. A beválasztási kritériumok között szerepelt a 4–6 közötti EDSS-pontszám (Expanded Disability Status Scale), valamint a hagyományos első vonalbeli terápiákra adott elégtelen válasz.
A terápiás protokoll során a betegek hasi vagy subinguinalis zsírszövetéből liposzívással nyert lipoaspirátumból (átlagosan 181 ml) izolálták a mezenchimális őssejteket. Fontos technikai újításként nem fagyasztott (non-cryopreserved), frissen tenyésztett sejteket alkalmaztak, elkerülve ezzel a krioprotektánsok (például DMSO) okozta toxicitást és a sejtek vitalitásának csökkenését. A betegek két részletben, hétnapos különbséggel kapták meg az intravénás infúziót, összesen átlagosan 4,4×106 sejt/ttkg dózisban.
Biztonságossági profil és tolerálhatóság
A 9 hónapos utánkövetési időszak alatt nem regisztráltak súlyos mellékhatást (SAE). A beavatkozást követően tapasztalt nemkívánatos események átmenetiek és enyhék voltak: a liposzívás helyén jelentkező fájdalom egy héten belül megszűnt, az infúzió után pedig láz, fejfájás, vertigo vagy influenzaszerű tünetek jelentkeztek egyes betegeknél, amelyek 24 órán belül rendeződtek. A laboratóriumi paraméterek a vizsgálat során a normál tartományban maradtak, ami megerősíti a nagy dózisú AT-MSC kezelés biztonságosságát SPMS-ben.
Neurológiai és pszichológiai változások
A klinikai eredmények a betegek állapotának stabilizálódását vagy javulását mutatták a korai szakaszban. Az átlagos EDSS-pontszám a bázisvonalhoz képest a 3. hónapban 0,6 pontos csökkenést (javulást) mutatott. A betegek 30%-ánál a 9. hónap végéig sem tapasztaltak progressziót, míg 30%-uknál a pontszám tartósan a kiindulási érték alatt maradt.
A neurológiai tünetek terén több funkcionális területen is javulás mutatkozott:
- Urogenitális funkciók: Minden betegnél javult a vizelettartási képesség, csökkent a sürgető vizelési inger és a nocturia az első infúziót követő egy héten belül.
- Motoros és szenzoros funkciók: Egyes esetekben javult a végtagi izomerő, csökkent a strabismus és mérséklődött a fáradékonyság.
- Életminőség: A QOL (Quality of Life) kérdőívek adatai alapján az életminőség szignifikánsan javult a 6. hónapra, míg a depressziót és szorongást mérő skálák (DASS) pontszámai csökkenő tendenciát mutattak.
Radiológiai eredmények és léziódinamika
A sorozatos MRI-vizsgálatok (T2-FLAIR szekvenciák) a léziók számának és térfogatának szignifikáns csökkenését igazolták a 6. és a 9. hónap között. Bár a 6. hónapban öt betegnél átmenetileg megjelentek új, gadolínium-halmozó léziók (GEL), ezek a 9. hónapra teljesen eltűntek. A kutatók feltételezése szerint ez a jelenség a vér-agy gát átmeneti diszrupcióját vagy egy korai reparatív gyulladásos választ tükrözhet, amelyet később a stabilizáció követ.
Immunmodulációs hatások a háttérben
A vizsgálat egyik legfontosabb megállapítása az AT-MSC-kezelés szisztémás immunmoduláló hatása volt. A perifériás vérben mért szabályozó T-sejtek (Treg: CD4+CD25+FOXP3+CD127−) aránya szignifikánsan megemelkedett, a csúcsértéket a 2. héten és az 1. hónapban érve el. Ezzel párhuzamosan a molekuláris vizsgálatok (qRT-PCR) az alábbi változásokat mutatták:
- Proinflammatorikus citokinek csökkenése: Az IFN-γ, IL-6 és IL-17 expressziója jelentősen mérséklődött az infúziókat követő hónapokban.
- Antiinflammatorikus citokinek emelkedése: A TGF-β, IL-4 és IL-10 gének expressziója szignifikánsan fokozódott, támogatva az immunológiai toleranciát.
A Treg-sejtek arányának növekedése lineáris korrelációt mutatott az EDSS-pontszám javulásával, ami alátámasztja, hogy a kezelés elsődlegesen az immunrendszer egyensúlyának helyreállításán keresztül fejti ki hatását.
Szakmai következtetések
A tanulmány szerzői hangsúlyozzák, hogy a nagy dózisú autológ AT-MSC terápia ígéretes modalitás az SPMS kezelésében, különösen a neurodegeneratív folyamatok és a krónikus gyulladás gátlása terén. A megfigyelt bimodalitás – korai immunmodulációt követő késleltetett radiológiai javulás – arra utal, hogy a sejtek nem csupán a gyulladást csökkentik, hanem idővel elősegíthetik a szöveti regenerációt is. Bár az eredmények biztatóak, a korlátozott esetszám (n=10) és a kontrollcsoport hiánya miatt további, randomizált, placebo-kontrollált vizsgálatok szükségesek az optimális dózis és az alkalmazás gyakoriságának meghatározásához.
Arab F.L., Yousefi F., Naderi-Meshkin H. et al. Safety and feasibility of intravenous fresh adipose-derived mesenchymal stem cells in secondary progressive multiple sclerosis: phase I/IIa clinical results. Stem Cell Res Ther (2026). https://doi.org/10.1186/s13287-026-04933-6.
