Axiális érintettség arthritis psoriaticában: az AXIS-vizsgálat szerint minden negyedik beteg érintett
A nemzetközi AXIS-vizsgálat alapján az arthritis psoriaticában a tengelyirányú érintettség gyakorisága a végső, képalkotó leletekkel kiegészített helyi értékelés szerint 27,4% volt, és leginkább a gyulladásos derékfájdalom, a HLA-B27-pozitivitás, a magasabb CRP, valamint a sacroiliacalis ízületek és a gerinc képalkotó eltérései társultak hozzá. A tanulmány egyben azt is megmutatta, hogy az előfordulási arány érdemben függ attól, milyen diagnosztikai megközelítést alkalmaznak, ezért a szerzők szerint továbbra is sürgető feladat az arthritis psoriatica tengelyirányú érintettségének egységes definíciója.
A psoriasis arthritis tengelyirányú formája régóta nehezen körülhatárolható entitás, amelynek megítélését a klinikai tünetek, a HLA-B27-státusz és a képalkotó eltérések eltérő súlyozása jelentősen befolyásolja. Az AXIS-vizsgálat standardizált, több országra kiterjedő adatbázisa most számszerűen is megmutatta, hogyan módosul a diagnózis attól függően, hogy a helyi klinikai benyomás, a centrális képalkotó leletezés vagy a központi szakértői klinikai értékelés kerül előtérbe.
A vizsgálat felépítése
Az AXIS egy prospektív, multicentrikus, keresztmetszeti vizsgálat volt, amelyet 19 ország 41 centrumában végeztek az ASAS és a GRAPPA együttműködésében. A kohorszba olyan, legalább 18 éves betegek kerültek be egymást követően, akik teljesítették a CASPAR-kritériumokat, mozgásszervi tüneteik legfeljebb 10 éve álltak fenn, és korábban nem részesültek biológiai vagy célzott szintetikus DMARD-kezelésben.
A 428 szűrt beteg közül 409 került elemzésre. Minden résztvevőnél standardizált klinikai, laboratóriumi és teljes axiális képalkotó vizsgálat történt, amely magában foglalta a sacroiliacalis ízületek és a gerinc röntgen- és MR-vizsgálatát is; a felvételeket helyi és központi értékelők is elemezték, majd a helyi vizsgálók a centrális képalkotó vélemény ismeretében végső diagnosztikus állásfoglalást adtak.
Gyakoriság és átsorolások
A helyi vizsgálók első megítélése szerint a 409 beteg közül 153-nál, vagyis 37,4%-ban állt fenn tengelyirányú érintettség. A centrális képalkotó elemzés legalább egy, axiális érintettségre utaló pozitív modalitást 96 betegnél, azaz 23,5%-ban igazolt, míg a végső helyi értékelés után 112 beteg, vagyis 27,4% került a tengelyirányú érintettség kategóriájába.
A központi klinikai szakértői áttekintés ennél is szűkebb csoportot azonosított: 69 beteget, vagyis a teljes populáció 17%-át sorolta ide. A szerzők szerint ez a különbség nem pusztán módszertani részlet, hanem annak közvetlen bizonyítéka, hogy a tengelyirányú PsA-betegek köre jelentősen változik aszerint, milyen súllyal esik latba a klinikai benyomás, illetve az objektivizálható képalkotó eltérés.
Az átsorolások iránya mindkét oldalon megfigyelhető volt. Az első helyi értékeléskor negatívnak tartott 256 beteg közül 223 a végső megítélésben is negatív maradt, míg 8 beteget pozitívvá minősítettek át; ezzel szemben az első körben pozitívnak gondolt 153 betegből 44-nél a végső értékelés már nem támasztotta alá a tengelyirányú érintettséget.
A tengelyirányú érintettség klinikai mintázata
A végső helyi értékelés szerint tengelyirányú érintettségű betegek átlagéletkora 45,2 év volt, szemben a nem érintett csoport 47,6 évével, és a férfiak aránya is valamivel magasabbnak bizonyult. Markánsabb különbséget mutatott ugyanakkor a HLA-B27-pozitivitás, amely az érintett csoportban 22,4%, a nem érintettek között 10,8% volt.
Jelenlegi hátfájdalmat a teljes kohorsz 72,4%-a jelzett, de a gyulladásos hátfájdalom lényegesen gyakoribb volt azoknál, akiket végül tengelyirányú érintettségűnek minősítettek. A vizsgálói globális megítélés szerinti gyulladásos derékfájdalom aránya ebben a csoportban 74,7% volt, szemben a nem érintettek 43,4%-ával; az ASAS-kritériumok teljesülése 59,3% versus 37,6%, a nemszteroid gyulladáscsökkentőkre adott kifejezett javulás pedig 50,5% versus 34,6% volt.
Laboratóriumi szempontból is kirajzolódott különbség a két csoport között. A CRP átlagértéke magasabb volt a tengelyirányú érintettség esetén, és az emelkedett CRP aránya is nagyobbnak bizonyult, 52,7% versus 37,4%. Az ASDAS szintén magasabb volt az axiális érintettségű betegekben, miközben a BASDAI nem különbözött érdemben a két csoport között.
Ezzel szemben a psoriasis bőr- és körömtünetei, a PASI, valamint a perifériás ízületi manifesztációk többsége nagyrészt hasonló képet mutatott. Az extra-musculoskeletalis manifesztációk ritkák voltak, főként uveitis formájában jelentkeztek, és előfordulásuk nem különbözött számottevően a csoportok között.
Képalkotó eltérések jelentősége
A helyi értékelés szerint a teljes kohorsz 42,8%-ában volt legalább egy pozitív axiális képalkotó eltérés a négy vizsgált modalitás valamelyikén. A végső helyi diagnózis alapján tengelyirányú érintettségűnek minősített 112 beteg közül 101-nél, vagyis 90,2%-ban volt legalább egy pozitív képalkotó lelet, ugyanakkor a nem érintettnek tartott 297 beteg közül 74-nél is észleltek ilyen eltérést, amelyet a vizsgálók nem ítéltek elég specifikusnak a diagnózis alátámasztására.
A centrális leletezés alapján definitív radiográfiás sacroiliitis 6,6%-ban fordult elő, SIJ-MRI alapján axiális érintettségre utaló eltérés 15,2%-ban, gerinc-MRI alapján pedig 12,0%-ban volt jelen. A tengelyirányú érintettséghez sorolt betegekben mind a SIJ-, mind a gerinc-MRI aktív gyulladásos és strukturális eltérései jóval gyakoribbak voltak, mint a nem érintettek között.
Külön figyelmet érdemel, hogy nem minden esetben a sacroiliacalis ízületi eltérés dominált. A helyi értékelés szerint a végső axiális csoportban 21 betegnek negatív volt az SIJ-röntgenje, miközben a gerincröntgen pozitívnak bizonyult, 18 betegnél pedig SIJ-MRI-eltérés nélkül mutatott a gerinc-MRI típusos abnormalitást; a centrális értékelés ugyanezt a mintázatot kisebb esetszámban, de szintén megerősítette. Ez a megfigyelés a szerzők értelmezésében azt jelzi, hogy a tengelyirányú érintettség meghatározása képalkotás esetén sem szűkíthető egyetlen anatómiai régióra.
Mit jelentenek az eredmények
A tanulmány legerősebb üzenete, hogy arthritis psoriaticában a tengelyirányú érintettség nemcsak gyakori, hanem diagnosztikai szempontból változó kontúrú jelenség is. A gyulladásos hátfájdalom, a HLA-B27-pozitivitás, a magasabb CRP és a SIJ-, illetve gerinceltérések következetesen együtt jártak a pozitív végső besorolással, de az, hogy pontosan kik kerülnek ebbe a csoportba, számottevően függött az értékelés rétegétől.
A szerzők hangsúlyozzák, hogy a vizsgálat keresztmetszeti jellege, a validált referenciastandard hiánya, valamint a képalkotó eltérések értelmezésének szubjektivitása korlátozza az eredmények általánosíthatóságát. A most közölt adatok ezért nem tekinthetők végleges definíciónak, ugyanakkor szilárd alapot adnak egy egységes nomenklatúra és konszenzusdefiníció kidolgozásához.
Torgutalp M, Almodovar R, Azevedo VF, et al. Frequency and characteristics of axial involvement in psoriatic arthritis: results from the International Multicentre AXIS Study. Ann Rheum Dis. 2026;epub ahead of print. doi: 10.1016/j.ard.2026.02.025.
