Az esszenciális foszfolipidek hatása metabolikus diszfunkcióval összefüggő zsírmájbetegségben

A metabolikus diszfunkcióhoz társult steatoticus májbetegségben (MASLD) alkalmazott esszenciális foszfolipidek (EPL) hatását vizsgálta az EXCEL elnevezésű, randomizált, kettős vak, placebo-kontrollos IV. fázisú klinikai vizsgálat. A 6 hónapos kezelés végére az EPL a placebóhoz képest szignifikánsan nagyobb mértékben csökkentette a FibroScan kontrollált attenuációs paraméterét (CAP), amelyet a májsteatosis nem invazív mérőszámaként használtak. A kezeléshez a fáradtság életminőséghez kapcsolódó mutatójának, valamint a HbA1c-értéknek a kedvező változása is társult.

Túlnyomórészt elhízott betegek kerültek a vizsgálatba

A németországi és lengyelországi centrumokban 2022 novembere és 2024 májusa között zajló vizsgálatba 18–70 év közötti, MASLD-ben szenvedő betegeket vontak be. A beválasztás további feltétele volt legalább egy metabolikus társbetegség – 2-es típusú diabetes mellitus, hyperlipidaemia vagy elhízás –, továbbá a tranziens elasztográfiával meghatározott steatosis és fibrosis jelenléte.

A 237 szűrt résztvevő közül 193 beteget randomizáltak 1:1 arányban EPL- vagy placebocsoportba. A módosított intention-to-treat populációba 165 beteg került: 82-en kaptak napi 1800 mg per os EPL-t, 83-an placebót. Mindkét csoport standard ellátásban is részesült, amely étrendi előírásokat, alkoholfogyasztási korlátozást, a fruktóztartalmú ételek és italok kerülését, valamint fokozott fizikai aktivitást foglalt magában.

A két vizsgálati kar kiindulási jellemzői lényegében kiegyensúlyozottak voltak. A medián életkor az EPL-csoportban 56,5, a placebocsoportban 55 év volt; a medián BMI 32, illetve 33,3 kg/m²-nek bizonyult. A résztvevők több mint háromnegyede elhízott volt, és mindkét csoportban a betegek mintegy 82%-ánál súlyos fokú steatosisra utaló, legalább 280 dB/m CAP-értéket mértek. A betegek jelentős részénél enyhe fibrosis állt fenn.

A CAP-érték csökkenése már három hónapnál kimutatható volt

A vizsgálat elsődleges végpontja a májsteatosis 6 hónap alatti változása volt, a FibroScan vizsgálattal mért CAP alapján. Az EPL-kezelés a placebóhoz viszonyítva statisztikailag szignifikáns előnyt eredményezett.

Hat hónap után a CAP-érték átlagos változása az EPL-csoportban –23,0 dB/m, a placebocsoportban –11,5 dB/m volt. Az ismételt mérések vegyes hatású modelljével számított legkisebb négyzetes átlagok alapján a változás –24,6 dB/m, illetve –9,8 dB/m-nek adódott; a csoportok közötti különbség –14,81 dB/m volt (95%-os CI: –27,89– –1,72; p=0,0269). A többszörös imputációval végzett érzékenységi elemzés ezzel összhangban lévő eredményt adott.

A CAP javulása már a 3. hónapban szignifikáns volt az EPL javára: a becsült csoportkülönbség –16,11 dB/m-nek bizonyult (p=0,0049). A kezelés befejezését követő három hónappal, vagyis a 9. vizsgálati hónapban az előny továbbra is fennállt (–15,19 dB/m; p=0,0234).

A steatosis kategóriáinak változása szintén az EPL-csoportban volt kedvezőbb. A kiinduláskor S3 kategóriába sorolt betegek közül 6 hónap alatt többen kerültek S0 vagy S1 kategóriába, mint a placebocsoportból: az S3–S0 váltás aránya 7,4% versus 4,9%, az S3–S1 váltásé 8,6% versus 6,2% volt. A 9. hónapban ugyanezek az arányok rendre 9,9% versus 3,7%, illetve 8,6% versus 7,3% voltak.

A hatás egyes alcsoportokban markánsabbnak bizonyult

Az előre meghatározott alcsoportelemzésekben az EPL és placebo közötti CAP-különbség szignifikáns volt azoknál, akiknek a kiindulási HbA1c-értéke 8% alatt maradt: a csoportkülönbség –15,39 dB/m volt (p=0,0392). Hasonlóképpen szignifikáns előnyt találtak a 30 kg/m² alatti kiindulási BMI-jű résztvevőknél, ahol a különbség –41 dB/m-nek adódott (p=0,0392).

Egy további elemzésben, amely a 300 dB/m-es CAP-határértéket alkalmazta, a kifejezettebb kiindulási steatosisban szenvedőknél az EPL szignifikánsan nagyobb CAP-csökkenést eredményezett, mint a placebo. A többi vizsgált alcsoportban – többek között elhízás, különböző elhízási osztályok, társbetegségek és egyes egyidejű gyógyszeres kezelések szerint – az EPL irányába mutató, de nem minden esetben statisztikailag igazolható különbségek jelentkeztek.

Az alcsoporteredmények értelmezésénél lényeges, hogy a vizsgálat elsődlegesen nem e csoportok közötti különbségek kimutatására készült, ezért ezek a megfigyelések korlátozott bizonyító erejűek.

A fáradtság és a HbA1c is javult

A másodlagos végpontok között szerepelt az életminőség változása, amelyet a Chronic Liver Disease Questionnaire MASLD-változatával (CLDQ-MASLD) mértek. Az összesített életminőségpontszám az EPL-csoportban numerikusan kedvezőbben változott, mint placebo mellett, de a különbség 6 hónapnál nem érte el a statisztikai szignifikancia szintjét (p=0,2445).

A kérdőív fáradtság alskáláján azonban szignifikáns javulás mutatkozott EPL-kezelés mellett: a becsült különbség 0,31 pont volt (95%-os CI: 0,04–0,58; p=0,0229). A többi életminőségi alskálán nem igazoltak szignifikáns eltérést. A globális tünetértékelésben a fáradtság és az asthenia javulása az EPL felé mutatott, ám ezek a különbségek nem voltak statisztikailag szignifikánsak; a depresszív hangulat és a hasi fájdalom/diszkomfort változása a két karban hasonló maradt.

A 6. hónapra a HbA1c-érték szignifikánsan nagyobb mértékben csökkent EPL mellett, mint placebóval: a csoportkülönbség –0,55 százalékpont volt (95%-os CI: –0,95– –0,15; p=0,0069). A 9. hónapban a kedvező irányú eltérés fennmaradt, de már nem volt szignifikáns. A testsúly sem 3, sem 6, sem 9 hónapnál nem változott érdemben egyik csoportban sem.

A fibrosis-paramétereknél nem volt egyértelmű különbség

A májmerevség mértékében, vagyis a tranziens elasztográfiával meghatározott LSM-értékben a 6. hónapra nem mutatkozott szignifikáns különbség az EPL- és a placebocsoport között (p=0,8849). A fibrosis-kategóriák közötti átrendeződés ugyanakkor bizonyos időpontokban gyakoribb volt az EPL-karban: például a súlyosabb F3/F4 kategóriából F1-be kerülők aránya több mérésnél magasabbnak bizonyult.

A post hoc elemzésben kis, de statisztikailag szignifikáns különbséget mértek az EPL javára a FAST-pontszámban, amely CAP-, LSM- és AST-adatokból képzett nem invazív index. A becsült változás –0,08 volt EPL, illetve –0,03 placebo mellett; a csoportkülönbség –0,05-nek adódott (p=0,0437). A FIB-4-index az EPL-csoportban numerikusan kedvezőbben alakult, de a különbség nem volt szignifikáns.

A májenzimek, a lipidek és a testsúly változása többnyire hasonló volt a két kezelési ágban. Az ALT-, GGT-, LDL-, HDL-, triglicerid- és összkoleszterinértékek terén nem igazoltak szignifikáns kezelési különbséget.

Biztonságosság és értelmezési korlátok

Legalább egy, kezelés során jelentkező nemkívánatos eseményt az EPL-csoport 56,7%-ában és a placebocsoport 52,1%-ában jelentettek. Leggyakrabban fejfájás, hasmenés és nasopharyngitis fordult elő. A szerzők a két csoport biztonságossági profilját összességében hasonlónak értékelték.

Az eredmények értelmezését korlátozza a 6 hónapos kezelési időszak, továbbá az, hogy az elsődleges végpont nem invazív marker, nem pedig szövettani vagy hosszú távú klinikai kimenetel volt. A vizsgálat alapján nem dönthető el, hogy a CAP-érték csökkenése a későbbi klinikai végpontok javulásával jár-e.

Forrás: Stefan N, Hartleb M, Fan J, et al. Effect of Essential Phospholipids in Metabolic Dysfunction-Associated Steatotic Liver Disease: A Randomised Phase 4 Clinical Trial. Liver International. 2026;46:e70601. doi:10.1111/liv.70601.