Az ontariói kanyarójárvány is hozzájárult Kanada kanyaró-eliminációs státuszának elvesztéséhez
Leíró kohorszvizsgálat elemezte az Ontarióban 2024–2025-ben zajlott kanyarójárvány járványtani jellemzőit, a közegészségügyi válaszlépéseket és a vírus szekvenciaadatait.
A járvány kezdete és mérete
Kanada 1998-ban, a kétdózisú oltási rend és az iskoláskorúak országos pótló programja nyomán érte el a kanyaró elimináltsági státuszát. Ontarióban 1991-ben több mint 5000 esetet jelentettek, 2013 és 2023 között viszont összesen 101-et. A Pán-amerikai Egészségügyi Szervezet (PAHO) 2025 novemberében állapította meg, hogy az ország elveszítette az eliminációs státuszt, mert egy több tartományt érintő járvány nyomán tartósan helyi terjedés zajlott. A cikk e járvány ontariói szakaszát elemzi.
Az ontariói kanyarójárvány 2024 októberében indult, egy New Brunswick tartománybeli esküvőn. Az eseményen több ontariói lakos találkozott egy thaiföldi vendéggel, a New Brunswick-i közegészségügyi tisztviselők pedig hat délnyugat-ontariói helyi közegészségügyi ügynökséget értesítettek a szükséges kontaktuskövetésről. A 2024. október 28. és 2025. október 6. közötti 49 hét alatt 2377 esetet regisztráltak, ebből 2064 volt igazolt és 313 valószínű. Az első időszakban a diagnosztika alig érvényesült: 2025. január 1-ig 37 esetet jelentettek, de csak egyet erősítettek meg laboratóriumi vizsgálattal, részben a közösségek tesztelési vonakodása, részben az alapellátók mintavétel közbeni átviteli kockázattól való aggodalma miatt. A decemberi minimális esetszám valószínűleg észrevétlen terjedést takart, januártól pedig nőtt az esetek száma, a csúcs 2025. április 28-i héten volt. Ugyanebben az időszakban 50 olyan kanyaróeset fordult elő Ontarióban, amely nem kapcsolódott a járványhoz.
A szerzők szerint ez volt a tartomány csaknem harminc évének legnagyobb kanyarójárványa. Összehasonlításként: a Kanadában 1998 után addig legnagyobb, 2011-es québeci járvány 725 esettel járt 33 hét alatt, a 2014-es brit-kolumbiai pedig 433 esettel 15 hét alatt. A legsúlyosabban érintett öt helyi ügynökség vidéki vagy félig vidéki térségben működik, négyükben több mint 25 éve nem jelentettek kanyarót.
Az érintettek jellemzői
Az esetek 90,3 százaléka (2146 fő) a hagyományosan alacsony átoltottságú közösségekben jelentkezett, köztük mennoniták, amishok és a holland református közösségek tagjai között. A tágabb lakosságra csak korlátozottan terjedt tovább a fertőzés. Az esetek 73,0 százaléka a 19 évesnél fiatalabbakat érintette, 583 beteg (24,5 százalék) volt öt év alatti, a medián életkor 10 év volt.
Az oltási státusz egyértelmű képet mutat: 2121 beteg (89,2 százalék) nem volt beoltva, további 97 esetben (4,1 százalék) ismeretlen maradt, két vagy több oltást 112 beteg (4,7 százalék) kapott. A járvány kezdete előtt a rögzített kétdózisú átoltottság a hétévesek körében 76,8, a tizenhét éveseknél 91,8 százalék volt. Egyetlen index-esethez öt hét alatt 20 további eset kapcsolódott (nyolc másodlagos és tizenkét harmadlagos). Nyolc megbetegedés a mezőgazdasági idénymunkások vagy háztartástagjaik körében fordult elő. A háztartások szerepe jelentős: az esetek 74,4 százaléka olyan háztartáshoz kötődött, ahol több beteg is volt, a medián esetszám öt volt. A feltételezett fertőzési források között az iskolák és az iskolabuszok (14,9 százalék), valamint a közösségi rendezvények (8,1 százalék) szerepeltek.
Klinikai kimenetel és terhesség
A betegek közül 166 (7,0 százalék) szorult kórházi felvételre, 13 fő intenzív osztályos ellátásra. A kórházi ápolás medián hossza három nap volt (1–54 nap). A kórházi felvétel aránya az oltatlanok között 7,4 százalék (158/2121), a legalább kétszer oltottak körében 1,8 százalék (2/112) volt. A kétszer oltott kórházi betegek egyike várandós, másika immunkompromittált felnőtt volt. A szövődmények között 85 tüdőgyulladásról vagy akut légzési distresszről, négy görcsrohamról, két halláscsökkenésről, egy agyhártyagyulladásról és egy agyvelőgyulladásról számoltak be.
Az ötvenegy terhességi fertőzés közül 44 volt igazolt, hét valószínű; a várandósok medián életkora 25 év volt. Közülük 42-en (82,4 százalék) nem voltak beoltva, 13 főt (25,5 százalék) kórházban kezeltek. Hét esetben koraszülés vagy a korai vajúdás, egy esetben sürgősségi császármetszés történt, tíz újszülöttnél pedig veleszületett kanyarófertőzést igazoltak; mindegyik anya oltatlan volt. A járvány egyetlen halálesete egy veleszületett kanyarós, koraszülött csecsemőnél következett be. A kanyaró hozzájárult a koraszüléshez és a halálhoz, a csecsemőnek azonban a vírustól független, összetett társbetegségei is voltak.
A szerzők szerint a hosszú távú következmények ismeretlenek, a veleszületett fertőzésen átesett csecsemőknél azonban felmerül a szubakut szklerotizáló panencephalitis késői kialakulásának kockázata. Alapellátási szinten ezért folyamatos klinikai követést javasolnak, neurológiai tünetek, görcsök vagy a fejlődési mérföldkövek visszaesése esetén pedig alacsony küszöbű szakorvosi beutalást.
Laboratóriumi és genomikai eredmények
A járvány idején 10 182 mintát vettek RT-PCR-vizsgálatra, ezek 3,4 százaléka (347 minta) önmintavétellel készült. A pozitív mintákból 604 N450-szekvenciát állítottak elő. Az első szekvenált minta a WHO által elnevezett, Thaiföldön először kimutatott 8717-es azonosítójú törzstől egyetlen nukleotidban tért el, ami egyezett a forrásbeteg utazási anamnézisével. A 9171-es egyedi szekvenciaazonosító (DSId) a 574 szekvenált járványeset 92,5 százalékában (531) szerepelt, és a teljes időszakban kimutatható volt.
A törzs a WHO elnevezése szerint MVs/Ontario.CAN/47.24 lett. Később több kanadai tartományban, az Egyesült Államok több szövetségi államában és Hollandiában is azonosították, esetjelentések és a PAHO közlései alapján pedig Mexikóban, Brazíliában, Peruban, Argentínában és Guatemalában is. A PAHO 2026. júniusi tájékoztatása szerint a 9171-es DSId több amerikai országban megjelent, és továbbra is a régióban keringő fő kanyarótörzs. A szekvenálás a járványdefiníció 2025. június 10-i módosítása óta lehetővé tette az epidemiológiai kapcsolat nélküli esetek besorolását is.
Közegészségügyi válasz és tanulságok
A reagálás az eset- és kontaktuskövetésről fokozatosan a lakossági szintű beavatkozásokra tolódott. A célzott intézkedések közé tartozott az önmintavétel, a közösségi csatornákon, például rádión, újságokon és WhatsApp-csoportokon át terjesztett, alnémet (plautdietsch) nyelvre fordított üzenetek, valamint a rugalmas oltási formák: ideiglenes oltópontok és otthoni oltás. Délnyugat-Ontarióban a 6–11 hónapos csecsemők is oltásra jogosulttá váltak, a második adagot pedig a rendes 4–6 éves kor előtt kínálták fel. 2025. február 1. és október 6. között 7828 hat hónapos–egy év alatti csecsemőnél és 37 784, egy–három év közötti gyermeknél rögzítettek oltást, ezek az adatok azonban nem fedik le az összes alapellátásban beadott dózist.
A szűkös izolációs kapacitás miatt egyes kórházak sürgősségi és szülészeti terekben alakítottak ki izolációs szobákat. A szerzők szerint a bizalmi közvetítők, például az alnémetül beszélő közösségi egészségügyi munkatársak kulcsszerepet játszottak a kommunikációban. A korlátok között említik az alulbecsült esetszámot, a részleges szövődményrögzítést és az átfogó oltási nyilvántartás hiányát, ami miatt az egyes intézkedések hatékonyságát sem lehetett megítélni.
A járványt 2025. október 6-án nyilvánították lezártnak, öt héttel a státuszvesztés előtt. A kutatók következtetése szerint a járvány a kanyaróeliminációs státusz törékenységét mutatja, ha a hosszú ideje fennálló immunitási rések összekapcsolt közösségekben élnek. Ezek a rések a szerzők megítélése szerint tartósan alacsony átoltottságból erednek, nem a COVID–19-járvány utáni új oltásbizonytalanságból. A tágabb lakosság korlátozott érintettsége ugyanakkor a magas általános átoltottság védő hatását jelzi. A PAHO regionális igazoló bizottsága 2026 novemberében vizsgálja felül a térség országainak eliminációs státuszát.
Forrás: Wilson SE, Lim GH, Aloosh M, et al. Impact of a large measles outbreak associated with transmission in the Americas and Canada's loss of measles elimination status: descriptive cohort study. BMJ. 2026;395:e101123. doi:10.1136/bmj-2026-101123
Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.
