Súlyos rhabdomyolysis és Guillain–Barré-szindróma kanyaróvírus-fertőzésben szenvedő, oltatlan felnőttnél: esetismertetés
Egy esettanulmány egy kanyaróvírussal fertőzött, korábban nem immunizált felnőtt betegben kialakult, egyidejű súlyos rhabdomyolysis és Guillain–Barré-szindróma klinikai lefolyását, diagnosztikáját és kezelését ismerteti.
A kanyaró újbóli terjedése egyre több nem immunizált személyt tesz ki a betegség súlyos vagy szokatlan manifesztációinak. A Heliyon folyóiratban közölt eset különlegessége, hogy a kanyaróhoz társuló, kifejezett harántcsíkoltizom-károsodás és a Guillain–Barré-szindróma (GBS) ugyanazon felnőtt betegnél jelentkezett. A szerzők szerint e két szövődmény együttes előfordulását korábban nem írták le.
Jellegzetes kanyarótünetek és súlyos laboratóriumi eltérések
A 33 éves férfit 41 °C-ig emelkedő láz, zavartság és maculopapulosus exanthema miatt vették fel a római Policlinico Umberto I fertőzőosztályára. Gyermekkorában rubeola elleni oltást kapott, kanyaró és varicella ellen azonban nem immunizálták. Korábbi anamnézisében szerhasználat, pszichiátriai és kardiológiai betegségek, valamint friss kórházi kezelés szerepelt.
Felvételkor 39,5 °C-os láza mellett az arcon, a törzsön, majd a végtagokon megjelenő, generalizált maculopapulosus kiütések, az arcon összefolyó bőrelváltozások, conjunctivitis, nyaki lymphadenopathia, mucositis és Koplik-foltok voltak észlelhetők. A kanyaró diagnózisát pozitív IgM-szerológia és kezdetben negatív IgG-eredmény támasztotta alá.
A laboratóriumi vizsgálatok súlyos thrombocytopeniát jeleztek: a thrombocytaszám 34 × 10³/dl volt. Lymphocytopenia, emelkedett C-reaktívprotein-szint, valamint májenzim-emelkedés is jelentkezett; az aszpartát-aminotranszferáz 309 U/l, az alanin-aminotranszferáz 356 U/l értéket ért el.
A legsúlyosabb eltérést a kreatin-foszfokináz (CPK) 94 212 U/l-es szintje jelentette, miközben a referenciatartomány felső határa 190 U/l volt. A szerzők súlyos rhabdomyolysist állapítottak meg. Traumát, görcsrohamot, intenzív testmozgást, gyógyszer- vagy toxinhatást, illetve friss szerhasználatot nem igazoltak, ezért a kanyaróvírus-fertőzést tartották a legvalószínűbb kiváltó tényezőnek.
A neurológiai szövődmény későbbi jelentkezése
A kezdeti ellátás intenzív intravénás folyadékpótlásból, valamint a vesefunkció, májfunkció és hematológiai paraméterek szoros követéséből állt. A beteg általános állapota a nyolcadik naptól javult: láza megszűnt, táplálhatósága és aktivitása rendeződött. A tizedik napon szerokonverziót észleltek.
A kórházi felvételt követő 18. napon új neurológiai tünetek jelentkeztek. A beteg az inguinalis régiótól a lábfejekig terjedő tapintási hypaesthesiáról, mérsékelt izomgyengeségről és ataxiás járásról számolt be; sarokra és lábujjhegyre nem tudott állni. Az alsó végtagokon a mélyreflexek hiányoztak.
A liquorelemzés emelkedett fehérje- és albuminszintet, ugyanakkor alacsony sejtszámot mutatott, vagyis albuminocytológiai disszociáció igazolódott. Az elektromiográfiás és elektroneurográfiás vizsgálat a lábak distalis régióira lokalizálódó, kevert – axonális és demyelinisatiós elemeket egyaránt mutató – neuropathiát írt le. A klinikai, liquor- és elektrofiziológiai eredmények GBS mellett szóltak; az alternatív metabolikus és infekciós okokat kizárták.
Gyógyulás maradványtünet nélkül
A beteg öt napon át intravénás immunglobulinkezelést kapott, amely mellett neurológiai állapota fokozatosan javult. Huszonöt nap kórházi ápolást követően bocsátották el. Az egy hónappal későbbi kontroll során teljes klinikai gyógyulást, normalizálódott laboratóriumi paramétereket és tartós neurológiai következmény hiányát dokumentálták.
A közlemény áttekintése szerint kanyaró esetén izomérintettség nem feltétlenül ritka: egy 33 felnőttet vizsgáló retrospektív elemzésben a betegek 31%-ánál a CPK-érték meghaladta a normáltartomány felső határának ötszörösét. Egy másik, 461 fiatal felnőttet magában foglaló vizsgálatban 44%-ban emelkedett CPK-MM-frakciót találtak. A súlyos rhabdomyolysis ugyanakkor rendkívül ritka; a szerzők három korábbi kanyaróhoz társuló esetet azonosítottak, de egyikben sem társult GBS.
A szerzők következtetése szerint felnőttkori kanyaróban a CPK rendszeres ellenőrzése indokolt lehet, a neurológiai panaszok megjelenésekor pedig a ritka szövődmények mielőbbi felismerése szükséges a progresszió és a tartós következmények elkerüléséhez. A kanyaró és a GBS közötti oki kapcsolat, illetve annak patomechanizmusa további, nagyobb vizsgálatok tisztázandó kérdése marad.
Forrás: Romani FE, Falletta A, Leanza C, et al. Severe rhabdomyolysis and Guillain–Barré syndrome in an unimmunized adult with measles virus infection: a case report. Heliyon. 2026;12:e44907. doi:10.1016/j.heliyon.2026.e44907.
Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.
