A metformin és a szulfonilureák hatása az aterogén indexekre és a kardiometabolikus kockázatra 2-es típusú diabetes mellitusban

A 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) cardiovascularis kockázata nem vezethető vissza kizárólag a tartós hyperglykaemiára. A kórképet gyakran kísérő aterogén dyslipidaemiában emelkedik a trigliceridszint és a trigliceridgazdag lipoproteinek koncentrációja, csökken a HDL-koleszterin (HDL-C) szintje, továbbá gyakoribbá válnak a kis, denz LDL-részecskék. E lipideltérések az atherogenesis szempontjából kedvezőtlenek, ezért a glykaemiás kontroll mellett a lipidanyagcsere és az aterogén lipoproteinek értékelése is lényeges.

Egy iraki tercier ellátóhelyen végzett retrospektív vizsgálatban a szerzők azt elemezték, miként változnak a glikémiás és lipidparaméterek metformin-, illetve szulfonilurea-monoterápia mellett. A három hónapos utánkövetés során mindkét kezelés javította több vizsgált paraméter értékét, ugyanakkor a metformint kapó csoportban nagyobb mértékben mérséklődött a HbA1c-, az összkoleszterin- és a non-HDL-koleszterinszint.

Nyolcvan beteg adatait elemezték

A vizsgálatba összesen 80, igazoltan T2DM-ben szenvedő beteget vontak be. A betegek közül 40-en metformin-, 40-en szulfonilurea-monoterápiában részesültek. A retrospektíven gyűjtött adatok 2025. november 1. és 2026. március 1. közötti időszakból származtak.

A bevonás feltétele volt a teljes, kezelés előtti és három hónappal későbbi laboratóriumi dokumentáció. Nem kerülhettek a vizsgálatba 1-es típusú diabeteses betegek, kombinációs vércukorcsökkentő kezelést vagy a lipidanyagcserét befolyásoló gyógyszert szedők, továbbá súlyos társbetegségben – krónikus májbetegségben, veseelégtelenségben vagy akut gyulladásos állapotban – szenvedők.

A kutatók az éhomi vércukorszintet (FBG), a HbA1c-t, az összkoleszterin- (TC), triglicerid- (TG), HDL-koleszterin- és non-HDL-koleszterinszintet értékelték a kezelés kezdete előtt, majd három hónappal később. Rögzítették továbbá a testtömegindexet (BMI), a systolés és diastolés vérnyomást, valamint a cortisolértéket is.

A metformincsoport átlagéletkora 50,5 év, a szulfonilureacsoporté 46,4 év volt. Kiinduláskor a szulfonilureát szedők csoportjában magasabb átlagos FBG-, HbA1c-, összkoleszterin-, triglicerid- és non-HDL-koleszterinszintet mértek, továbbá a BMI is magasabb volt. A szerzők szerint a kiindulási demográfiai és klinikai jellemzők között nem mutatkozott statisztikailag szignifikáns különbség.

A metformin nagyobb HbA1c-csökkenéssel társult

Három hónap elteltével mindkét terápiás csoportban szignifikánsan javult az FBG, a HbA1c, az összkoleszterin, a triglicerid és a non-HDL-koleszterin értéke. A HDL-koleszterinszint mindkét csoportban emelkedett.

A csoportok közötti összehasonlításban a HbA1c csökkenése metformin mellett bizonyult nagyobbnak. A metformincsoportban az átlagos HbA1c 8,59%-ról 6,99%-ra mérséklődött, míg a szulfonilureacsoportban 9,26%-ról 7,43%-ra csökkent; a két kezelés közötti különbség statisztikailag szignifikáns volt (p=0,01p=0{,}01p=0,01).

Az éhomi vércukorszint mindkét csoportban csökkent: metformin mellett 198,73 mg/dl-ről 169,65 mg/dl-re, szulfonilurea mellett 218,75 mg/dl-ről 162,48 mg/dl-re. A két kezelési stratégia közötti különbség ezen paraméter esetén nem érte el a statisztikai szignifikancia határát (p=0,65p=0{,}65p=0,65).

Kedvezőbb aterogén lipidprofil metforminnal

Az összkoleszterin koncentrációja a metformincsoportban 220,58 mg/dl-ről 170,35 mg/dl-re, a szulfonilureacsoportban 254,90 mg/dl-ről 182,35 mg/dl-re csökkent. A változás a metformin javára szignifikáns különbséget mutatott.

A trigliceridérték mindkét vizsgálati ágban mérséklődött. Metformin mellett az átlagos koncentráció 184,80 mg/dl-ről 154,30 mg/dl-re, szulfonilurea alkalmazásakor 258,38 mg/dl-ről ugyancsak 154,30 mg/dl-re változott. A csoportok közötti eltérés nem volt szignifikáns.

A vizsgálat egyik hangsúlyos eredménye a non-HDL-koleszterin változása volt. Ez a paraméter az összkoleszterinből levonva a HDL-koleszterin értékét, a HDL-en kívüli koleszterint tartalmazó lipoproteinek koleszterintartalmát jelzi. A metformint szedőkben a non-HDL-koleszterin 185,80 mg/dl-ről 126,67 mg/dl-re csökkent, míg a szulfonilureacsoportban 217,93 mg/dl-ről 141,48 mg/dl-re mérséklődött. A metformin melletti kedvezőbb változás erősen szignifikánsnak bizonyult.

A glykaemiás és az aterogén eltérések összefüggtek

Lineáris regressziós elemzésben az FBG és a HbA1c a non-HDL-koleszterinszint független prediktorának bizonyult. A HbA1c és a non-HDL-koleszterin közötti kapcsolat pozitív irányú volt, míg az FBG esetében negatív standardizált regressziós együtthatót közöltek.

A Pearson-féle korrelációs vizsgálat alapján az FBG és a HbA1c pozitív összefüggést mutatott az aterogén lipidparaméterekkel, így az összkoleszterinnel, a trigliceriddel és a non-HDL-koleszterinnel. A HDL-koleszterin ezzel szemben fordított irányú összefüggéseket mutatott a glykaemiás jellemzőkkel. Az összkoleszterin és a non-HDL-koleszterin között mindkét kezelési csoportban szoros korrelációt észleltek.

A szerzők a szulfonilureacsoportban kifejezettebbnek találták a cardiometabolicus rizikótényezők halmozódását: a BMI, a vérnyomásértékek és a lipidparaméterek közötti összefüggések erősebbek voltak, mint a metformincsoportban. A cortisol és az anyagcsere-paraméterek kapcsolata mindkét csoportban gyenge és inkonzisztens volt.

Az eredmények értelmezésének korlátai

A szerzők hangsúlyozzák, hogy retrospektív elrendezés miatt szelekciós torzítás nem zárható ki, és az eredményekből okozati összefüggés nem állapítható meg. A 80 fős mintanagyság korlátozza a statisztikai erőt és az eredmények általánosíthatóságát. A három hónapos utánkövetési idő a hosszú távú lipid- és cardiovascularis hatások megítélésére sem elegendő.

A vizsgálat egyetlen, korlátozott ellátási környezetben zajlott, és nem értékeltek részletesebb aterogén markereket sem. E korlátok ellenére az eredmények szerint a metformin a vizsgált populációban a szulfonilureához képest kedvezőbb HbA1c-, összkoleszterin- és non-HDL-koleszterin-változással társult.

Forrás: Falih IQ, Najim HD, Tahir NT. Effects of metformin versus sulfonylureas on atherogenic indices and cardiometabolic risk in type 2 diabetes mellitus. Endocrine and Metabolic Science. 2026;22:100317. doi: 10.1016/j.endmts.2026.100317.