Az esszenciális foszfolipid terápia májenzim-profilra gyakorolt hatása NAFLD populációban: a MANPOWER vizsgálat eredményei

A nem alkoholos zsírmájbetegség diagnosztikájában és követésében a klinikai, laboratóriumi és képalkotó módszerek egyaránt szerepet kapnak. A szövettani vizsgálat továbbra is a betegség diagnózisának és stádium-megítélésének referenciamódszere, alkalmazását azonban invazivitása, költsége, valamint a beavatkozással járó kockázatok korlátozzák. A hasi ultrahangvizsgálat széles körben hozzáférhető és jól tolerálható módszer, ugyanakkor teljesítményét a betegjellemzők, a vizsgáló tapasztalata és a fibrosis pontos megítélésének korlátozottsága is befolyásolja.

A szérum alanin-aminotranszferáz (ALT), aszpartát-aminotranszferáz (AST) és gamma-glutamil-transzferáz (GGT) meghatározása a mindennapi gyakorlatban a diagnosztikai pontosság növelését szolgálja. Bár az emelkedett májenzimértékek összefüggnek a NAFLD jelenlétével, önmagukban nem tükrözik megbízhatóan a betegség súlyosságát, és korlátozott a nem alkoholos steatohepatitis (NASH) előrejelzésére való alkalmasságuk. A MANPOWER vizsgálat újabb elemzése ezért a három enzim együttes profiljának értékét vizsgálta a NAFLD súlyossági spektrumának körülhatárolásában.

Oroszországi, valós életbeli adatbázis

Az elemzés alapját a MANPOWER vizsgálat képezte: ez egy hat hónapig tartó, multicentrikus, prospektív, megfigyeléses tanulmány volt, amelyet Oroszország hat nagy szövetségi körzetének 174 ellátóhelyén végeztek. A most közölt post hoc elemzésbe 2843, 18–60 év közötti, újonnan diagnosztizált NAFLD-ben szenvedő beteg került be.

A betegek 2015 szeptembere és 2016 szeptembere között részesültek a standard ellátás kiegészítéseként 300 mg esszenciális foszfolipid kezelésben. A NAFLD diagnózisát a kezelőorvos klinikai vizsgálat, laboratóriumi eredmények, ultrahangvizsgálat és/vagy májbiopszia alapján állította fel. Megfigyeléses vizsgálatról lévén szó, a NASH diagnózisa a kezelőorvos megítélésén, valamint az orosz szakmai ajánlásokon alapult; ezek szerint az ALT, az AST és a GGT egyidejű, legalább kétszeres emelkedése NASH-ra utal.

A beválasztási kritériumok között legalább egy társbetegség szerepelt: hypertonia, 2-es típusú diabetes mellitus, emelkedett szérumkoleszterinszint vagy túlsúly/elhízás, utóbbi legalább 27 kg/m² testtömegindex mellett. A májenzimeket, az éhomi vércukor- és lipidparamétereket, továbbá az ultrahangos eltéréseket a kiinduláskor, a 12. és a 24. héten rögzítették.

A súlyosabb májbetegséghez több társbetegség társult

A vizsgálati populáció 62,2%-a nő volt, az átlagéletkor 48,4 évnek bizonyult. A leggyakoribb társbetegség az elhízás volt, amely a betegek 80,8%-át érintette; ezt az emelkedett koleszterinszint 72,6%-os, a hypertonia 57,8%-os előfordulása követte. A 2-es típusú diabetes mellitus a résztvevők 16,8%-ánál szerepelt.

Az orvos által NASH-sel diagnosztizált 712 beteg körében gyakoribb volt az elhízás, mint a NASH nélküli csoportban: az arány 85,7%, illetve 79,2% volt. Diabetes mellitus szintén valamivel gyakrabban fordult elő a NASH-csoportban, 18,8%-os, illetve 16,1%-os gyakorisággal. Hasonló irányú összefüggések mutatkoztak akkor is, amikor a súlyossági kategóriákat a májenzimek statisztikai eloszlása vagy a vizsgálathoz megadott küszöbértékek alapján képezték.

A szerzők háromféle megközelítéssel csoportosították a betegeket. Az elsőben a májenzimértékek kvartilisei alapján normális, enyhén, közepesen, illetve jelentősen emelkedett kategóriákat alakítottak ki. A második rendszer a MANPOWER vizsgálat nemspecifikus határértékeit alkalmazta: emelkedettnek minősült nőknél a legalább 33 U/l ALT-, 35 U/l AST- és 32 U/l GGT-érték, férfiaknál pedig a legalább 41 U/l ALT-, 50 U/l AST- és 49 U/l GGT-érték. A harmadik csoportosítás a kezelőorvos által megállapított NASH jelenlétére vagy hiányára épült.

A NASH-hoz magasabb ALT-, AST- és GGT-szintek társultak

ALT- és AST-eredmény minden résztvevőnél rendelkezésre állt, GGT-érték viszont csak 2076 betegnél, vagyis a teljes populáció 73%-ánál. A teljes vizsgálati populációban az átlagos kiindulási ALT-szint 50,2 U/l, az AST-szint 43,6 U/l, a GGT-szint pedig 51,7 U/l volt. Mindhárom enzim átlagértéke magasabbnak bizonyult férfiaknál, mint nőknél.

Az orvos által NASH-sel diagnosztizált betegek májenzimértékei következetesen meghaladták a NASH nélküli csoportét. Az átlagos ALT-szint 72,6 U/l volt a NASH-csoportban és 42,8 U/l NASH nélkül; az AST-szintek 58,8, illetve 38,6 U/l-t, a GGT-értékek pedig 71,4, illetve 44,0 U/l-t tettek ki.

A májenzimek statisztikai eloszlására épülő besorolásban az ALT-, AST- és GGT-szintek egyaránt emelkedtek a NAFLD fokozódó súlyosságával párhuzamosan. A vizsgálati küszöbértékek szerint emelkedett és normális májenzimértékű csoportok összevetése ugyanezt a mintázatot erősítette meg. Az emelkedettnek minősülő betegek átlagos ALT-értéke 64,9 U/l, míg a normális csoporté 24,3 U/l volt; AST esetében 54,0 és 25,3 U/l, GGT esetében 59,5 és 36,4 U/l adódott.

Hat hónap alatt csökkentek a májenzimértékek

Az esszenciális foszfolipidet tartalmazó készítmény alkalmazása mellett a három vizsgált májenzim átlagos értéke a 24 hetes követés során minden súlyossági kategóriában csökkent. Az ALT-, AST- és GGT-változás a 12. és a 24. hétre is statisztikailag szignifikánsnak bizonyult.

A korrigált átlagos változás a 12. hétre ALT esetén –12,3 U/l, AST esetén –10,6 U/l, GGT esetén pedig –10,6 U/l volt a kiindulási értékhez képest. A 24. hétre az átlagos csökkenés tovább nőtt: ALT-nél –20,4 U/l, AST-nél –16,9 U/l, GGT-nél –17,1 U/l értéket értek el.

A nagyobb kiindulási enzimemelkedéshez kifejezettebb csökkenés társult. A NASH-csoportban észlelték a legnagyobb ALT-csökkenést: a változás a 12. héten –24,2 U/l, a 24. héten –37,2 U/l volt. A szerzők azonos tendenciát írtak le az AST és a GGT, valamint a különböző súlyossági besorolások esetében is.

Ultrahangos eltérések javulása

A diffúz máj-hyperechogenitás a kiinduláskor a teljes populáció 83,5%-ában volt kimutatható. A 12. hétre a betegek 69,6%-ánál, a 24. hétre 76,8%-ánál rögzítettek javulást; a változás mindkét időpontban szignifikáns volt a kiindulási helyzethez képest.

Az orvos által NASH-sel diagnosztizált betegek 69,8%-ánál javult a diffúz hyperechogenitás a 12. héten, 74,3%-ánál a 24. héten. NASH nélkül a megfelelő arányok 69,5% és 77,8% voltak; utóbbi időpontban a javulás a NASH nélküli csoportban gyakoribb volt, mint a NASH-csoportban.

A heterogén májszerkezet a betegek 62,5%-ánál szerepelt kiinduláskor. NASH esetén a 12. hétre 47,3%, a 24. hétre 70,6% esetében dokumentáltak javulást. A NASH nélküli csoportban ez az arány 44,1%, illetve 61,9% volt.

Algoritmus a NASH kockázatának becslésére

A három májenzim teljes adatsorával rendelkező 2076 beteg körében a szerzők különböző algoritmusok diagnosztikus teljesítményét is elemezték, az orvos által megállapított NASH-t tekintve referenciaértéknek. A pozitív prediktív érték minden tesztelt algoritmus esetében alacsony volt.

Forrás: Dajani AI, Popovic B, Amand C, et al. MANPOWER study: Real-world post-hoc analysis assessing essential phospholipids for non-alcoholic fatty liver disease from the Russian registry. World Journal of Hepatology. 2025;17(6):103217.