Gyermekkori urolithiasis: epidemiológia és kockázati tényezők
A szerzők áttekintették a gyermekkori urolithiasis epidemiológiáját, a kőképződés metabolikus és genetikai tényezőit, továbbá azokat a környezeti, táplálkozási, anatómiai és infekciós körülményeket, amelyek a betegség kialakulásához és kiújulásához hozzájárulnak.
A gyermekkori vesekövesség előfordulása világszerte emelkedik, és a betegség gyermekkorban különösen nagy jelentőségű, mivel a háttérben gyakran olyan anyagcsere- vagy genetikai eltérés áll, amely tartós gondozást igényel. A tünetes nephrolithiasis gyermekkorban történő megjelenése után a kövek közel 50%-ban három éven belül kiújulnak. A visszatérő kövesség megelőzésében ezért kiemelt szerepe van a metabolikus, genetikai és környezeti rizikófaktorok korai felismerésének.
Növekvő előfordulás, változó kőösszetétel
A gyermekkori kőképződés az összes urolithiasis eset mintegy 3%-át adja; a becsült prevalencia gyermekkorban megközelítőleg 1%. A betegség endémiás a Közel-Keleten, Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában, de az incidencia a nyugati országokban is növekszik. Az eltérő földrajzi előfordulás életmódbeli tényezők szerepére utal.
A szerzők szerint a táplálkozási és életmódbeli változások, az elhízás, a hypertonia, a diabetes mellitus, valamint a képalkotó vizsgálatok szélesebb körű alkalmazása egyaránt hozzájárulhat a gyermekkori urolithiasis gyakoribb felismeréséhez. A második évtizedben az incidencia mintegy 25%-kal emelkedik; ebben az életkorban a növekedés lányoknál kifejezettebb lehet.
A kőösszetétel és a lokalizáció országonként is eltér. A fejlettebb országokban a felső húgyutakban elhelyezkedő kalcium-oxalát- és kalcium-foszfátkövek gyakoribbak, míg a kevésbé fejlett régiókban több húgysav- és ammóniumtartalmú, gyakran hólyagban kialakuló kő fordul elő. A rendelkezésre álló kőanalízisek alapján gyermekeknél a kalcium-oxalátkövek aránya 60–70%, a kalcium-foszfátköveké 25%, a struvitköveké 3–4%, a cisztinköveké 2%, a húgysavköveké pedig 1–2%.
A kalcium-oxalát a leggyakoribb kőtípus, az idiopathiás hypercalciuria pedig a vezető metabolikus eltérés a gyermekkori kőképződésben. A kalcium-oxalát-kövek előfordulása az életkorral emelkedik, míg a struvit- és húgysavköveké csökken. Kalcium-oxalát- és struvitkövek lányoknál, húgysavkövek fiúknál fordulnak elő gyakrabban.
A kőképződés többtényezős folyamata
A gyermekkori urolithiasis etiopatogenezisében exogén és endogén tényezők egyaránt részt vesznek. Az exogén faktorok közé tartozik az éghajlat, a folyadékbevitel mennyisége és összetétele, az étrend, valamint a fizikai aktivitás. Az endogén tényezők között genetikai sajátosságok, metabolikus betegségek, intestinalis malabszorpció, húgyúti fejlődési rendellenességek és húgyúti fertőzések szerepelnek.
A kőképződés alapfolyamata az ásványi anyagok túltelítődésével, nukleációval, kristályosodással és aggregációval írható le. A Randall-féle mátrixelmélet szerint a kőképződést tubuluskárosodás előzheti meg: a papillák felszínén kialakuló interstitialis kalciumlerakódás plakkokat képezhet, amelyek prekalkulusos elváltozásnak tekinthetők.
A vizelet pH-ja jelentősen módosítja a kőképző anyagok oldhatóságát. Savanyú vizeletben a húgysav- és cisztinkövek kialakulása kedvezőbb, míg lúgos vizeletben foszfátlerakódással struvitkövek képződhetnek. A kristályképződés gátlói közül a citrát és a magnézium különösen fontos. A citrát kalciumhoz kötődve mérsékli a szabad kalcium koncentrációját, csökkenti a kalcium-oxalát- és kalcium-foszfát-kristályok túltelítődését, nukleációját, növekedését és aggregációját.
A gyermekkori urolithiasisban a hypocitraturia előfordulását 15–30%-ra becsülik. Más adatok szerint a gyermekek körében 10–64% közötti gyakoriság is előfordulhat. Az eltérés többnyire idiopathiás, de sav-bázis zavar, renalis tubularis acidosis, szisztémás acidózis, hasmenés, malabszorpció, hypokalaemia, magas nátriumtartalmú vagy ketózist előidéző étrend, valamint egyes gyógyszerek és genetikai tényezők is szerepet játszhatnak.
Metabolikus eltérések a háttérben
A vizsgálatok szerint a gyermekek körülbelül felében egyetlen metabolikus kockázati tényező azonosítható, míg mintegy 35%-uknál több eltérés együttesen van jelen. A metabolikus rizikófaktorok gyakorisági sorrendben a hypercalciuria, hypocitraturia, hyperoxaluria, hyperuricosuria, hypomagnesuria és cystinuria. További lényeges tényező az alacsony vizeletvolumen: a 24 óra alatt ürített, testtömeg-kilogrammonként 20 ml alatti vizeletmennyiség fokozza a kőképződés veszélyét.
A gyermekkori köves betegek megközelítőleg 75%-ában idiopathiás hypercalciuria mutatható ki. Ilyenkor a szérumkalciumszint normális, a vizelet kalciumtartalma azonban emelkedett. A 60 kg alatti gyermekeknél a napi 4 mg/kg-ot meghaladó, 24 órás vizeletkalcium-ürítés hypercalciuriának felel meg; három hónapos kor alatt 5 mg/kg/nap tekinthető felső normálértéknek.
A hypercalciuria hátterében csökkent tubuláris kalcium-visszaszívás, fokozott intestinalis kalciumabszorpció, csontreszorpció vagy renalis foszfátvesztés állhat. A leggyakoribb mechanizmus a fokozott intestinalis kalciumfelszívódás. A nagy nátrium-klorid-bevitel szintén növelheti a vizelet kalciumürítését azáltal, hogy fokozza a nátriumürítést és csökkenti a tubuláris kalcium-visszaszívást.
Gyermekeknél a 24 órás vizeletgyűjtés nehézsége miatt a hypercalciuria szűrésére spot vizeletből meghatározott kalcium/kreatinin hányados javasolt. A 0,2 alatti érték tekinthető normálisnak; magasabb eredmény esetén a vizsgálat ismétlése, majd a diagnózis megerősítésére 24 órás vizeletkalcium-meghatározás szükséges.
A hyperoxaluria primer és szekunder formában jelentkezhet. A primer hyperoxaluria autoszomális recesszíven öröklődő, enzimműködési zavarral járó kórkép, amely rendszerint gyermekkorban, átlagosan 4–5 éves életkorban manifesztálódik. Progresszív vesekárosodáshoz, ismétlődő kalcium-oxalát nephrolithiasishoz, nephrocalcinosishoz és végstádiumú vesebetegséghez vezethet. A primer hyperoxaluria I-es típusa az esetek 70–80%-át teszi ki, és az érintettek körülbelül 80%-ánál 30 éves korra végstádiumú vesebetegség alakul ki.
A szekunder hyperoxaluria étrendi vagy enteralis eredetű lehet. Oxalátban gazdag élelmiszerek – például spenót, rebarbara, kelkáposzta, diófélék, cékla és tea – túlzott fogyasztása fokozhatja a kockázatot. A napi 1000 mg-ot meghaladó C-vitamin-bevitel szintén rizikótényező, mivel a C-vitamin oxalát-prekurzor. Az elégtelen étrendi kalciumbevitel is elősegíti a hyperoxaluriát, mert csökken az oxalát bélrendszeri megkötése. Zsírfelszívódási zavarral járó állapotokban a szabad intestinalis kalcium mennyisége csökken, így több oldható oxalát szívódhat fel a colonból.
Genetikai és infekciós kockázat
A monogénes háttér különösen korai kezdetű vagy visszatérő kövességben releváns. A 25 év alatti betegek több mint 15%-ánál, a visszatérő kövesek hozzávetőleg 30%-ánál monogénes molekuláris diagnózis állítható fel. A genetikai eltérések hypercalciuriával, hyperuricosuriával, cystinuriával, xanthinuriával, zavart vizeletsavasítással, hyperoxaluriával vagy dihydroxyadeninuriával járhatnak.
A cystinuria a gyermekkori nephrolithiasis leggyakoribb genetikai oka. Autoszomális recesszív betegség, amelyben a vesetubulusok nem képesek megfelelően visszaszívni a cisztint, lizint, arginint és ornitint. A rosszul oldódó cisztin savas vizeletben könnyen kicsapódik; oldhatósága pH 6 alatt 250 mg/l alatti, pH 7,5 felett pedig 500 mg/l-re emelkedik. A kővel összefüggő első tünetek az esetek 75%-ában 12–13 éves kor körül jelentkeznek. A cystinuriás gyermekeknél ismétlődő kövesség és ismételt sebészi beavatkozás gyakori.
A fertőzéshez kapcsolódó kövek a gyermekkori húgyúti kövek mintegy 5%-át teszik ki, de fiatalabb korcsoportokban és nem endémiás régiókban az arány meghaladhatja a 10%-ot. A struvitkő kialakulásához ammóniumionok és háromértékű foszfát egyidejű jelenléte szükséges. Ureáztermelő baktériumok – köztük Proteus, Klebsiella és Pseudomonas fajok – az urea bontásával lúgosítják a vizeletet, ez pedig kedvez a magnézium-ammónium-foszfát kövek kialakulásának. Ezek a kövek gyorsan növekedhetnek, és akár korallkővé is alakulhatnak.
A szerzők megállapítása szerint a gyermekkori urolithiasis visszatérése miatt átfogó metabolikus és környezeti kivizsgálás szükséges. A kőképződés hátterében álló eltérések felismerése alapvető a vesekárosodás és a recidívák megelőzésében.
Forrás: Ergül RB, Yitgin Y, Tefik T. Epidemiology and risk factors for urolithiasis in children. Asian Journal of Urology. 2026. doi:10.1016/j.ajur.2026.01.010
Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.
