Vashiányos anaemia: epidemiológia, diagnosztika és kezelés
A szakirodalmi áttekintés a vashiányos anaemia epidemiológiáját, diagnosztikus markereit, okait, következményeit, valamint az egyéni és népegészségügyi megelőzés, illetve kezelés lehetőségeit tekinti át.
A vashiányos anaemia (IDA) akkor alakul ki, amikor a szervezet vashiánya már az erythropoesist is korlátozza. Rendszerint microcytás, hypochrom anaemiaként jelenik meg: a vörösvértestek kisebbek, hemoglobintartalmuk alacsonyabb. A globális anaemiaterhelésben a vashiány a vezető okok közé tartozik. A 2021-es Global Burden of Disease becslése szerint világszerte 1,92 milliárd embert érintett anaemia, ami a népesség 24,3%-ának felel meg; a táplálkozási eredetű vashiányhoz 34,5 millió rokkantsággal korrigált életév és 18 628 halálozás társult.
Kiemelt kockázat a fogamzóképes korú nőkben
A teher különösen nagy a fogamzóképes korú nők és a várandósak körében. A WHO 2023-as adatai alapján a 15–49 éves, nem várandós nők 30,5%-a, a várandósak 35,5%-a anaemiás; e korcsoport teljes prevalenciája 30,7%. Más elemzések szerint a vashiányos anaemia a várandósságok 30–60%-ában fordulhat elő, a harmadik trimeszterben pedig 75%-ot is elérhet. Az alacsony és közepes jövedelmű országokban a táplálkozási vashiány, a menstruációs vérvesztés és a helminthfertőzés meghatározó tényező, míg a magasabb jövedelmű országokban a gastrointestinalis vérzés, az erős menstruáció, a krónikus gyulladásos betegségek és a felszívódási zavarok kerülnek előtérbe.
A klinikai tünetek nem specifikusak, és az IDA gyakran tünetmentes marad. Fáradtság, gyengeség, szédülés és csökkent munkateljesítmény jelentkezhet; a csökkent oxigénszállítás és a perifériás hypoxia tachycardiához, dyspnoéhoz, fejfájáshoz, tinnitushoz vagy vertigóhoz vezethet. Jellemző fizikális jel a sápadtság, a cheilosis és a koilonychia.
A hemoglobin önmagában nem elég
A vasraktárak kiürülése megelőzi a haemoglobin csökkenését. A kezdeti, enyhe vashiányban alacsony ferritinszint jelzi a csökkent vasraktárakat. Ezt a vashiányos erythropoesis szakasza követi, amikor a szérumvas és a transzferrinszaturáció már csökken, de a haemoglobin még lehet normális. A kialakult IDA-ban a vasraktárak kimerülnek, a haematokrit- és haemoglobinérték csökken, a sejtek microcytássá és hypochrommá válnak.
A csontvelő-aspiráció Prussian blue festéssel a vashiány igazolásának arany standardja, de invazivitása, költsége és fájdalmassága miatt nem rutinvizsgálat. A szerzők a szérumferritint a legmegbízhatóbb, érzékeny, specifikus és nem invazív vizsgálatnak tekintik; 12 µg/l alatti érték vashiányra utal. Mivel a ferritin akutfázis-fehérje, gyulladásban és krónikus betegségben emelkedhet, ezért az értékeléshez transzferrinszaturációra és klinikai adatokra is szükség van. A haemoglobinmérés olcsósága és hozzáférhetősége miatt világszerte a leggyakrabban ajánlott szűrővizsgálat, de a vashiányt vasháztartási paraméterekkel szükséges megerősíteni. A vizsgálati panel része lehet a teljes vérkép, haematokrit, MCV, MCH, MCHC, reticulocytaszám, szérumvas, ferritin, TIBC, transzferrinszaturáció és hepcidin. A korai felismerés ezért a diagnosztikai stratégia alapvető része.
Vérvesztés, felszívódási zavar, társbetegség
Az IDA akkor jön létre, ha a vasbevitel és -felszívódás nem fedezi a szervezet szükségletét. Alacsony vasbevitel, csökkent felszívódás, a várandósság és szoptatás idején fokozódó igény, valamint krónikus vérvesztés egyaránt szerepet kaphat. Premenopausában a menstruációs vérvesztés a leggyakoribb ok; postmenopausában és felnőtt férfiakban elsősorban gastrointestinalis vérvesztésre kell gondolni. Bariátriai műtét, teljes vagy részleges gastrectomia után a károsodott felszívódás miatt szintén gyakori a vashiány. A Helicobacter pylori-fertőzés epidemiológiai vizsgálatokban pozitív kapcsolatot mutat az IDA-val, jóllehet a mechanizmus nem tisztázott. Horogféreg-fertőzés ugyancsak összefügg az alacsony haemoglobinszinttel, különösen alacsony és közepes jövedelmű országok várandósaiban.
Az IDA számos betegség kórlefolyását befolyásolhatja. Szívelégtelenségben rosszabb prognózissal társul. Gyulladásos bélbetegségben krónikus vérzés, elégtelen táplálkozás, felszívódási zavar és gyulladásos eredetű vasanyagcsere-zavar következménye lehet; az érintettek 16%-ában ambuláns, 68%-ában fekvőbeteg-ellátás során írták le. Előrehaladott krónikus vesebetegségben a csökkent erythropoetin-termelés, abszolút vagy funkcionális vashiány, gyulladás és csökkent felszívódás együttesen járulhat hozzá az anaemiához. Rheumatoid arthritisben a hepcidinszint emelkedése a vas macrophagokban történő visszatartását és funkcionális vashiányt okozhat.
Visszatérő, vaspótlásra rezisztens IDA esetén a pajzsmirigyműködés vizsgálata is indokolt lehet. A gastrointestinalis malignitások gyakoribbak IDA esetén: egy 122 000 felnőttet vizsgáló német kohorszban a colorectalis carcinoma 10 éves kockázatának hazard aránya 2,05 volt. Gyermekkorban az IDA a növekedési elmaradással, fokozott fertőzéshajlammal és kedvezőtlen neuropszichológiai következményekkel is összefügghet.
A kockázat az életkor szerint is változik. A korai újszülöttkor, a kisgyermekkor és különösen a serdülőkor, ezen belül a lányok serdülőkora a vashiány három kiemelt időszaka. E szakaszokban a gyors növekedéshez kapcsolódó igény és a rendelkezésre álló vas közötti egyensúly könnyen felborul. Csecsemőknél hat és tizenkét hónapos kor között az igény magas, miközben az elfogyasztható táplálék mennyisége kicsi; ezért a szerzők malária-endémiás területek kivételével univerzális vaspótlást említenek. Négy randomizált vizsgálat 2505, erőforráshiányos térségben élő gyermekének összesített elemzésében a heti vas-folsav pótlás 20%-kal mérsékelte az anaemia kockázatát, és a haemoglobin- valamint ferritinszintet is javította. Ez a napi kezeléshez nehezebben fenntartható adherencia esetén alternatív adagolási lehetőség.
A kezelés feltétele a hiány igazolása
Táplálkozással a klinikailag kialakult IDA vasraktárai önmagukban nem tölthetők fel. Jelentős társbetegség nélküli betegeknél az orális vaspótlás a legolcsóbb és leghatékonyabb megoldás; a szerzők ferroszulfátot vagy ferrofumarátot, napi 200 mg dózisban, általában három hónapig említenek. Az orális készítmények gastrointestinalis mellékhatásai azonban gyakoriak: a használók legfeljebb 60%-ánál jelentkezhetnek, és közel felük abbahagyhatja a kezelést. A ferroszulfát mellett leggyakrabban székrekedés, hányinger és hasmenés fordul elő. Randomizált vizsgálatban az azonos vasmennyiség kétnaponta adagolva kevesebb gastrointestinalis panaszt okozott, mint napi alkalmazásban.
Várandósság alatt a WHO szerint napi 30–60 mg elemi vas és 400 µg folsav alkalmazható; amennyiben a napi adag mellékhatást okoz, illetve a várandósok kevesebb mint 20%-a anaemiás, heti 120 mg vas és 2,8 mg folsav is javasolható. Intravénás vas adása akkor indokolt, ha a szájon át adott kezelés nem tolerálható, a beteg nem együttműködő, malabsorptio áll fenn vagy nincs megfelelő terápiás válasz. A parenterális kezelés előtt ferritinnel igazolni kell a hiányt. Az újabb intravénás készítmények, köztük a ferri-derizomaltóz és a ferri-karboximaltóz, nagyobb dózis gyorsabb beadását teszik lehetővé.
Gyulladásos bélbetegségben enyhe anaemia és inaktív vérzés esetén orális, középsúlyos–súlyos anaemia, aktív betegség, elégtelen felszívódás, intolerancia vagy eredménytelenség esetén intravénás vas előnyös. A megelőzés népegészségügyi eszközei a változatos étrend, a vaspótlás, a biofortifikáció és az élelmiszer-dúsítás. A vasban dúsított búzaliszt az anaemia előfordulását mintegy 27%-kal csökkentheti a nem dúsított liszthez képest. A szerzők szerint a beavatkozások tervezésekor a leginkább veszélyeztetett csoportokra és a társadalmi egyenlőtlenségekre kell összpontosítani.
Forrás: Ahmad et al. An updated review on iron deficiency anemia: from epidemiology to prevention and treatment. Journal of Blood Medicine. 2026;17. doi:10.2147/JBM.S612806.
Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.
