Autoimmun betegségek kockázata GLP-1RA-, DPP-4i- és SGLT2i-kezelés mellett diabéteszes betegeknél
2-es típusú diabetesben a DPP-4-gátlók alkalmazása a GLP-1-receptor-agonistákhoz és az SGLT2-gátlókhoz viszonyítva magasabb dermatomyositis- és bullosus pemphigoid-kockázattal társult. Ugyanakkor psoriasis és autoimmun thyreoiditis ritkábban fordult elő DPP-4-gátló-kezelés mellett; a GLP-1RA- és SGLT2-gátló-kezelések között nem mutatkozott szignifikáns különbség az autoimmun betegségek kockázatában.
A dipeptidil-peptidáz-4-gátlók (DPP-4i), a glukagonszerű peptid-1-receptor-agonisták (GLP-1RA) és a nátrium-glükóz kotranszporter-2-gátlók (SGLT2i) a 2-es típusú diabetes mellitus kezelésének széles körben alkalmazott gyógyszercsoportjai. Kardiovaszkuláris és renalis hatásaikról jelentős mennyiségű adat áll rendelkezésre, immunológiai biztonságosságuk összehasonlító megítélése azonban mindeddig hiányos maradt. Korábbi megfigyeléses vizsgálatok és esetsorozatok részben egymásnak ellentmondó, védő és kockázatnövelő összefüggéseket is felvetettek az autoimmun betegségekkel kapcsolatban.
Mahajan és munkatársai nagyszabású, emulált célvizsgálatokban elemezték, miként alakul a különböző antidiabetikum-csoportok mellett az újonnan kialakuló autoimmun betegségek kockázata. Az elemzés a TriNetX szövetségi elektronikus egészségügyi adatbázisának 152 egészségügyi szervezettől származó adataira épült.
Három gyógyszercsoport összevetése
A kutatók 2016 és 2023 között diagnosztizált, felnőtt 2-es típusú cukorbetegeket vontak be. Azok a betegek szerepelhettek az elemzésben, akik a diabetes diagnózisától számított egy éven belül kezdték meg valamelyik vizsgált szer – DPP-4-gátló, GLP-1-receptor-agonista vagy SGLT2-gátló – monoterápiáját.
Kizárták azokat, akiknél a kiinduláskor már autoimmun betegség szerepelt, immunszuppresszív kezelést kaptak, vagy a vizsgált készítmények közül korábban másik hatóanyagcsoportot is alkalmaztak. A kombinációs terápiák elhagyásának célja a gyógyszerváltásból és a vegyes expozícióból fakadó torzítás mérséklése volt.
A vizsgálat elsődleges végpontjai között a szisztémás és cutan lupus erythematosus, rheumatoid arthritis, psoriasis, arthritis psoriatica, sclerosis multiplex, gyulladásos bélbetegség, ANCA-asszociált vasculitis, óriássejtes arteritis, dermatomyositis, szisztémás sclerosis, coeliakia, autoimmun thyreoiditis, myasthenia gravis, pemphigus, bullosus pemphigoid, polymyositis és polymyalgia rheumatica hároméves incidenciája szerepelt.
DPP-4-gátló és GLP-1RA
A DPP-4-gátló versus GLP-1RA összehasonlításban mindkét csoportba 118 419, párosított beteg került. DPP-4-gátló alkalmazása mellett a psoriasis kockázata 21%-kal alacsonyabb volt, mint GLP-1RA-kezelés mellett (HR: 0,79; 95%-os CI: 0,70–0,85). Az arthritis psoriatica előfordulásának kockázata 35%-kal (HR: 0,65; 95%-os CI: 0,53–0,79), az autoimmun thyreoiditisé pedig 32%-kal volt alacsonyabb (HR: 0,68; 95%-os CI: 0,59–0,76).
Ezzel szemben a dermatomyositis kockázata több mint kétszeresnek bizonyult DPP-4-gátló mellett (HR: 2,18; 95%-os CI: 1,24–3,53). A bullosus pemphigoid kockázata szintén emelkedett volt: a hazard ratio 1,78-nak adódott (95%-os CI: 1,24–2,46).A többi vizsgált autoimmun kórkép – köztük a rheumatoid arthritis, a szisztémás lupus erythematosus, a sclerosis multiplex, a gyulladásos bélbetegség és az óriássejtes arteritis – esetében nem azonosítottak szignifikáns kockázatkülönbséget a két gyógyszercsoport között.
DPP-4-gátló és SGLT2-gátló
A DPP-4-gátlók és SGLT2-gátlók összevetése 102 810-102 810 párosított beteg adatait foglalta magában. A DPP-4-gátló-terápia az SGLT2-gátlóhoz képest alacsonyabb psoriasis-kockázattal társult (HR: 0,81; 95%-os CI: 0,70–0,91), valamint az autoimmun thyreoiditis kockázata is kisebbnek bizonyult (HR: 0,76; 95%-os CI: 0,63–0,90).
A DPP-4-gátlók mellett ugyanakkor a dermatomyositis kockázata megkétszereződött (HR: 2,03; 95%-os CI: 1,35–3,02). A bullosus pemphigoid esetében a kockázat több mint kétszeres volt (HR: 2,07; 95%-os CI: 1,34–3,05), míg az óriássejtes arteritis kockázata 83%-kal emelkedett (HR: 1,83; 95%-os CI: 1,31–2,65).A szerzők szerint a dermatomyositisre vonatkozó eredmény különösen figyelemre méltó, mivel ezt az összefüggést korábban nagy esetszámú epidemiológiai vizsgálatban nem írták le. Az észlelés mindkét DPP-4-gátlót alkalmazó összehasonlításban megjelent, ezért további vizsgálata indokolt.
GLP-1RA és SGLT2-gátló
A GLP-1RA- és SGLT2-gátló-kezelést összehasonlító elemzésben 105 869-105 869 párosított beteg vett részt. A vizsgált autoimmun betegségek egyikénél sem igazolódott statisztikailag szignifikáns kockázatkülönbség a két gyógyszercsoport között a többszörös összehasonlítások miatti korrekció után.
A Crohn-betegség esetében a GLP-1RA-kezeléshez 0,70-es HR társult az SGLT2-gátlóhoz képest, az óriássejtes arteritisnél pedig 1,38-as hazard ratio mutatkozott, ám egyik összefüggés sem maradt szignifikáns a statisztikai korrekciót követően.
E megfigyelés arra utal, hogy a GLP-1RA-k és SGLT2-gátlók esetleges immunmoduláló hatásai kevésbé kifejezettek lehetnek, mint a DPP-4-gátlókhoz kapcsolódó eltérések. A szerzők hangsúlyozzák: az eredmények relatív kockázatkülönbségeket jeleznek a gyógyszercsoportok között, nem pedig abszolút kockázatokat vagy ok-okozati kapcsolatot.
Az eredmények értelmezése
A bullosus pemphigoid magasabb kockázata és a psoriasis ritkább előfordulása DPP-4-gátlók mellett összhangban áll korábbi farmakovigilanciai megfigyelésekkel. Az autoimmun thyreoiditis alacsonyabb kockázata megfelelhet azoknak a mechanisztikus adatoknak, amelyek szerint a DPP-4 gátlása mérsékelheti a lymphocyták közvetítette gyulladásos faktorok termelődését a pajzsmirigyszövetben.
A szerzők azonban nem tulajdonítanak bizonyított patomechanisztikai jelentőséget ezeknek az összefüggéseknek. A vizsgálat megfigyeléses jellegéből adódóan fennmaradhat reziduális confounding, többek között az elhízással kapcsolatos tényezők, a diabetes súlyossága és időtartama, a társadalmi-gazdasági háttér, a biztosítási státusz, a dohányzás, valamint a gyógyszerválasztást befolyásoló klinikai körülmények miatt.További korlátot jelent, hogy az expozíciót és a kimeneteleket strukturált elektronikus egészségügyi adatok, nagyrészt ICD-10-kódok alapján azonosították, ami besorolási hibát eredményezhet. A ritka betegségek kis esetszáma, illetve az utánkövetési idő hossza egyes kórképek esetében korlátozhatta a statisztikai erőt is.
A vizsgálat a DPP-4-gátlókhoz kapcsolható, további megerősítést igénylő autoimmun biztonságossági jeleket azonosított. A megfigyelések elsősorban a bullosus pemphigoid, a dermatomyositis és az óriássejtes arteritis tekintetében indokolhatnak célzott mechanisztikus és prospektív kutatásokat.
Mahajan, A., Bates, D.W., Doria, A., Foer, D., LaChance, A.H. and Sparks, J.A. (2026), Autoimmune Disease Risk With GLP-1RA, DPP-4i, and SGLT2i Treatment in Patients With Diabetes. ACR Open Rheumatology, 8: e90046. https://doi.org/10.1002/acr2.90046
Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.
