A dexametazon hatásossága és biztonságossága placebóhoz képest súlyos influenzafertőzésben szenvedő betegeknél
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján egyre nagyobb érdeklődés övezi a szteroidok, különösen a dexametazon immunmoduláns szerepét súlyos fertőző betegségek, így az influenzafertőzés kezelésében is.
Bár a SARS-CoV-2 pandémia idején a dexametazon hatékonynak bizonyult oxigénigényes betegek túlélésének javításában, az influenzára vonatkozó evidenciák mindeddig ellentmondásosak voltak, és döntően megfigyeléses vizsgálatokon alapultak. Jelen tanulmány célja, hogy egy prospektív, randomizált, kontrollált vizsgálat keretében értékelje a dexametazon hatékonyságát és biztonságosságát kórházban kezelt influenzás betegek körében, és ezáltal hozzájáruljon a klinikai gyakorlatot támogató erősebb bizonyítékokhoz.
A FLUDEX vizsgálat egy Spanyolországban zajló, fázis III, kettős vak, multicentrikus klinikai vizsgálat, amelybe súlyos influenzafertőzés miatt kórházba került felnőtt betegeket vontak be. A beválasztott páciensek vagy 6 mg/nap dexametazon kezelésben vagy placebóban részesültek 7 napig, és mindkét csoport megkapta a standard antivirális terápiát orális oseltamivir formájában, amelyet a kezelőorvos döntése szerint 5-től 10 napig alkalmazhattak. A randomizálás 1:1 arányban történt, és minden beteg egységes kritériumok mentén, központi rendszeren keresztül került besorolásra.
A vizsgálat elsődleges végpontjaként a Hospital Recovery Scale (HRS) alapján értékelték a klinikai állapotot a kezelés 7. napján. Ez a skála egy objektív mérőeszköz, amelyet eredetileg influenzás betegek klinikai állapotának nyomon követésére fejlesztettek ki, de később COVID–19 vizsgálatokban is alkalmaztak. A HRS szerint azokat a betegeket tekintették klinikailag instabilnak, akik a hetedik napon legalább 3-as státuszban voltak, ami kiegészítő oxigénigényre utal, és súlyosabb állapotot tükröz. Az így meghatározott állapot tükrözi, hogy a páciens a kezelés ellenére még nem érte el a klinikai stabilitás szintjét.
A másodlagos végpontok között szerepelt többek között a klinikai stabilitásig eltelt idő, a teljes kórházi ápolási idő, valamint az intenzív osztályra kerülés, invazív vagy non-invazív lélegeztetés szükségessége, illetve a 10., 30. és 90. napos halálozási arányok. A vizsgálat további célja annak értékelése is, hogy milyen hatással van a szteroidkezelés a metabolikus paraméterekre, a beteg általános funkcionális állapotára – a Barthel index és a klinikai törékenységi skála (Clinical Frailty Scale) alapján – valamint a felső légúti mikrobiom összetételére és az influenzavírus szaporodásának kinetikájára. A gyulladásos biomarkerek szintjeit is vizsgálták, többek között a CRP-t, az IL-1 és IL-6 citokineket, valamint a fehérvérsejt- és limfocitaszámokat.
A vizsgálatban résztvevő 11 kórház Spanyolország öt tartományát fedte le, így a kutatás eredményei regionálisan is jól generalizálhatók. A betegbevonás és randomizálás egy egységes, internet-alapú rendszerben zajlott, amely biztosította az adatok konzisztenciáját és a protokoll pontos betartását. A kezelés során az adherenciát az adagolás dokumentálásával követték nyomon.
A várható terápiás hatás alapján a kutatók 10%-os abszolút csökkenést feltételeztek az oxigénigényes betegek arányában a dexametazon csoportban. Ez alapján a statisztikai szignifikanciaszintet 5%-ban, a statisztikai erőt 80%-ban meghatározva és 10%-os lemorzsolódási aránnyal kalkulálva összesen 486 beteg bevonását tervezték, egyenlő eloszlásban a két kezelési kar között.
Bár a kortikoszteroidok alkalmazása influenzafertőzés során jelenleg nem része a nemzetközi irányelveknek, és a múltbeli tanulmányok részben fokozott halálozási kockázatra utaltak, a kutatók szerint ez nagyrészt a magas dózisok, a hosszú alkalmazási idő és a nem megfelelő betegkiválasztás következménye lehetett. A FLUDEX vizsgálat alacsony dózisú, rövid távú dexametazon-kezelést alkalmaz, amely a COVID–19 elleni kezelési protokollban már hatékonynak bizonyult, és célja ennek biztonságos és célzott alkalmazásának vizsgálata influenzafertőzésben is. A vizsgálat tervezett következtetései – legyenek azok pozitívak vagy negatívak – jelentős mértékben hozzájárulhatnak a jövőbeni terápiás döntéshozatalhoz és irányelvek módosításához, különösen a súlyos influenzás esetek ellátásában.