A hospitalizációval, a klinikai lefolyással és a 90 napos mortalitással összefüggő kockázati tényezők RSV-fertőzésben szenvedő felnőtteknél

A respiratorikus syncytialis vírus (RSV) felnőttkori klinikai jelentősége egyre nyilvánvalóbb, különösen az idősek és a krónikus alapbetegségben szenvedők körében. A fertőzés egészséges felnőtteknél jellemzően enyhe, megfázásszerű panaszokat okoz, ugyanakkor több társbetegség fennállásakor pneumonia, légzési elégtelenség vagy gépi lélegeztetést igénylő állapot is kialakulhat.

A Respiratory Medicine folyóiratban közölt egycentrumos vizsgálatban azt értékelték, mely klinikai, demográfiai és ellátással összefüggő tényezők jelzik előre a kórházi felvételt, a súlyosabb klinikai lefolyást, illetve a 90 napon belüli összmortalitást RSV-fertőzött felnőttekben. A szerzők szerint a 65 éves vagy idősebb életkor valamennyi vizsgált kimenetel tekintetében következetesen kedvezőtlen prognosztikai tényezőnek bizonyult.

PCR-rel igazolt esetek elemzése

A retrospektív obszervációs kohorszba 340, legalább 18 éves beteg került be, akiknél 2023 októbere és 2024 szeptembere között, az albacetei egyetemi kórházban PCR-vizsgálattal igazolták az RSV-fertőzést. Az intézményben a sürgősségi osztályon akut légúti fertőzés tüneteivel jelentkező betegeknél rutinszerűen multiplex légúti panelt végeznek, amely RSV-re, influenzára és SARS-CoV-2-re is kiterjed.

A vizsgálat így nem foglalta magában az alapellátásban ellátott eseteket, kizárólag azokat a betegeket, akik a kórházi sürgősségi betegellátásba kerültek. Nem vonták be a 18 év alattiakat, a kulcsváltozók tekintetében hiányos dokumentációjú eseteket, illetve a nosocomialis fertőzésben szenvedőket.

Az elemzésben szereplő változók közé tartozott az életkor, a nem, az intézményi elhelyezés, az immunszuppresszió, a krónikus szív- és légzőszervi betegség, a diabetes mellitus, a krónikus vesebetegség, az elhízás, az aktív dohányzás, a vírus-koinfekció, valamint az influenza- és pneumococcus-oltási státusz. Az immunszuppresszió körébe hematológiai malignitás, kezelés alatt álló szolid tumor, szervtranszplantáció és immunszuppresszív kezelést igénylő autoimmun betegség tartozott.

Minden második beteg kórházi ellátásra szorult

A 340 beteg közül 172-en, vagyis a teljes kohorsz 50,6%-a igényelt kórházi felvételt. A 90 napos követés során 39 beteg halt meg, ami 11,5%-os összmortalitásnak felelt meg; valamennyi haláleset kórházi felvételt igénylő betegnél következett be.

Az egyváltozós elemzésben a kórházi felvétellel szignifikáns összefüggést mutatott a 65 év feletti életkor, az intézményi elhelyezés, az influenzaoltás, a krónikus szívbetegség és a diabetes mellitus. Az influenzaoltás és a kórházi ellátás közötti kapcsolatot azonban a végső többváltozós modellben nem értékelték, mert az oltottság erős kollinearitást mutatott az életkorral: az influenzaoltott betegek többsége idős volt, ezért a két változó együttes szerepeltetése torzította volna a becsléseket.

A kórházi felvétel független kockázati tényezői a következők voltak:

• Immunszuppresszió: esélyhányados (OR) 3,183; 95%-os konfidenciaintervallum (CI): 1,563–6,479.
• Diabetes mellitus: OR 2,810; 95% CI: 1,660–4,757.
• 65 éves vagy idősebb életkor: OR 2,693; 95% CI: 1,442–5,030.
• Intézményi elhelyezés: OR 2,087; 95% CI: 1,180–3,691.
• Krónikus szívbetegség: OR 1,791; 95% CI: 1,051–3,053.

Az eredmények alapján az immunszuppresszió mutatta a legerősebb önálló kapcsolatot a kórházi felvétellel. Figyelemre méltó, hogy ez a tényező az egyváltozós elemzésben még nem érte el a statisztikai szignifikanciát, a társuló tényezők figyelembevételével végzett elemzésben viszont egyértelmű független prediktorrá vált.

A súlyosabb kórlefolyás jelzői

A hierarchikus súlyossági elemzés szerint 168 beteg nem került kórházba, 133 beteg osztályos ellátást igényelt, három beteg intenzív osztályra került, és 36 betegnél halál következett be a 90 napos időablakban. A modell a klinikai rosszabbodás teljes spektrumát vizsgálta, nem csupán a kórházi felvétel vagy a halálozás bináris kimenetelét.

A súlyosság növekedésével négy tényező mutatott szignifikáns kapcsolatot: a legalább 65 éves életkor, a diabetes mellitus, az intézményi elhelyezés és az immunszuppresszió. A szerzők eredményei szerint ezek a jellemzők a kórházi felvételtől az intenzív osztályos kezelésig, illetve a halálozásig terjedő kedvezőtlen klinikai pálya valószínűségét is növelték.

A krónikus légzőszervi betegség, az elhízás, az aktív dohányzás, a vírus-koinfekció és a PCR-ciklusszám alapján becsült vírusterhelés nem bizonyult szignifikáns tényezőnek sem a kórházi felvétel, sem a súlyossági kategóriák szerinti elemzésben.

A 90 napos halálozás független prediktorai

A 90 napon belüli összmortalitás tekintetében két változó maradt független prediktor a többváltozós modellben. A 65 éves vagy idősebb életkor több mint ötszörösére emelte a halálozás esélyét (OR 5,592; 95% CI: 1,311–23,848), míg a krónikus vesebetegség több mint kétszeres kockázattal társult (OR 2,342; 95% CI: 1,010–5,432).

Az egyváltozós elemzésben az intézményi elhelyezés és a krónikus szívbetegség is összefüggött a 90 napos halálozással. A tíz napnál hosszabb kórházi tartózkodás ugyancsak erősen társult a halálozással, ezt a változót azonban a szerzők nem építették be a prediktív modellbe, mivel a kórházi felvételt követően alakul ki, ezért alkalmazása fordított oksági torzítást eredményezhetett volna.

A tanulmány egycentrumos és retrospektív felépítése korlátozza az eredmények általánosíthatóságát. A szerzők kiemelik azt is, hogy csak PCR-rel igazolt fertőzések kerültek az elemzésbe, így az enyhe vagy fel nem ismert esetek alulreprezentáltak lehetnek. Mindezek mellett a mikrobiológiailag megerősített esetek, a 340 fős minta és a többváltozós elemzések alapot adnak az azonosított kockázati profil értékeléséhez.

Forrás: Suárez Betancourt L, Nájera A, Gómez-Juárez Sango A és mtsai. Risk factors associated with hospital admission, clinical progression and 90-day mortality in adults with respiratory syncytial virus infection. Respiratory Medicine. 2026;257:108865. doi:10.1016/j.rmed.2026.108865.