Összefüggés az érrendszeri öregedés és a kardiovaszkuláris-renális-metabolikus szindróma között

Egy nagyszabású amerikai és kínai együttműködésen alapuló kutatás szerint az érfalak merevségének becsült mértéke – az ePWV – szoros összefüggést mutat a kardiovaszkuláris–vese–metabolikus (CKM) szindróma súlyosságával és a betegek túlélésével. Az új eredmények alapján az érfalak kora nem csupán biológiai kuriózum, hanem a korai halálozás és a többszervi károsodás egyik legpontosabb előrejelzője lehet.

A CKM-szindróma jelentősége és kihívásai

A kardiovaszkuláris–renális–metabolikus (CKM) szindróma a metabolikus rizikófaktorok, a krónikus vesebetegség és a szív-érrendszeri zavarok összefonódó kórképe. Az Amerikai Szív Társaság (AHA) 2023-as elnöki állásfoglalása szerint a CKM szindróma egy olyan szisztémás állapot, amelynek progressziója számos szervet érinthet – különösen a szívet és a vesét – és amely az egyik vezető oka a korai halálozásnak világszerte.

A megbízható, nem-invazív és széles körben alkalmazható markerek azonosítása kulcsfontosságú a CKM korai felismerésében és a szövődmények megelőzésében. Itt lép a képbe az ePWV (estimated Pulse Wave Velocity), azaz a becsült pulzushullám-terjedési sebesség, amely az érfalak merevségének közvetett mutatója.

Vaszkuláris öregedés: az ePWV szerepe

Az érrendszeri öregedés és az artériás merevség a kardiovaszkuláris megbetegedések egyik fő patofiziológiai tényezője. Az ePWV az életkor és a vérnyomás alapján kalkulált mérőszám, amely a nyaki–combverőér közötti tényleges pulzushullám-sebességet közelíti. A kutatás során az ePWV szoros összefüggést mutatott a CKM-szindróma különböző stádiumaival, valamint a túlélési esélyekkel.

A tanulmány 14.372 felnőtt amerikai résztvevő adatait vizsgálta a National Health and Nutrition Examination Survey (NHANES) alapján, 2005 és 2018 közötti időszakban. A vizsgálatot egy független, kínai betegpopuláción is validálták (n = 3 157), megerősítve az ePWV klinikai relevanciáját.

A kapcsolat jellege: ePWV és CKM-súlyosság

A logisztikus regressziós modellek és a restricted cubic spline (RCS) analízis eredményei szerint az ePWV értékek nemlineárisan, de egyértelműen pozitív összefüggést mutatnak a CKM-szindrómával. Ez különösen kifejezett volt a fiatal felnőttek körében (20–40 év), ahol a magas ePWV érték már korai stádiumban jelezte a kockázatot (P < 0,01).

Az ePWV emelkedése párhuzamosan halad a CKM előrehaladásával:

• Stage 1 (enyhe): 7,27 m/s

• Stage 2: 7,80 m/s

• Stage 3 (preklinikai CVD): 8,35 m/s

• Stage 4 (klinikai CVD): 8,81 m/s

A kínai betegcsoportban 8,52 m/s érték volt a küszöb, ami statisztikailag szignifikáns és konzisztens az amerikai adatokkal.

Halálozás és prognózis: ePWV mint prediktor

A Kaplan–Meier túlélési görbék és a Cox regressziós modellek alapján a magasabb ePWV szignifikánsan alacsonyabb túléléssel járt. Az ePWV minden egyes egységgel történő növekedése:

• 15%-kal növelte a szív- és érrendszeri halálozás (HR = 1,15),

• 10%-kal az összhalálozás kockázatát a teljesen igazított modellben (P < 0,01).

A negyedik kvartilisbe tartozó résztvevők 5,91-szer nagyobb kockázatnak voltak kitéve kardiovaszkuláris halálozás tekintetében, mint az első kvartilisbe esők.

Anyagcsere-mediáció: TyG index szerepe

A triglicerid-glükóz index (TyG) 25,23%-ban mediálta az ePWV és a CKM kapcsolatát, vagyis az inzulinrezisztencia metabolikus útjai meghatározó szerepet játszanak az érfali merevség és a CKM kialakulása között. Ez megerősíti, hogy a CKM nem pusztán strukturális, hanem mélyen metabolikus természetű is.

Klinikai jelentőség és jövőbeli irányok

A tanulmány alapján az ePWV:

• Nem invazív, könnyen kalkulálható biomarker.

• Képes felismerni a CKM-szindróma korai stádiumát, különösen fiatal felnőttek esetében.

• Alkalmas lehet populációs szűrésre, különösen magas rizikójú csoportokban (pl. dohányosok, obez betegek, hypertoniások).

• Beépíthető lehet a CKM staging rendszerébe kockázatstratifikációs céllal.

Korlátok és megfontolások

A szerzők hangsúlyozták, hogy bár az ePWV prediktív értéke kiemelkedő, néhány tényezőt érdemes figyelembe venni:

• Az ePWV nem teljesen helyettesíti a direkt mért pulzushullám-sebességet.

• Az adatok főként amerikai és kínai populációból származnak, így globális extrapolációhoz további kutatások szükségesek.

• Az NHANES adatbázis megfigyeléses jellege miatt kauzális következtetések nem vonhatók le minden esetben.

Összegzés

Az ePWV ígéretes biomarkerként emelkedik ki a kardiovaszkuláris–renális–metabolikus szindróma diagnosztikájában és prognózisában. Az eredmények megerősítik, hogy az érfalak „biológiai életkora” jelentős szerepet játszik a krónikus betegségek alakulásában, és akár új alapokra helyezheti a CKM-szűrési és kezelési stratégiákat.