Gyermekkori hipertónia világszinten: közel kétszeresére nőtt a prevalencia két évtized alatt

A vizsgálat célja és módszertana

A szerzők célja az volt, hogy a gyermekkori hipertónia globális prevalenciájára vonatkozó, naprakész, egységesített becslést adjanak, külön-külön értékelve a kizárólag rendelői (in-office), illetve a rendelői és a rendelőn kívüli (out-of-office) mérések kombinációján alapuló diagnosztikai megközelítéseket. A PubMed, Embase és MEDLINE adatbázisokban 2000. január 1. és 2025. április 19. között publikált, 19 éves vagy annál fiatalabb általános gyermekpopulációból származó, populációalapú vizsgálatokat kerestek, amelyeket korábbi szisztematikus áttekintések és kézi hivatkozás-keresés során azonosított közleményekkel egészítettek ki.

Két független bíráló szűrte a talált rekordokat, gyűjtötte ki a vizsgálatszintű adatokat, és értékelte a torzítás kockázatát, valamennyi bevont cikk legalább 5 pontos minőségi értékelést kapott. Random hatású metaanalízist alkalmaztak a kombinált prevalenciabecslések meghatározására, valamint alcsoport-analízist végeztek életkor, nem, településtípus (városi/vidéki), mérőeszköz, vizsgálati időszak, BMI-kategória, illetve WHO- és Világbank-régiók szerint. Metaregressziós elemzéssel vizsgálták az életkor- és nemspecifikus prevalenciát, illetve az időbeli trendeket; a PROSPERO-regisztrációs szám: CRD420251057655.

Populáció és diagnosztikai megközelítések

Összesen 11 703 rekordot azonosítottak az adatbázis-keresések során, amelyeket 87, más áttekintésekből vagy kézi hivatkozás-kereséssel nyert cikkel egészítettek ki, végül 96 cikk felelt meg a beválasztási kritériumoknak. A kizárólag rendelői vérnyomásmérésen alapuló diagnosztikai megközelítés (in-office) esetén 83 cikkben összesen 443 914 gyermek és serdülő adatai álltak rendelkezésre 21 országból. A kombinált (in-office + out-of-office) megközelítés esetében 15 cikk 12 597 résztvevőt foglalt magában, kilenc országból.

A primer kimenetel az ismételt, rendelői körülmények között, legalább három külön alkalommal végzett vérnyomásmérésen alapuló hipertóniaprevalencia volt, illetve egy másik, a rendelői és a rendelőn kívüli méréseket egyaránt figyelembe vevő kombinált diagnosztikai stratégia szerinti prevalencia. A kombinált megközelítésen belül külön kiemelték a tartós (sustained) hipertónia kategóriáját, amelyet legalább öt cikk szolgáltatott kellően részletes adatokkal.

Globális prevalencia: 4–7% közötti tartomány

Az in-office megközelítés alapján, 81 vizsgálat adatait felhasználva, a kombinált előfordulási gyakoriság 4,28% volt (95% CI 3,71–4,90), ami azt jelenti, hogy nagyjából minden huszonötödik gyermek vagy serdülő hipertóniás az ismételt rendelői vérnyomásmérések alapján. Ezzel szemben a rendelői és rendelőn kívüli vérnyomásmérések kombinációján alapuló megközelítésnél a tartós hipertónia kombinált prevalenciája 6,67% volt (95% CI 1,66–14,53) az öt, ilyen bontásban elemezhető cikk alapján.

A két diagnosztikai stratégia közötti eltérés arra utal, hogy a gyermekkori hipertónia prevalenciájának becslése nagymértékben függ a választott mérési és definíciós kritériumoktól. A kombinált, rendelőn belüli és azon kívüli méréseket is magában foglaló megközelítés a tartósan fennálló emelkedett vérnyomás azonosítására alkalmasabb lehet, ugyanakkor a rendelkezésre álló vizsgálatok száma ebben a kategóriában lényegesen kisebb.

Életkor, nem és időbeli trendek

Az életkor szerinti elemzés alapján a hipertónia prevalenciája a gyermekkor előrehaladtával emelkedik, 14 éves korban éri el a csúcsot, majd ezt követően valamelyest csökken. A serdülőkori csúcspont feltehetően több, egymással összefüggő tényező – köztük a testösszetétel-változás, az életmódbeli kockázati tényezők halmozódása és a pubertás élettani hatásai – eredőjeként jelenik meg, bár ezek részletes feltárása nem képezte a metaanalízis tárgyát.

Az időbeli trendek elemzése szerint 2000 és 2020 között a gyermekkori hipertónia prevalenciája közel a duplájára emelkedett mindkét nemben. Fiúk esetében 3,40%-ról (95% CI 2,14–5,34) 6,53%-ra (4,17–10,07), míg lányoknál 3,02%-ról (1,90–4,75) 5,82%-ra (3,71–9,01) nőtt az in-office mérésen alapuló hipertónia prevalenciája a vizsgált időszakban.

Regionális különbségek és alcsoportok

A szerzők WHO- és Világbank-régiók szerinti alcsoport-analízist is végeztek, valamint vizsgálták a városi és vidéki környezet, a használt mérőeszközök, a vizsgálati időszak és a BMI-kategóriák szerepét, de az absztrakt szintjén csak annyit jeleznek, hogy a prevalencia jelentős földrajzi és metodikai variabilitást mutat. Mindez arra utal, hogy a gyermekkori hipertónia terhe régiónként, társadalmi-gazdasági fejlettség és életmódbeli mintázatok szerint eltérő lehet, ugyanakkor a rendelkezésre álló adatok heterogenitása korlátozza a direkt összehasonlíthatóságot.

A BMI-kategóriák és egyéb klinikai alcsoportok részletes eredményeit a közlemény teljes szövege tartalmazza, de már az összefoglaló szintjén is nyilvánvaló, hogy a túlsúly és az elhízás terjedésével párhuzamosan a hipertóniás esetek száma a gyermek- és serdülőkorban is emelkedik. A városi-vidéki különbségek, illetve az egyes régiók közötti eltérések szintén a környezeti és életmódbeli faktorok meghatározó szerepére utalnak.

Diagnosztikai kritériumok harmonizálásának szükségessége

A szerzők értelmezése szerint a gyermekkori hipertónia ma már a globális gyermekpopuláció jelentős és növekvő hányadát érinti, ugyanakkor a kimutatott prevalencia nagymértékben függ attól, hogy milyen mérési körülmények és diagnosztikai kritériumok alapján történik az állapot azonosítása. A rendelői és a kombinált (rendelői + rendelőn kívüli) megközelítés közötti különbségek rámutatnak arra, hogy az eltérő definíciók, mérési protokollok és eszközök jelentősen torzíthatják az összehasonlíthatóságot az egyes vizsgálatok és régiók között.

A tanulmány ezért a gyermekkori hipertónia kutatásában egységesített, nemzetközileg elfogadott diagnosztikai kritériumok bevezetését sürgeti, amelyek lehetővé tennék a prevalencia-idősorok megbízható nyomon követését, valamint a régiók közötti reális összehasonlítást. Az egységes definíciók hiánya jelenleg megnehezíti annak megítélését is, hogy a különböző beavatkozások és népegészségügyi stratégiák milyen mértékben képesek mérsékelni a gyermekkori hipertónia terhét világszinten.

Finanszírozás

A kutatást a National Natural Science Foundation of China támogatta, ami a szerzők szerint hozzájárult a nagyszámú, különböző régiókból származó populációalapú vizsgálat szisztematikus összegyűjtéséhez és meta-analitikus feldolgozásához.

Zhou J, Shan S, Wu J, et al. Global prevalence of hypertension among children and adolescents aged 19 years or younger: an updated systematic review and meta-analysis. Lancet Child Adolesc Health. 2025 Nov 12. doi: 10.1016/S2352-4642(25)00281-0.