A vérnyomás alakulása és az azt befolyásoló tényezők menopauza során: longitudinális kohorszvizsgálat
Kínai nők hosszú távú követésén alapuló kohorszvizsgálat szerint a menopauza körüli időszakban a szisztolés vérnyomás és a középvérnyomás jellemzően emelkedő, a diasztolés vérnyomás pedig inkább csökkenő mintázatot követ, de az egyéni pályák markánsan eltérnek. A kedvezőtlenebb vérnyomás-alakulással szoros összefüggést mutatott a magasabb BMI és a nagyobb derékkörfogat, míg az ösztradiol időbeli csökkenése elsősorban a magas vérnyomáspályájú csoportban társult magasabb értékekhez.
Vizsgálati háttér
A menopauzális átmenet a női kardiometabolikus kockázat szempontjából kitüntetett időablak, ugyanakkor a vérnyomás változásának mintázata nem egységes, és a kínai populációra vonatkozó hosszú távú adatok eddig korlátozottan álltak rendelkezésre. A most közölt elemzés célja ezért az volt, hogy azonosítsa a szisztolés vérnyomás (SBP), a diasztolés vérnyomás (DBP) és a középvérnyomás (MAP) menopauzán átívelő pályáit, valamint feltárja az ezeket befolyásoló tényezőket.
A vizsgálat a PALM kohorsz adataira épült, amely a Peking Union Medical College Hospital közösségi alapú, prospektív utánkövetéses vizsgálata. Az elemzésbe 526 olyan nő került be, akiknél legalább három érvényes vérnyomásmérés állt rendelkezésre; összesen 4759 mérésből dolgoztak, a medián követési idő 11,5 év volt.
Módszertani keret
A szerzők a vérnyomásváltozásokat a végső menstruáció időpontjához igazítva elemezték, így a menopauza körüli dinamikát nem pusztán életkor, hanem reproduktív átmenet mentén vizsgálták. A pályák azonosítására csoportalapú trajektóriamodellezést alkalmaztak, külön az SBP-re, a DBP-re és a MAP-ra.
A befolyásoló tényezők között a testtömegindexet, a derékkörfogatot, az FSH- és ösztradiolszinteket vizsgálták. A regressziós és vegyes hatású modellek az alapéletkor, az iskolázottság, a dohányzás, illetve az időben változó antihipertenzív kezelés figyelembevételével becsülték a kapcsolatokat.
Három eltérő vérnyomáspálya
Mindhárom vérnyomásparaméter esetében három elkülönülő pályát azonosítottak. Az SBP esetében a magas csoportban a menopauza előtt kifejezettebb emelkedés látszott, amely a menopauza után mérsékeltebb ütemben folytatódott; a közepes csoport fokozatos, lineáris növekedést mutatott, míg az alacsony csoportban kezdeti csökkenést követően stabilizálódás, majd posztmenopauzában lassú emelkedés jelent meg.
A DBP alakulása ettől eltért: összességében valamennyi csoportban csökkenő tendencia volt megfigyelhető. A magas csoportban a menopauza előtt enyhe emelkedés, majd fokozatos csökkenés jelent meg, a közepes csoport viszonylag stabil maradt, az alacsony csoport pedig a menopauza előtt gyorsabb, utána lassabb csökkenést mutatott.
A MAP pályái részben az SBP mintázatához hasonlítottak. A magas csoportban gyors premenopauzális emelkedést, majd posztmenopauzában viszonylagos stabilitást észleltek, míg az alacsony csoportban csökkenés után stabilizálódás következett be.
A testösszetétel szerepe
A kedvezőtlenebb vérnyomáspályákhoz következetesen a magasabb testtömeg és a centrális obesitas társult. Az SBP esetében a túlsúly 3,09-szeres, az elhízás 5,75-szörös, a centrális obesitas pedig 2,93-szoros eséllyel társult a magas trajektóriacsoporthoz az alacsonyhoz képest; hasonló összefüggések mutatkoztak a DBP és a MAP esetében is.
A dinamikus elemzések ezt tovább erősítették. A BMI időbeli növekedése minden vérnyomáspályában pozitív kapcsolatban állt a vérnyomás emelkedésével, és azoknál, akik a magas vérnyomáspályába tartoztak, a BMI már a menopauza előtt gyorsabban emelkedett, mint a másik két csoportban.
A szerzők külön BMI-trajektóriákat is képeztek, és itt is ugyanaz a kép rajzolódott ki: a magas BMI-pályájú csoportban az SBP, a DBP és a MAP végig kedvezőtlenebbül alakult, mint a közepes vagy alacsony BMI-trajektóriájú nőknél. A BMI és a derékkörfogat között negatív interakciót is észleltek, vagyis a BMI vérnyomásra gyakorolt többlethatása magasabb derékkörfogat mellett mérséklődött, de ez nem gyengíti a két antropometriai mutató összkockázati jelentőségét.
Hormonális összefüggések és korlátok
Az ösztradiol és a vérnyomás kapcsolata nem a kiindulási értékek, hanem inkább az időbeli változások szintjén mutatkozott meg. A vegyes modellekben az alacsonyabb időfüggő E2-szint a magas csoportban magasabb SBP-, DBP- és MAP-értékekkel társult; ezzel szemben a kiindulási E2 nem jelezte előre a trajektóriacsoportba kerülést.
Az FSH esetében más mintázat látszott. A magasabb kiindulási log-FSH kisebb valószínűséggel társult a magas vérnyomáspályába kerüléssel, ugyanakkor az időben változó FSH nem mutatott szignifikáns kapcsolatot a vérnyomásváltozással, és az FSH–E2 interakció sem bizonyult jelentősnek.
A menopauza életkora nem befolyásolta érdemben a vérnyomáspályákat ebben az elemzésben. A szerzők ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a vizsgálat obszervációs jellegű, egycentrumos, és csak olyan nőket foglalt magában, akiknél legalább három vérnyomásmérés történt, ezért szelekciós torzítás sem zárható ki; továbbá a fizikai aktivitás és a lipidparaméterek nem kerültek be a fő modellekbe.
A premenopauzában bevont alcsoporton végzett szenzitivitási elemzés lényegében megerősítette az eredményeket. Ez arra utal, hogy a vérnyomás heterogén, de jól körülírható alakulása, valamint a BMI és a derékkörfogat meghatározó szerepe a menopauzális átmenet egyik stabil jelensége lehet ebben a kohorszban.
Yang X, Liu G, Huang F és mtsai. Trajectories of blood pressure and influencing factors across menopause: A longitudinal cohort study. American Journal of Preventive Cardiology. 2026; doi: 10.1016/j.ajpc.2026.101599.
