A hosszú COVID hátterében gyulladáskeltő és immunkimerülést elősegítő útvonalak aktiválódása áll
A hosszú COVID patogenezisének jelenlegi hipotézisei közé tartozik a perzisztáló vírusfertőzés, a szövetkárosodás, az autoimmunitás, az endokrin elégtelenség, az immunrendszeri diszfunkció és a komplementaktiváció.
Egy több mint 140 résztvevő vérmintáit elemző tanulmányban a Dan H. Barouch, MD, Ph.D. és kollégái vezette tudósok nyomon követték az immunológiai és gyulladásos válaszokat azoknál a betegeknél, akiknél hosszú COVID-19 alakult ki, összehasonlítva azokkal a betegekkel, akik teljesen felépültek a COVID-19-ből.
A csapat kulcsfontosságú különbségeket talált azoknál a betegeknél, akiknél hosszú COVID-19 alakult ki, és akiknél akut COVID-19 után is tartós krónikus gyulladás jelei mutatkoztak. A Nature Immunology című folyóiratban megjelent eredmények új kezelési stratégiák előtt nyitják meg az utat a hosszú COVID-19-ben szenvedők számára.
„Jelenleg nincs specifikus kezelés a hosszú COVID-ra, amely emberek millióit érinti, és a legtöbb klinikai vizsgálat eddig a vírusellenes szerek tesztelésére összpontosított, hogy eliminálják a potenciálisan reziduális vírust” – mondta Barouch, a BIDMC Virológiai és Oltóanyag-kutató Központjának igazgatója.
„Ezzel szemben a mi eredményeink azt mutatják, hogy a hosszú COVID-19-et a krónikus gyulladásos útvonalak tartós aktiválása jellemzi, ami új potenciális terápiás célpontokat határoz meg."
A kutatók átfogó megközelítést alkalmaztak, integrálva az immunválaszokra, a vírusmarkerekre, a génexpresszióra (transzkriptomika) és a plazmafehérjékre (proteomika) vonatkozó adatokat, hogy részletes profilt dolgozzanak ki az immunrendszer a hosszú COVID alatti jellemzőiről.
Ez a „multiomikus” technika lehetővé tette a kutatók számára, hogy összehasonlítsák a hosszú COVID-dal élő betegek immun- és gyulladásos válaszait a SARS-CoV-2-vel soha nem fertőzött, az akut fertőzésen átesett és a teljesen felépült egyének válaszaival.
A csapat két betegcsoportot vizsgált, az egyik csoportot 2020 és 2021 között, a másikat pedig 2023 és 2024 között. A vérmintákat a kezdeti COVID-19 fertőzés után három-hat hónappal, majd a kezdeti fertőzés után több mint hat hónappal elemezték.
Főbb eredmények és jövőbeli irányok
Az elemzés egyértelmű különbségeket tárt fel a specifikus jelátviteli útvonalakban, amelyek a hosszú COVID-19 jellemzőinek tűnnek. A hosszú COVID-19-ben szenvedő betegek krónikus gyulladás, immunrendszer-kimerülés és a sejtek anyagcseréjének zavarai jeleit mutatták, amelyeket a COVID-19-ből teljesen felépült betegeknél nem tapasztaltak.
Azok, akiknek az immunrendszere a fertőzés kezdetén a legnagyobb mértékű gyulladást mutatta, később nagyobb valószínűséggel szembesültek elhúzódó tünetekkel is, ami arra utal, hogy a szervezet korai küzdelme a vírussal bizonyos esetekben hosszú COVID-19 kialakulásához vezethet.
„A multiomikai adatok integrálása egységes képet adott nekünk a hosszú COVID-19 immunológiai tájképéről, lehetővé téve számunkra a terápiásan célzott kulcsfontosságú útvonalak azonosítását” – mondta Dr. Malika Aid. „Ez az adatok és a klinikai intézkedések közötti híd elengedhetetlen a betegellátás fejlesztéséhez.”
A kutatók továbbá azonosítottak olyan specifikus immun- és gyulladásos fehérjéket és molekuláris jellemzőket, amelyek potenciális célpontként szolgálhatnak a krónikus gyulladás csillapítását és az egészséges immunfunkció helyreállítását célzó terápiák számára.
A csapat elindította egy, atópiás dermatitisz kezelésére jóváhagyott gyógyszer – a JAK1-gátló abrocitinib (NCT06597396) – 2a. fázisú klinikai vizsgálatát, hogy értékelje a vizsgálatban azonosított egyik legfontosabb útvonal célzásának terápiás hatékonyságát.
Aid, M., Boero-Teyssier, V., McMahan, K. et al. Long COVID involves activation of proinflammatory and immune exhaustion pathways. Nat Immunol (2025). https://doi.org/10.1038/s41590-025-02353-x
