Egy új kutatás szerint a vörösvértestek szétesése, nem pedig véralvadás okozza az érelzáródást koronavírus-fertőzésben

A Sydney-i Egyetem kutatócsoportja a COVID-19-ben kialakuló mikrovaszkuláris elzáródás elsődleges mozgatórugójaként azonosította a vörösvértestek ruptúráját az elhaló endothelszakaszokon a fibrin- és vérlemezkerögök feltételezett szerepével szemben.

A COVID-19 világjárvány alatt jelentek meg a súlyos érkárosodásokról szóló esetek, amelyek hirtelen szervleállással és hónapokig tartó tartós tünetekkel jártak. Az érintett betegek szövetmintái kiterjedt endothelkárosodást mutattak a tüdő, a szív, a vese és a máj érrendszerében.

A trombózis standard modelljei, azaz a fibrin és vérlemezkék által képzett mikrovaszkuláris vérrögök képződése alapján nehezen volt megmagyarázható a kapilláris diszfunkció mértéke. Az antikoaguláns terápiák csak szerény előnyöket mutattak, ami felveti annak a lehetőségét, hogy a COVID-19 mikroangiopátia más mechanizmust követ.

A képalkotó vizsgálatok az endothel felszíni markereinek és a sejtek integritásának széles körű elvesztését mutatták ki. A sejthalál leggyakrabban a súlyos szövetkárosodásban szenvedő szervekben, különösen a szívben, a májban és a vesékben jelent meg. Az erek akár 50%-ánál is mutatkoztak endothel leválás jelei.

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az endoteliális nekroptózis egy olyan kaszkádot indít el, amelyben a komplement aktivációja szétszakítja a közeli vörösvértesteket.

A szétesett sejtekből származó töredékek fizikai tömítést képeznek a sérült érfalakon, megakadályozva az intersticiális vérzést olyan körülmények között, amikor a vérlemezkék és a fibrin károsodott. Amikor azonban ez a válasz eltúlzott, ugyanaz az anyag obstruktív aggregátumok formájában halmozódik fel, amelyek elzárják a véráramlást.

Az eredmények arra utalnak, hogy a nekroptózis és a komplement együttesen egy vörösvértest-alapú mikrovaszkuláris szabályozási mechanizmust alkot, amely a klasszikus véralvadási útvonalaktól függetlenül működik. Az MLKL vagy a komplement gátlása csökkentette az érrendszeri elzáródást és javította a szöveti perfúziót, ugyanakkor növelte a vérzés kockázatát is.

A vérlemezkék által kiváltott trombózistól eltérő folyamat azonosításával a tanulmány magyarázatot adhat arra, hogy az antikoagulánsok miért nem tudják gyakran helyreállítani a mikrovaszkuláris áramlást COVID-19 esetén. A lehetséges terápiás megközelítések közé tartozhat a nekroptózis blokkolása, a terminális komplement gátlása vagy a szabad hem megkötése – bár a szerzők megjegyzik, hogy e rendszer megzavarása a védőfunkcióját is károsíthatja.

„Ennek a hemolitikus folyamatnak a terápiás megcélzása csökkentheti a mikrovaszkuláris elzáródást COVID-19-ben és más, szervi ischaemiával összefüggő súlyos betegségekben.”

Mike C. L. Wu et al, Ischaemic endothelial necroptosis induces haemolysis and COVID-19 angiopathy, Nature (2025). DOI: 10.1038/s41586-025-09076-x