Három tudós kapta az orvosi Nobel-díjat a perifériás immuntolerancia kutatásáért
Mary E. Brunkow, Fred Ramsdell és Shimon Sakaguchi hétfőn elnyerték az orvosi Nobel-díjat a perifériás immuntoleranciával kapcsolatos felfedezéseikért.
A perifériás immuntolerancia az egyik módja annak, hogy a szervezet segítsen megakadályozni, hogy az immunrendszer kicsúszjon a kezéből, és a saját szöveteit támadja meg a külföldi betolakodók helyett.
A díj a 2025-ös Nobel-díjak első bejelentése, amelyet egy testület hirdetett ki a stockholmi Karolinska Intézetben.
„Felfedezéseik döntő fontosságúak voltak az immunrendszer működésének megértésében, és abban, hogy miért nem alakul ki mindannyiunknál súlyos autoimmun betegség” – mondja Olle Kämpe, a Nobel-bizottság elnöke.
Sok kutató meg volt győződve arról, hogy az immuntolerancia csak a potenciálisan káros immunsejtek csecsemőmirigyben történő eliminációjának köszönhetően alakul ki egy központi toleranciának nevezett folyamaton keresztül. Sakaguchi kimutatta, hogy az immunrendszer összetettebb, és felfedezett egy korábban ismeretlen immunsejt-osztályt, amely megvédi a szervezetet az autoimmun betegségektől.
Mary Brunkow és Fred Ramsdell 2001-ben tették meg a másik kulcsfontosságú felfedezést, amikor magyarázatot adtak arra, hogy egy adott egértörzs miért különösen fogékony az autoimmun betegségekre. Felfedezték, hogy az egereknél mutáció van egy génben, amelyet Foxp3-nak neveztek el. Azt is kimutatták, hogy a gén emberi megfelelőjében bekövetkező mutációk egy súlyos autoimmun betegséget, az IPEX-et okozzák.
Két évvel később Shimon Sakaguchinak sikerült összekapcsolnia ezeket a felfedezéseket. Bebizonyította, hogy a Foxp3 gén szabályozza az általa 1995-ben azonosított sejtek fejlődését. Ezek a sejtek, amelyeket ma szabályozó T-sejteknek nevezünk, más immunsejteket figyelnek, és biztosítják, hogy immunrendszerünk tolerálja a saját szöveteinket.
A díjazottak felfedezései elindították a perifériás tolerancia kutatásának területét, ösztönözve a rák és az autoimmun betegségek orvosi kezeléseinek fejlesztését. Ez akár sikeresebb transzplantációkhoz is vezethet. Ezen kezelések közül több jelenleg klinikai vizsgálatok alatt áll.
