Minden emberben van egy ''halálóra'', ami megmutatja, mikor hal meg

A Kelet-Angliai Egyetem kutatói a kromoszómák végén található kis DNS-sapkák, az úgynevezett telomérák hosszát vizsgálták egy kis szigeten élő, 320 egyedet számláló Seychelles-szigeteki poszátapopulációban. A Molecular Ecology folyóiratban megjelent tanulmányukban leírják, hogy az egyedek igen jelentős mértékben különböznek abban a tekintetben, hogy milyen gyorsan rövidülnek a teloméráik. Azt a - korábban már feltárt - összefüggést is megerősítették, hogy a rövidebb telomérák bármely korban a halál fokozott kockázatával járnak együtt. A telomérák hossza jobb jelzője a jövőben várható élettartamnak, mint a tényleges életkor, és ennek következtében az úgynevezett biológiai életkort mutatja.

A 20 éves kutatási program az első, amelyben egy vad populáció egyedeinek teljes élettartama alatt mérik a telomérák hosszát. A telomérák a cipőfűzők műanyag végeihez hasonlóan zárják le a kromoszómák végét, megvédve a végekhez közeli géneket a degenerációtól. Idővel azonban ezek a védősapkák letöredeznek és megrövidülnek. Egy kritikus hossz (rövidség) elérésekor a sejtek működése leáll.

"Ez a mechanizmus azért alakult ki az evolúció folyamán, hogy megakadályozza a szabályozatlan - rákos - sejtosztódást. A dolog árnyoldala azonban, hogy amint ezek a zombi sejtek fokozatosan felhalmozódnak a szervekben, azok degenerációjához - öregedéséhez - vezetnek az ezzel járó egészségügyi problémákkal, és végül bekövetkezik a halál" - mondta David S. Richardson, a kutatások vezetője. "A telomérák védenek bennünket a ráktól, de jelentős részben hozzájárulnak öregedésünkhöz.  "Korábban azt gondolták, hogy a telomérák egyenletes ütemben rövidülnek az egyénekben, és a telomérák hossza egyfajta belső óraként méri az élőlény kronológiai korát. A kutatók azonban megállapították, hogy bár a telomérák hossza csökken az életkorral, e csökkenés üteme eltérő az azonos korú egyedeknél. Ennek oka, hogy az egyes egyedek eltérő mértékű biológia stressznek vannak kitéve életük folyamán.