Szűkül a vérnyomáscél, bővül az eszköztár: a hipertónia ellátásának új irányai

A 30–79 éves korosztályban világszerte nagyjából 1,4 milliárd embert érint a magas vérnyomás, a prevalencia 33%. A szerzők szerint a felismerés, a kezelés és a kontroll aránya alacsony, a betegek mintegy kétharmada pedig az alacsony és közepes jövedelmű országokban él, ahol a kontrollráta általában 20% alatt marad. A hipertónia a kardiovaszkuláris megbetegedések és halálozás körülbelül felének hátterében áll, évente több mint 10 millió halálesetért felelős.

Eltérő küszöbök, közös elv

A 2025-ös AHA/ACC-irányelv a ≥130/80 Hgmm rendelői vérnyomást tekinti hipertóniának. Az európai 2023/2024-es ajánlások és a WHO viszont a hagyományos, ≥140/90 Hgmm határnál maradtak. Az amerikai szemlélet az intenzív kezelés kedvező hatását hangsúlyozza a major kardiovaszkuláris események és a mortalitás szempontjából. Az európai a kezeléssel összefüggő nemkívánatos események, így a syncope, az elektrolitzavarok és az akut vesekárosodás kockázatát emeli ki. A jól tolerálő, nagy kockázatú betegeknél a <130/80 Hgmm, a törékeny vagy sok krónikus betegségben szenvedő személyeknél a <140/90 Hgmm cél javasolt, elkerülve a célszervi hypoperfusio okozta J-görbe jelenséget.

A modern ellátás középpontjában a teljes kardiovaszkuláris kockázat áll. Három szempontot kell együtt mérlegelni: a vérnyomásszintet, a kockázati tényezők számát és súlyosságát (életkor, dohányzás, elhízás, dyslipidaemia, diabetes), valamint a hipertónia okozta célszervkárosodást, például a balkamra-hypertrophiát, a proteinuriát vagy az atherosclerosist.

Hagyományos alapok

A patomechanizmus középpontjában a renin–angiotenzin–aldoszteron rendszer (RAAS) és a szimpatikus idegrendszer túlműködése áll, ehhez endotheldiszfunkció, oxidatív stressz, sóérzékenység, a bélmikrobiom változásai és genetikai hajlam társulnak. Az ellátás első pillére az életmód: nátriumszegény, DASH-típusú étrend, káliumban gazdag táplálkozás, testsúlykontroll, rendszeres mozgás, dohányzásról való leszokás és az alkoholfogyasztás korlátozása.

Új célértékek és gyógyszerek

A 2025–2026-os adatok alapján a szerzők úgy látják, hogy a 140/90 Hgmm már nem a kezelés célja, hanem a terápia megkezdésének alapszintje, a legtöbb felnőttnél a cél a 130/80 Hgmm alatti érték. A közlemény által idézett összesített elemzések szerint a mintegy 120 Hgmm-es szisztolés célérték az átlagos kezeléshez képest 1,73%-kal csökkenti a major kardiovaszkuláris események abszolút kockázatát. Ugyanakkor az akut vesekárosodás relatív kockázata 2,65-szörösére nőtt (95% CI 1,78–3,95), a hypotonia kockázata is jelentősen emelkedett. A 65–80 évesek számára elsődlegesen a <140/90 Hgmm ajánlott, jó tolerancia esetén <130/80 Hgmm-ig. A 80 év felettieknél és a törékeny betegeknél a 140–150 Hgmm közötti tartomány javasolt. Diabétesz vagy krónikus vesebetegség mellett, különösen proteinuriánál, tolerálhatóság esetén a 120 Hgmm alatti szisztolés érték is szóba jön.

A gyógyszerfejlesztés több irányban halad:

• Az angiotenzinreceptor–neprilizin-gátló (ARNI) a dializált betegek 2025-ben közölt randomizált vizsgálatában 12 hónap után nagyobb rendelői szisztolés vérnyomáscsökkenést ért el az ARB-nál, hasonló biztonságossággal.
• A nem szteroid szerkezetű mineralokortikoid-receptor-antagonisták (például finerenon) a vérnyomáscsökkentés mellett vesevédő hatást mutatnak.
• Az SGLT-2-gátlók ozmotikus diurézis és az érmerevség javulása révén csökkentik a vérnyomást, nem diabéteszes populációban is.
• A GLP-1-receptor-agonisták közül a liraglutid hat hónap után diabéteszes hipertóniás betegeknél alacsonyabb szisztolés és diasztolés vérnyomást, vércukor- és lipidszintet eredményezett a hagyományos kezeléshez képest.
• Az aprocitentan (endotelinreceptor-antagonista) hatásosságát a PRECISION vizsgálat igazolta rezisztens hipertóniában.
• A QGC001 (aminopeptidáz-A-gátló) a IIa fázisig jutott, az NS1619 káliumcsatorna-nyitó egyelőre preklinikai.

Nem gyógyszeres és eszközös terápiák

Egy 37 063 résztvevőt felölelő metaanalízis szerint a 25–40% kálium-kloridot tartalmazó, nátriumszegény sópótlók körülbelül 4,5 Hgmm-rel csökkentik a szisztolés vérnyomást, és javítják a kardiovaszkuláris kimenetelt. Bizonyos prebiotikumok fokozzák a rövid szénláncú zsírsavak termelődését, ami kezeletlen hipertóniásoknál csökkentette az ambuláns vérnyomást; a szinbiotikumok vizsgálata folyamatban van.

A viselhető eszközökre és mobilalkalmazásokra épülő digitális terápiák javítják az adherenciát. Elhízott betegeknél a metabolikus sebészet a perirenalis zsírszövet és a glomeruláris hiperfiltráció csökkentésével javítja a veseműködést és a vérnyomás-kontrollt, az akupunktúra pedig az autonóm idegrendszer és a szívfrekvencia-variabilitás módosításával azonnali vérnyomáscsökkenést okozott.

A vese denervációja (RDN) hat hónappal a beavatkozás után átlagosan 14,1 Hgmm-rel csökkentette a rendelői szisztolés vérnyomást. Alkalmazása a rezisztens hipertóniától a gyenge adherenciájú, több szert nem toleráló vagy metabolikus szindrómás, enyhe–közepes hipertóniás betegek felé tágul. A feltérképezésen alapuló szelektív RDN kerüli a hatástalan ablációt, a transzradiális behatolás pedig a beteg komfortját és biztonságát javítja.

Precíziós megközelítés és speciális csoportok

A genomszintű asszociációs vizsgálatok igazolták a kalciumszabályozás, a vese tubuláris transzportja, a RAAS és az immun-gyulladásos útvonalak szerepét, és kimutattak ancestrális különbségeket. Egy 100 000 főnél nagyobb japán kohorsz szerint a jól kontrollált vérnyomás mellett is magasabb a kardiovaszkuláris halálozás reziduális kockázata magas genetikai kockázati pontszámnál.

A speciális populációk közül a szerzők a következőket emelik ki:

• Idősek: 65–79 évesen jellemzően <140/90, 80 év felett <150/90 Hgmm a cél, kis dózisú indítással és hosszú hatástartamú szerekkel.
• Rezisztens hipertónia: három, különböző hatástani csoportba tartozó, diuretikumot is tartalmazó szer maximálisan tolerált adagja mellett fennálló magas érték; először a pszeudorezisztenciát és a szekunder okokat kell kizárni, majd MRA-val lehet kiegészíteni a kezelést.
• Komorbiditások: diabetesben és krónikus vesebetegségben RAAS-gátló és SGLT-2-gátló kombinációja, ischaemiás szívbetegség vagy stroke esetén általában <140/90 Hgmm cél, a diasztolés érték túlzott csökkentését kerülve.
• Serdülők, terhesek és menopauzában lévők: a serdülőknél életkor, nem és testmagasság szerinti percentilisek, terhességben az ACE-gátlók és ARB-k kerülése.
• Álarcos hipertónia: a normál rendelői vérnyomású felnőttek körülbelül 10–30%-át érinti, a kockázata a tartós hipertóniáéval megegyező vagy annál nagyobb; diagnosztikai standardja a 24 órás ambuláns vérnyomásmonitorozás.

Megoldatlan kérdések

Az SGLT-2-gátlók, az ARNI és az RDN költsége regionális és demográfiai egyenlőtlenségekhez vezet. A szerzők a szűkös erőforrású rendszerekben a generikus fix kombinációk, a nátriumbevitel csökkentése és a közösségi egészségügyi dolgozók által használt, olcsó digitális vérnyomásmérők előtérbe helyezését javasolják. A genetikai kockázati pontszámok és az MI-algoritmusok többnyire retrospektív vizsgálatokra épülnek, prospektív randomizált igazolásuk hiányzik. A törékeny idősekről és a várandósokról továbbra is kevés a kiváló minőségű bizonyíték.

Forrás: Chen J, Jiang J, Xu R. Strategies for the prevention and treatment of hypertension and recent advances. Letters in Drug Design & Discovery. 2026. DOI: 10.1016/j.lddd.2026.100650

Vérnyomáscélok és gyógyszeres kezelés szívelégtelenségben: irányelvek és klinikai vizsgálatok összehasonlítása

A cikk a vérnyomás-célértékek, gyógyszerválasztás és dózisemelés kapcsolatát elemzi szívelégtelenségben, nemzetközi irányelvek és vizsgálatok alapján.